Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács András
Magas labda a terrornak

Mesterséges vírust hoztak létre a New York-i Állami Egyetem kutatói az elmúlt hetekben. Bár a felfedezés benne volt a levegőben, hiszen várható volt, hogy a genetikai információk birtokában előbb- utóbb, tisztán a kémiai alapanyagokból is összeszerelhető egy vírus, az eredmény mégis felborzolta a kedélyeket. A kísérlet eredményeit ugyanis nyilvánosságra hozták a Science című, rangos tudományos lapban, ahonnan minden érdeklődő, akár terroristák is megtudhatják, hogy hogyan is lehet postán megrendelhető DNS szakaszokból „legyártani” a gyermekparalízis vírusát. 


Ember alkotta vírus. Kész vész

A vírust megalkotó három kutató - Eckard Wimmer, Jeronimo Cello és Aniko Paul - természetesen nem terroristáknak akartak ötleteket adni a kutatás nyilvánosságra hozatalával, hanem saját bevallásuk szerint éppen arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a genetikai információk birtokában milyen „könnyedén” is létre lehet hozni egy akár már nem létező vírust is. 
Egy vírus összeszerelése elméletileg ma már „kézenfekvő” feladat. Az elmúlt években ugyanis az emberi genetikai állomány feltérképezése mellett több baktérium és vírus genetikai kódját is megfejtették, így rendelkezésre áll az adott vírus előállításához szükséges kulcsinformáció, a genetikai kód. (Ezek az információk - mivel a kutatások és azok eredményei nyilvánosak - bárki számára hozzáférhetőek az Interneten.) Mivel a vírusok egy fehérjeburokból és egy, a genetikai kódot tartalmazó DNS- vagy RNS-szálból állnak, egy „feltérképezett” vírus előállítása elméletileg egyszerű folyamat: le kell tölteni az Internetről az adott vírus genetikai kódját, majd molekuláris biológiai módszerekkel elő kell állítani a vírus génállományát. 
Ez a jelen kísérletben viszonylag egyszerű feladat volt, mivel a gyermekparalízis vírusának genetikai állománya mindössze 7741 bázist tartalmaz, szemben például a himlő vírusában található 185 000 bázis- párral. A New York-i kutatóknak első lépésként tehát ezt a 7741 elemből álló RNS-szakaszt kellett létrehozniuk. Mivel azonban az RNS laboratóriumi körülmények között igen instabil, először a genetikai kód DNS-verzióját hozták létre. Ez ma már rutinfeladat, a szükséges DNS- szakaszokat postán rendelték meg egy iowai cégtől, majd saját laboratóriumukban összeillesztették a szakaszokat. Innen már csak egy lépés volt a vírus genetikai kódjának elkészítése: egy enzim segítségével elkészítették a DNS-szakasz RNS- másolatát, ami már a kívánt genetikai kód. Az így elkészített RNS-szakasz megfelelő sejtkultúrában, a sejt erőforrásait felhasználva összeszerelte a teljes vírust, amely a kísérleti egereket megbénította vagy megölte.
Tudományos szemszögből tekintve Wimmer és társainak eredménye egy frappáns biológiai kísérlet, amely kiváló betekintést ad a laikusoknak is, hogy milyen irányba tart a modern biológia és orvostudomány, módszerük segítségével pedig a jelenleginél jobb, hatékonyabb oltóanyagokat lehet majd készíteni. Ennek ellenére sem a tudományos világ, sem a politika nem fogadta lelkesedéssel a mesterséges vírus előállításának hírét. C. J. Peters, a Texasi Egyetem Biológiai Védelmi Központjának igazgatója szerint, bár a szakemberek évek óta tudták, hogy csak idő kérdése egy mesterséges vírus előállítása, ez a kísérlet felesleges volt. Peters szerint „Wimmer egy okos fiú és sokat tett a gyermekparalízis felszámolása érdekében, de ez most nem segített.” Craig Venter, az emberi genom feltérképezésében oroszlánrészt vállaló kutató szerint a mesterséges gyermekparalízis vírus létrehozása felelőtlen kísérlet volt: „egy ártalmatlan bakteriális víruson is bebizonyíthatták volna rátermettségüket. Semmi értelme nem volt egy embereket fertőző vírust létrehozni és megadni az ahhoz szükséges használati utasítást.” Wimmer ugyanakkor úgy véli, hogy az általuk okozott veszély minimális, mivel a világon majdnem mindenki be van oltva a gyermekparalízissel szemben.
A kísérletnek azonban közvetlen következményei is vannak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) erőfeszítéseinek következtében ugyanis majdnem sikerült világszerte felszámolni a gyermekparalízist. (Az ezért felelős WHO-bizottság egyik tagja mellesleg a kísérletet vezető Wimmer.) A kutatás eredményeinek nyilvánosságra hozatala miatt azonban további évekre el kell halasztani az oltóanyagok megsemmisítését. 
A kísérlet ugyanakkor újra felhívta a figyelmet arra, hogy mesterséges úton nem csak a gyermekparalízis vírusát, hanem jóval veszélyesebb vírusokat - Ebola, himlő - is elő lehet állítani. További problémát jelent azonban, hogy nemcsak már korábban létező vírusokat lehet „összeszerelni” ezzel a módszerrel, hanem a genetikai kód módosításával olyan új és ismeretlen vírusokat is létre lehet hozni, amelyek ellen nincsen oltóanyag. 
A mesterséges vírus előállítása és az eredmények közlése rosszallást váltott ki a politikai élet szereplőiben is: kongresszusi képviselők egy csoportja bírálta a Science nevű újságot kiadó szervezetet, amiért engedélyezte a cikk megjelenését. A Dave Weldon floridai republikánus képviselő által vezetett csoport szerint a cikk eligazodást nyújt a terroristáknak, hogy hogyan tudnak olcsón és könnyen hatékony biológiai fegyvert készíteni.