Vissza a tartalomjegyzékhez

Szobota Zoltán
Emberkereskedők vagy életmentők?

Első fokon felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a Czeizel-ügyként elhíresült béranyaper öt vádlottját, köztük Czeizel Endre orvos-genetikust, tudományos munkatársát, Merhala Zoltánt, valamint az elkövetésben kulcsszerepet játszó, de nem Magyarországon élő Gáti Mariann édesanyját, Rózsa Bélánét és Körmendy-Ékes Judit ügyvédet, az ORTT jelenlegi elnökét. Az eset ismét rávilágított arra a talán feloldhatatlan ellentétre, amely nem egy esetben húzódik a törvény betűje és a morális vagy lelkiismereti szempontok között.


Czeizel Endre a bíróságon. Az elévülhetetlen érdemeket is figyelembe vették Fotó: Somorjai L.

Talán az uborkaszezonnak is köszönhetően óriási érdeklődés kísérte Czeizel profeszszor és társainak ügyében az ítélethirdetést. A zsúfolásig megtelt tárgyalóteremben meglehetősen paprikás volt a hangulat, mely egyrészt annak volt köszönhető, hogy a bíró bejelentését követően, miszerint csak annyian tartózkodhatnak a teremben, ahányan le tudnak ülni, kőkemény helyosztó indult, másrészt pedig annak, hogy a vádlottak rokonai komoly eséllyel indultak a kintmaradásért. A szabaddemokrata Fodor Gábor feleségével, Czeizel Endre lányával a szerencsésebbek közé tartozott, és az ORTT elnökének hozzátartozói is jól helyezkedtek. Végül aztán mindenki bent maradhatott. Mivel a vádlottak közül senki nem járult hozzá ahhoz, hogy felvételek készüljenek róla, a bíróság felhívta a lencsék mögött állók figyelmét, hogy milyen természetű felelősség terheli őket, ha ne adj Isten valamely médiumban saját magával nézne szembe bármely elzárkózó. Körmendy-Ékes Judit pozíciójából fakadóan a megelőzésre fektette a hangsúlyt, ezért inkább hátraszólt az m1 riporterének, hogy állítsa le operatőr kollégáját. 


Büszke arra, hogy hetven életet mentett meg Fotó: MTI

Az ítélethirdetés csöndjét csak az elsőrendű vádlott Czeizel professzorra kiszabott és két évre felfüggesztett másfél éves börtönbüntetés bejelentése esetében törte meg egy „Szégyen!” bekiabálás, ám a bíró uralta a terepet, és a terem kiürítésével fenyegetve biztosította az esemény méltóságához szükséges szilenciumot. Merhala Zoltán egy év tíz hónapot kapott szintén emberkereskedelemben való bűnsegédletért, három évre felfüggesztve, Rózsa Béláné pedig tizenhárom alkalommal történő elkövetés miatt a még felfüggeszthető maximumot, két évet három évre felfüggesztve. Egy magyarországi, pénzért történt örökbefogadás kapcsán Körmendy-Ékes Juditot, akinek ügyét két éve egyesítették a három éve folyó Czeizel-perrel, családi állás megváltoztatásának bűnsegédjeként találta bűnösnek a bíróság. Ítélete: három hónap szabadságvesztés egy évre felfüggesztve. Az örökbefogadó szülőkkel szemben a bíróság megszüntette az eljárást, és megrovásban részesítette őket, mondván, bár törvénysértően jártak el, cselekedetük csekély mértékben veszélyes a társadalomra.
A bíróság indoklásában kitért arra, hogy mindegyik vádlott esetében külön-külön vizsgálta az elkövetési és az enyhítő, illetve súlyosító körülményeket, majd a bizonyítékok mérlegelése kapcsán a hallgatóság bepillantást nyerhetett Merhala Zoltán és Gáti Mariann levelezésébe és a rendőrség által lehallgatott telefonbeszélgetések részleteibe, melynek során a bíró új oldalát ismerhette meg a párbeszédes előadást hallgató közönség. Miután a bíró hosszan méltatta Czeizel Endre elévülhetetlen érdemeit a magyar egészségügy, a genetikai kutatások és a családtervezés terén, rátért az ügy jogi és morális megítélése között húzódó feszültségre, mely egyben az orvos-genetikus védekezésének egyik pillére is volt. Nevezetesen: erkölcsileg nem kifogásolható arra az álláspontra helyezkedni, hogy a hátrányos helyzetű örökbeadó anyát megilleti egy bizonyos mértékű juttatás a gyermek kihordása után, ám a hatályos magyar törvények ezt tiltják, ezért ez bűncselekménynek minősül. 
Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért és pénzmellékbüntetés kiszabásáért, a vádlottak és képviselőik pedig enyhítésért fellebbeztek. A per a Legfelsőbb Bíróságon folytatódik.


Gen-etikus?

A magyar bíróságok történetében egyik leghosszabb ideig elhúzódó per szálai egészen 1991-ig nyúlnak vissza, amikor a genetikus professzor megismerkedett Gáti Mariann „amerikás magyar” üzletasszonnyal, és együttműködési ajánlatát elfogadva olyan házaspárokkal hozta kapcsolatba, akik többszöri próbálkozás után sem találtak hazai örökbefogadókat születendő gyermekük számára. Czeizeléknél öt ilyen roma asszony jelentkezett, akiknek az akkor hatályos magyar örökbefogadási szabályok értelmében intézték a külföldi házaspárok javára történő örökbeadást. Mint később kiderült, közülük többen pénzért és Amerikában szülték meg gyermeküket, és három külföldre utaztatáshoz Czeizel intézete asszisztált is, ám mindez - a professzor állítása szerint - tudta nélkül történt. Az örökbeadások lényegi részét így végső soron amerikai részről Gáti Mariann intézte, aki ellen hazánkban nem indult büntetőeljárás, valamint édesanyja, Rózsa Béláné és Czeizel közvetlen munkatársa, Merhala Zoltán Magyarországról. Az ügy kirobbanása két körülménynek volt köszönhető. Egyrészt az Egyesült Államokban élő Gáti Mariann lakásán adócsalás alapos gyanúja miatt tartott házkutatás során a magyar genetikai intézettel kapcsolatos dokumentumokat találtak. 
Másrészt a Czeizel intézeténél jelentkezett hetven örökbeadó egyike - aki mellesleg nekik köszönhette, hogy hazai örökbefogadóhoz juttathatta gyermekét - utólag Czeizelt nevezte meg a 800 ezer forintos díjazású ügylet felbujtójaként, annak ellenére, hogy ezzel saját magát is a vádlottak padjára ültette, hiszen az azóta szigorított örökbefogadási szabályok még az örökbeadó költségeinek megtérítését sem tűrik, nemhogy a haszonszerzést. A család természetesen nem az anyagi sikerrel zárult első eset után tett feljelentést, hanem akkor, amikor egy újabb örökbeadási procedúra elindítását kezdeményezte az intézetnél, melyet azonban Czeizelék elutasítottak, mivel ez esetben egy örökbeadásra szánt gyermek nemzéséről volt szó. Így történt, hogy legközelebb már a vádlottak padján üdvözölhették egymást jótevőjükkel. 
Czeizel Endre a vád szerint a magyar gyámhatóság tudta nélkül segítette elő magyar gyerekek illegális külföldi örökbefogadását, melynek során 1994-96 között több, nehéz anyagi körülmények között élő magyar nő a tengerentúlon szülte meg és adta örökbe gyermekét - egytől nyolcezer dollárnyi ellenszolgáltatásért. Ennek keretében a genetikust 1996-ban tizennégy esettel hozták összefüggésbe, ám mint kiderült, ebből nyolccal semmilyen módon sem állt kapcsolatban, a későbbiekben pedig további három örökbefogadásról derült ki egyértelműen, hogy azokat a professzor tudta és közreműködése nélkül bonyolították le. Három anya maradt tehát, akik ilyen céllal találkoztak az orvossal, és ő mindannyiszor meddő házaspárral történő kapcsolatfelvételt javasolt, majd ehhez intézete segítségét ajánlotta fel. A perben tanúként meghallgatott egyik asszony azonban előbb egy újságnak, majd a bíróságnak is azt vallotta, hogy a professzor kapásból az amerikai szülés és a haszonszerzés lehetőségével kecsegtette őt gyermeke megtartása érdekében. Czeizel, aki az elmúlt tizenöt évben elnyert külföldi tudományos kutatási támogatásból százmilliós nagyságrendű összeghez juttatta a magyar egészségügyet, a fentiek miatt elsősorban kollégáit hibáztatta. Az utolsó szó jogán annyit mondott a bíróság előtt, hogy döntéseit a legkisebb rossz választása jellemezte, és büszke arra, hogy az örökbeadások révén hetven életet menthetett meg, illetve hetven meddő házaspárt segíthetett hozzá a gyermekvállalás örömeihez.