Vissza a tartalomjegyzékhez

Papp Kornélia
Vége az aranyéletnek

Nem egészen két hónappal a választások előtt kellett távoznia Rudolf Scharping német honvédelmi miniszternek. Viharos gyorsaságú leváltására az 1998-ban nyitott bankszámláján talált hetvenezer euró kétes eredete miatt került sor.


Rudolf Scharping bejelenti távozását. Mallorcáról támogatta a Boszniában harcoló csapatokat Fotó: Reuters

A Scharping számláján levő pénz egy részét - hatvanezer márkát (körülbelül harmincezer eurót) - a Hunzinger Kft. utalta át 1999-ben, miután átfogó PR-tervezetet dolgozott ki ingyen a miniszter számára. Moritz Hunzinger ügynöksége széles körű szolgáltatással igyekezett kielégíteni Scharping igényeit. Az eredetileg fegyverkezési tanácsadással foglalkozó cég 1999-ben szükségesnek érezte, hogy gondoskodjon a miniszter kifogástalan megjelenéséről is. Egy szép márciusi napon közös shoppingolásra indult hát Scharping és Hunzinger a Frankfurt am Main elegáns férfiruházati üzletébe, a Möller&Schoorba. Vettek néhány inget, nyakkendőt, öltönyt - persze csak a legszükségesebbeket -, majd a pénztárnál Hunzinger gavallérosan kitöltötte a csekket - 54 ezer euróról. A jól sikerült vásárlást egy közeli - nem kevésbé elegáns - étteremben ünnepelték meg, melynek tulajdonosa egyébként Hanfried Haun, a Hunzingerékkel kapcsolatban álló, ugyancsak fegyverkezési tanácsadással foglalkozó vállalkozás elnöke. Amint az Haun egyik későbbi, a honvédelmi minisztériumnak írott leveléből kiderül, a vállalkozás annak idején jelentős összeggel támogatta volna a kormányt, ha az nagyobb mennyiségben tengeralattjárókat szállított volna Egyiptomnak. Scharping még abban a hónapban Egyiptomba utazott, s el is kezdődtek a tárgyalások, ám az üzletre a szociáldemokrata-zöld kormány fegyverexport-szabályzata miatt a mai napig nem került sor. A Bundeswehr repülőgépén utazva mindenesetre kedvére eltölthetett néhány kellemes napot az észak-afrikai országban. Abból ugyanis nemigen csinál titkot, hogy barátnőjével szívesen utazik tengerparti országokba - a Bundeswehr költségén. 2001-ben Schröder kancellár egyszer már le is akarta váltani Scharpingot, amikor a jugoszláviai bevetés kellős közepén a Spiegel hírmagazin címlapját a mallorcai fürdőzésükről készült fénykép díszítette „a meztelen ágyú” felirattal.
A Scharping által kapott összeg másik része - nyolcvanezer márka - részben az emlékezéseit megörökítő könyv jogdíjából, részben a Hunzinger Kft. három rendezvényén tartott előadásainak honoráriumából származott. Bár az előadásokat - Scharping állítása szerint - 1996-1998-ban, vagyis honvédelmi miniszterré történt kinevezése előtt tartotta, az összeg csak 1998 után került a számlájára, márpedig miniszterek hivatali idejük alatt nem vehetnek föl tiszteletdíjat előadásokért. Hunzinger viszont még 1999-ben is szervezett Scharpingnak néhány „fellépési lehetőséget” a European Business Schoolban (EBS). A kft. ötvenezer márkát adományozott az iskolának, amely ezek után fontosnak tartotta meghívni a minisztert, hogy docensként előadásokat tartson náluk. A honoráriumokat és jogdíjakat Scharping állítólag jótékonysági, illetve politikai célokra ajánlotta föl, hiszen - mint mondta - évente huszonötezer márkát áldoz kulturális, egyházi és közhasznú célokra.
Schröder kancellárt azonban ez nem hatotta meg, s igyekezett a lehető legrövidebb úton megszabadulni a párt imázsát rontó miniszterétől. Helyét ideiglenesen Peter Struck, a párt eddigi frakcióelnöke vette át, akinek kinevezése az őszi választásokig szól. Ha továbbra is kormányon maradnak a szociáldemokraták, új honvédelmi minisztert neveznek ki, hiszen Struck nem szívesen válna meg végleg a frakcióvezetői poszttól. Helyét az átmeneti két hónapra helyettese, Ludwig Stiegler tölti be - újabb aggodalmakat okozva ezzel Schrödernek. Scharpinghoz hasonlóan ugyanis ő is gyakran vállalkozik egyéni „szereplésekre”, spontán nyilatkozatokra; hétvégeken előszeretettel ír olyan e-maileket, melyekben a párt sajtóközpontjával előzőleg nem egyeztetett véleményeket tesz közzé. 


A miniszterek jönnek-mennek

A szociáldemokrata-zöld koalíció négyéves kormányzati ciklusa alatt Rudolf Scharpinggal együtt immár a nyolcadik minisztercsere történt a kabinetben. 
1999-ben Oskar Lafontaine pénzügyminisztert a Schröderrel folytatott adópolitikai vitát követően Hans Eichel váltotta föl; Bodo Hombach kancelláriaminisztert - miután a Balkán-stabilitáspaktum EU-koordinátorává nevezték ki - Frank-Walter Steinmeier követte; Franz Müntefering közlekedési miniszter helyét Reinhard Klimmt foglalta el, miután Münteferinget a párt főtitkárává választották; 2000-ben Klimmtnek viszont az FC-Saarbrückennel akadt pénzügyi afférja, így utódjául Kurt Bodewiget nevezték ki. Ugyancsak 2000-ben került Michael Naumann kultuszminiszter a Die Zeit című politikai-kulturális hetilaphoz, így helyét Julian Nida-Rümelin foglalta el. 2001-ben, a marhavész kitörésekor pedig Andrea Fischer egészségügyi és Karl-Heinz Funke gazdasági miniszternek kellett távoznia.