Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
A hattyú halála

Az utolsó áprilisi hétvégén, Kelet-Szibéria egyik távoli, hólepte vidékén légikatasztrófa következtében meghalt a krasznojarszki régió kormányzója, Alekszandr Lebegy. „Oroszország egy jelentős és nagy embert veszített” - kommentálták a balesettel kapcsolatos vizsgálatot vezető orosz elemzők, még olyanok is, akik nem számítottak Lebegy tábornok mint politikus támogatói közé. „A mai Oroszország legkiemelkedőbb és legeredetibb politikusainak egyike halt meg” - emlékezett Vlagyimir Putyin elnök. Mindez nem túlzás. Pontosan ilyennek, eredeti, különleges és színes személyiségnek maradt meg Alekszandr Lebegy mindenki emlékezetében. Olyan embernek, akinek az 1990-es évek közepén jó esélye volt rá, hogy a hatalmas Oroszország elnöke legyen. 


Alekszandr Lebegy. „Engem többé senki sehova sem nevez ki” Fotó: Reuters

Alekszandr Lebegy Novocserkaszkban született, a doni kozákok földjén, akik évszázadokon keresztül védelmezték Oroszország déli határait a tatároktól és a törököktől, 1917 után pedig a bolsevikokkal szálltak harcba.
Lebegy is a harcos életpályáját választotta. Az iskola elvégzését követően három ízben tett kísérletet arra, hogy katonai pilótának tanulhasson tovább - sikertelenül, mivel az orvosi vizsgálaton nem jutott át. Miután valamennyi időt gyári munkásként dolgozott, újból megpróbálkozott a felvételivel, immár a légi deszanthoz. Felvették. A rjazanyi iskola elvégzése után Lebegy szakasz-, majd századparancsnokként maradt itt. Az 1970-es évek végén elkezdődött az afganisztáni háború, és Lebegy itt került szolgálatba. Egy különálló ejtőernyős deszantezred zászlóaljparancsnokának nevezték ki. Részt vett a hadműveletekben, és néhány hónappal később családja a halálhíréről értesült. Mire kiderült, hogy az információ téves, édesanyja a fájdalomtól elvesztette látását…
Afganisztán után Lebegy a frunzei katonai akadémián tanult tovább, majd Pszkov város légideszant-hadosztályának parancsnokhelyettese, két évvel később pedig már egy ugyanilyen hadosztályt vezet Tulában. 1991 augusztusában, az úgynevezett kommunista puccs idején Pavel Gracsov deszantparancsnok utasítását követve Lebegy is a Moszkvai Fehér Házat védelmezi, benne Jelcinnel és a demokratákkal. A puccs meghiúsul, és a deszantos Lebegy az orosz demokrácia egyik fő megmentőjévé válik. Noha később ő maga mondja, hogy számára igazából nem is volt egészen világos, kitől is kell védelmeznie a Fehér Házat - előléptetik: 1992 júliusában a 14-es hadosztály parancsnokává nevezik ki. Pontosan ekkortól kezdi megismerni a nevét szélesebb körben az orosz társadalom.
A 14-es hadosztály Moldáviában, Pridnyesztrovje területén helyezkedett el, melynek lakossága főként nem- moldáv nemzetiségű volt. A Szovjetunió széthullását követően, mint több más régióban, itt is nemzeti jellegű fegyveres konfliktusokra került sor. Az egyre élesebb helyzetben sem a moszkvai, sem a kisinyovi politikusok nem tudnak egységes döntést hozni és megállítani a vérontást. Lebegy tábornok magára vállalja a felelősséget. Meg sem várva, míg Moszkvából megérkeznek a parancsok, az ő 14-es hadosztálya tüzérségi csapásokat mér a Pridnyesztrovra támadó moldáviai csapatokra. Ezen kívül kijelenti, hogy bármilyen „forró pontra” tüzet nyit, még akkor is, ha az Pridnyesztrov területén van, ahol nem moldávok, hanem oroszok, ukránok és más nemzetiségek képviselői élnek. Lebegy nyilván túllépi jogkörét, határozottsága és szilárd jelleme azonban önmérsékletre készteti az egymásra támadó feleket. Ez őelőtte még senkinek sem sikerült a volt Szovjetunió határain belül. 1992-ben a tábornok az Év Embere-kitüntetést kapja.
Lebegy akarva-akaratlanul egyre inkább kezd politikussá válni. Hozzá kell tenni, az orosz civil politikusokhoz képest a jobbik változatot képviseli. Azok, amikor az ország és a nép számára fontos döntéseket kell hozni, híján vannak mind a keménységnek, mind a józan észnek. Meg aztán a hatalomhoz jutott „demokratákat”, Jelcinnel az élükön, egyre jobban beszippantja a fényűzés és a korrupció. Mindez úgy, hogy az orosz polgárok túlnyomó része a nyomor felé tart.
Lebegy, miközben a 14-es hadosztályt vezeti, a korrupció ellen is harcot indít. Különleges nyomozó osztályt hoz létre, és határozottan leleplezi a Pridnyesztrovi Köztársaság hivatalosan még el nem ismert, magukat önhatalmúlag kikiáltott vezetőinek sötét ügyeit. Felismeri az újságírók és a sajtó fontos szerepét. Azon kívül, hogy szívesen ad interjút, még egy saját katonai tévéadót is létrehoz…
Lebegy népszerűsége gyorsan növekszik. Mind többen és többen látják benne azt az embert, aki képes kivezetni az országot a káoszból. A nép körében sokan a hazát megmentő tábornok képét látják kirajzolódni benne. A politikusok közül többen próbálják táborukba csalogatni őt; a Jelcintől leváló miniszterelnök-helyettes, Alekszandr Ruckoj, valamint a Legfelsőbb Tanács elnöke, Ruszlan Haszbulatov is szívesen látná maga mellett. 1993 októberében, amikor Jelcin a fegyveres erők segítségét veszi igénybe a Legfelsőbb Tanács ellen, Lebegy a háttérben marad. Egyre jobban kimutatja független jellemét és hozzáértését az ország helyzetét illetően. Ennek eredményeképpen ellentét kezd kialakulni közte és Pavel Gracsov akkori védelmi miniszter között. 1994 decemberében Gracsov és Jelcin Csecsenföldre vezényli a hadsereget. Elkezdődik az első csecsen háború, amit Lebegy „hülyeségnek és ostobaságnak” nevez. Kijelenti, hogy ő és a 14-es hadosztály semmilyen körülmények között nem vesz részt benne. Ez a fajta álláspont igencsak nyugtalanítja Moszkvát. A tábornok kikerül a Kreml kontrollja alól - csapást mérve ezzel annak tekintélyére is. Azonban sem Jelcin, sem Gracsov nem kockáztatja meg leváltását. Inkább a hadosztályát kezdik átszervezni és szétbontani. Lebegy megfogalmazza ellenvetését e „reformmal” kapcsolatban, és beadja felmondását. Már 2002-ben, nem sokkal halála előtt, arra a kérdésre, miért hagyta ott a katonai szolgálatot, így válaszol: „Elegem van abból, hogy hülyék parancsait teljesítsem.”
Lemondása után Alekszandr Lebegy kijelenti, hogy politikai pályára lép és elindul az oroszországi elnökválasztáson. Csatlakozik az Orosz Közösségek Kongresszusának nevezett nacionalista politikai mozgalomhoz, amely a Szovjetunió szétesése után az egyes tagállamokban maradt orosz közösségek érdekeit védelmezi, és a szervezet elnökhelyettese lesz. 1996-ban Lebegy a kongresszus jelöltjeként indul az elnökválasztáson. Ekkor már egy éve az állami duma képviselője.
Lebegy politikai népszerűsége gyorsan növekszik. Az elnökválasztások első fordulójában a harmadik helyen végez Zjuganov és Jelcin mögött, és indul a második fordulóban is. A Kremlben kitör a pánik. Jelcin hatalmát reális veszély fenyegeti. Környezete számára világos, hogy „Borisz cárnak” nem fog sikerülni a győzelem. Létrejön a választások elnapolásának és a rendkívüli állapot kihirdetésének terve, melyhez ürügyként a csecsenföldi háború látszik megfelelőnek. Azonban Jelcin környezetében ennél mesteribb intrikákhoz is értenek egyesek. A Borisz Berezovszkij-oligarchia kidolgozza Lebegy leszerelését. A Védelmi Tanács titkári tisztségét ajánlják fel neki, és a tábornok elfogadja. Úgy véli, kitágult jogköre segítségével sokkal több lehetősége lesz rendet tenni az országban. Lebegy ezzel kiesik az elnöki székért küzdők soraiból, és Jelcin másodszor is Oroszország elnöke lesz. A tábornok már a Védelmi Tanács titkáraként békeegyezményt ír alá, és megállítja a csecsenföldi háborút. „Lebegy férfi - ez kétségtelen” - mondja a legismertebb csecsen gerillák egyike, Samil Baszajev, ezzel mintegy azt is érzékeltetve, hogy Oroszország vezetői közül mások nem érdemelték ki ezt a címet.
Lebegy mindössze százhúsz napot tölt el új tisztségében. Tekintélyének és hatalmának megszilárdulása túlságosan veszélyesnek tűnik Jelcin és környezete számára, így 1996 novemberében Borisz Jelcin - Lebegy számára teljesen váratlanul - leváltja őt. Úgy tűnik, a tábornok csak ekkor érti meg, hogy személyét csupán felhasználták „Borisz cár” választási győzelméhez.
„Engem többé senki sehova sem nevez ki” - jelenti ki Alekszandr Lebegy. A Kreml és személyesen Jelcin „kibékíthetetlen ellenzéke” lesz. Létrehozza az Oroszországi Nemzeti-Köztársasági Pártot, és újabb választási maratonba kezd. Szintén az ő nevéhez kapcsolódik a „Becsület és Haza”, illetve az „Igazság és Rend” mozgalmak. Azonban világos számára, hogy országos méretekben nem engedik többé kibontakozni. Így hát a krasznojarszki körzet választásán indul. A terület hatalmas: az északi Jeges-tenger partjaitól Oroszország déli határáig terjed. Területe összesen több mint kétmillió négyzetkilométer - annyi, mint négy Franciaország, hét Németország vagy huszonnégy Magyarország. Itt található jó néhány nagyméretű vízi erőmű. Meglehetősen fejlett a jól hasznosítható nyersanyagok kitermelése és feldolgozása, valamint a gépgyártás. Lebegyet megválasztják a krasznojarszki régió kormányzójává, így hát Oroszországnak legalább ebben a részében igyekszik helyreállítani a kívánt rendet és igazságosságot. Hamarosan összeütközik a helyi nagyvállalkozók, élükön Anatolij Bikov érdekeivel. Ez utóbbit sokan a szervezett bűnözők közé sorolják. Bikov nem kevés tekintéllyel rendelkezik a körzetben, a Lebegygyel vívott csatában azonban alulmarad. A tábornok mögött is jelentős erők sorakoznak, köztük kiemelkedő bankárok és vállalkozók, akik anyagilag is támogatják őt mind az elnöki, mind a kormányzói választások során. A fegyveres erők részéről is sokan állnak az oldalán. Bikov külföldre utazik. 2000-ben Magyarországon letartóztatják, és fél év múlva kiadják az orosz hatóságoknak.
Lebegy, ahogy megszilárdul pozíciója a krasznojarszki körzetben, egyre kevésbé avatkozik be a moszkvai szintű nagypolitikába. A szomszédos Hakasza Köztársaság elnöke Lebegy öccse. A szintén katonai körökből jövő Putyin elnöklésének kezdetével Lebegy tábornoknak az ország vezetésébe való bevonása elveszti aktualitását. A hatalom köreiben most nélküle is bőven van katona.
Alekszandr Lebegy tábornok és kormányzó egy helikopterbalesetben vesztette életét, útban a krasznojarszki körzet egy távol eső szegletébe. Kíséretéből további hét ember halt meg. A rossz időjárás miatt gyenge látási viszonyok között szálló helikopter túlságosan alacsonyan repült, és villamos vezetékbe akadt. Azt mondják, a pilóták nem akartak ilyen körülmények között felszállni, Lebegy azonban erősködött, magára vállalva a teljes felelősséget. Parancsának és tekintélyének mindig engedelmeskedtek…
Alekszandr Lebegy egy héttel halála előtt töltötte be ötvenkettedik életévét.


Lebegy mondta… 

A háborúról: „Én, aki egy negyedszázadot szolgáltam le a hadseregben, gyakran megkérdezem magamtól: érdemes-e halomra ölni az embereket, nyomorékká és árvává tenni őket, lerombolni az előző generációk kemény munkájának eredményeit csak azért, hogy végül leüljünk, és aláírjunk egy egyezményt? Egyszerűen átugorhatnánk a civilizálatlan részt. Legerősebb fegyverünk a józan ész.” 

A lelkéről: „Katonának születtem.” „Nem politikusnak?” „Manapság a kettő ugyanaz.”

Az orosz birodalomról: „Egy dinoszaurusz hatékonyságával rendelkezünk: mire egy jel elindul a kicsiny fejtől a hatalmas testen át a farok felé, a farkot már levágta és megette egy másik dinoszaurusz. Visszajelzésre pedig nincs is rendszerünk.” 

Az orosz munkamorálról: „Egy japán munkást megkérdeznek: hogyan dolgozik? A japán azt válaszolja: négy órát magamnak dolgozom, két órát a főnökömnek és két órát Japánnak. Felteszik ugyanezt a kérdést egy orosz munkásnak is, aki azt válaszolja: négy órát magamnak dolgozom, főnökünk nincs, Japánnak pedig miért dolgozzak?” 

A szovjet gazdaságról: „Először mindenkinek csatlakoznia kellett a kollektív gazdaságokhoz. Aztán mindenkinek ki kellett lépnie a kollektív gazdaságokból. Az eredmény: ma nincsenek földművelők, és nincsenek kollektív gazdaságok sem.”

A csecsen megállapodásról: „Úgy hiszem, több tízezer potenciális szavazó életét mentettem meg.”