Hechs László
A kör négyszögesítése

Az Egyesült Államok iszlám terrorizmus elleni hadműveletének második fő célpontja Afganisztánt követően Irak. Szaddám Huszein tömegpusztító fegyverek előállításán dolgozik, s nem rejti véka alá, hogy hőn áhított vágya az Egyesült Államok és Izrael elpusztítása. Az őszre tervezett nagyszabású akciójához Bush megpróbálja megszerezni az általa mérsékeltnek tekintett arab államok támogatását is. Ezek az államok azonban (például Egyiptom, Szaúd-Arábia, Szíria, Kuvait, Bahrein stb.), bár széles körű amerikai pénzügyi segítségben részesülnek, vonakodnak felsorakozni Bush mellé. Fő akadályként a palesztin kérdés megoldatlanságát említik, bár erősen kérdéses, hogy kedvező fordulat esetén támogatnák-e az Irak elleni hadműveletet. Hiszen a helyzet most alapvetően más, mint 1991-ben volt, amikor Irak lerohanta Kuvaitot, és a szaúdi sivatagi királyságot is elnyeléssel fenyegette.

George Bush volt elnök és Abdullah szaúdi koronaherceg. Alku a farmon Fotó: Reuters

Bush a helyzet ellenére fejébe vette, hogy az izraeli-palesztin konfliktust valamiképpen nyugvópontra juttatja. Az egyre élesedő palesztin terror, amelyet mellesleg Irak, Irán és Szaúd-Arábia pénzzel és fegyverekkel támogat, kiváltotta Izrael „Védőpajzs” hadműveletét. A válság egyértelmű oka Jasszer Arafat és terroristarendszere, amely az oslói békemegállapodásokat félresöpörve az ártatlan izraeli polgári lakosság elleni terrorral igyekezett akaratát érvényre juttatni. Hiába is állapodott meg a múlt héten Bush elnök és Abdullah szaúdi trónörökös, hogy az amerikai elnök súlyos politikai nyomásnak veti alá Izraelt a békés megállapodás érdekében, míg a szaúdiak ugyanezt teszik Arafattal is. Az általuk benyújtott javaslat szerint előbb Izraelnek kell kivonulnia az autonómia területéről, majd pedig Arafat kezdené meg a terror elleni küzdelmet. 
A terv szépséghibája, hogy Izrael nyolc évig hiába várta, hogy Arafat eleget tegyen az oslói megállapodásokban vállalt kötelezettségeinek, és ennek ezután sem fog eleget tenni. A terror Arafat stratégiai eszköze Izrael elpusztítására. Izrael úgy döntött, hogy ezt a küzdelmet nem bízhatja másra, maga fogja megvívni. Emiatt tartja körülzárva Arafat ramallahi főhadiszállását, hogy az abban védett hat személyt izraeli bíróságon vonják felelősségre. Közöttük vannak Rechavam Zeévi turisztikai miniszter gyilkosai, Ahmed Saadat, a Palesztina Felszabadítása Népi Front elnöke, aki utasítást adott a gyilkosságra, valamint az a Fuad Shubaki, aki a palesztin terror anyagi eszközeit biztosította, és a Karin-A csempészhajó ügyében a központi szerepet játszotta. Bush kompromisszumos javaslata szerint e hat személyt angol-amerikai felügyelet alatt egy jerikói börtönben tartanák fogva az után, hogy egy „színházi előadás” keretében egy (valóban) rendkívüli bíróság 1 évtől 18 évig 
terjedő szabadságvesztésre ítélte őket. A nemzetközi őrizet biztosítaná, hogy a palesztinok lakat alatt maradjanak, és ezzel megszűnne az ok az izraeli zárlatra. Izrael kivonná csapatait Ramallahból. Így már csak a betlehemi Születés temploma körül kialakult válságot kellene valamilyen módon feloldani. A Betlehemben folytatott tárgyalások szintén hoztak eredményt. Egyelőre negyedszáz palesztin túszt engedtek szabadon a templomot megszállva tartó palesztin terroristák. A szerzetesek elbeszélése szerint a fegyveresek bántalmazták a túszokat, és elrabolták a templom aranykeresztjeit. A templomot fedezékül használva tüzeltek az izraeli katonákra azzal a céllal, hogy az izraeli hadsereget erős válaszlépésekre kényszerítsék, amelyet a templom elleni támadásként tüntethettek volna föl a keresztény világ előtt.
A héten a Saron-kormány elfogadta Bush tervét azzal a megszorítással, hogy Izrael nem mond le a kérdéses személyek felelősségre vonásáról egy későbbi időpontban. A jól értesültek azt is hangoztatják, hogy a színfalak mögött Saron megegyezett Bushsal, hogy a dzseníni tényfeltáró bizottság ügyében az Egyesült Államok megvétóz minden további határozatot. Mint ismeretes, Izrael visszavonta együttműködését az ENSZ BT által létrehozott tényfeltáró bizottság Dzsenínbe küldéséhez. Izraelben attól tartanak, hogy a Biztonsági Tanács szerda éjszakai ülésén egyoldalúan a vizsgálóbizottság kiküldéséről határoz.
Arafat - szokásához híven - az utolsó pillanatban visszakozott a megegyezéstől. Úgy határozott, hogy Ahmed Saadatot és Fuad Subakit nem engedi börtönbe vonulni. Nyilvánvalóan attól fél, hogy kettejük kihallgatásával személyére nézve súlyosan terhelő bizonyítékok kerülhetnek napvilágra. Így kérdésessé vált az izraeli kivonulás is Ramallahból.
Bush elképzelése az izraeli kivonulásról és arról, hogy Arafat ezután elítéli a terrort és tesz is majd ellene valamit, légből kapottnak bizonyul. 
A legtöbb, ami Arafattól elvárható, hogy ideiglenesen felfüggeszti a terrort. Erre azonban nem lehet békét alapítani. Arafat egész stratégiáját a háborúra és Izrael felszámolására építette fel. Terve csődöt mondott. A bejrúti arab csúcs által elfogadott szaúdi kezdeményezés és Saron javaslata egy regionális konferenciára még haladékot adhat a végső döntések meghozatalához. Ám a kört még a nagyhatalmú Bush sem lesz képes négyszögesíteni.