Vissza a tartalomjegyzékhez


Morricone Magyarországon

Két férfi néz egymással farkasszemet, talpuk alatt homok csikorog. Mindketten tudják: ebből a párbajból csak egyikük távozhat élve. Ismerős a helyzet, a westernfilmek elmaradhatatlan jelenete. Amiért Sergio Leone 1969-ben készült filmjének snittje legendásnak mondható, az nem más, mint a zene: az édes-bús harmonikadallam.
Július 26-án és 27-én Magyarország vendége lesz a Volt egyszer egy Vadnyugat és sok más film világhírű zeneszerzője, Ennio Morricone. Az idős olasz komponista, aki egyébként nemcsak a mozivásznon, hanem a komolyzene világában is jelentőset alkotott, száztagú szimfonikus zenekar élén vezényli műveit a szegedi Dóm téren.

Kánai András

Morricone filmzenei pályája a hatvanas években indult: 1964-ben harminchat éves, amikor egykori osztálytársa, Sergio Leone arra kéri fel, hogy az Egy maréknyi dollárért című westernfilmjéhez zenét komponáljon. Morricone kitűnő érzékkel találta meg azt a dallamvilágot és hangszerelést, ami a Sergio Leone-féle, úgynevezett spagettiwestern elmaradhatatlan jellemzője lett. Ez a műfaj - ellentétben a klasszikus, John Wayne-i amerikai kalandfilmekkel - máshogy közelít a témához. A Volt egyszer egy Vadnyugatban például nincsenek pozitív hősök, mindenki piszkos, korrupt; az igazságát kereső, bosszúvágyát beteljesítő, Charles Bronson játszotta figura is egyszerű gyilkos. A film elnyújtott képei, hosszú játékideje, a történetmesélés módja - és nem utolsósorban Morricone zenéje emeli ki Leone alkotását a többi közül.
Morricone eddig már több mint háromszázötven filmhez írt zenét, de még mindig aktív és keresett komponista. A hatvanas években nem kis feltűnést keltett azzal, hogy nem hagyományos hangszereket, például harangot, gitárt, lövéseffektusokat használt szerzeményeiben. Később, például a Robert de Niro főszereplésével készült Misszióban bebizonyította, hogy más népek hangzásvilágát is nagyszerűen vissza tudja adni.
Morricone ahhoz a nagy filmzeneszerző nemzedékhez tartozik, ahova Alan Silvestri vagy John Williams. Számukra a zeneszerzés témákat, dúdolható és felidézhető dallamokat jelent. Az újak, mint például a német Hans Zimmer vagy az amerikai Danny Elfman hatásos, de felejthetőbb zenéket szereznek. A hollywoodi filmek zenei anyaga az utóbbi időben amúgy is eltolódott a később külön lemezen kiadható, sokféle együttes által előadott betétdalok irányába. Morricone még mindig a régi iskola jeles híve, ezt bizonyítja a 2000-ben bemutatott nagy sikerű olasz film, a Malena is.