Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
A legnagyobb alkotás az életünk

- A Sorel házban a könyv, az olvasás, a saját könyvtár óriási szerepet játszik, pedig, úgymond, egyszerű ácsember a főhős. Ha ilyen fontosnak tartod a könyvet, a könyv jelenlétét vagy az olvasást, érvelj mellette!
- Az olvasásról úgy gondolkoznak, hogy egy intelligens embernek illik olvasni. Mintha csak egy díszítés, egy marcipánfigura lenne az ember kultúráján. Nézd, az ember egyrészt anyagból, másrészt szellemből van. A Szodoma-korszakban az ember szembefordult a Teremtővel, ezért az ember féloldalassá vált, az anyag abszolút fölénybe került. Szinte teljesen uralta, elnyomta a test a szellemet. Ma is a szellem ellen mindennapos támadás folyik a televízióban, hirdetésekben, rádióban, moziban és a politikai életben is.

- Hogy jön ez az olvasáshoz?
- Úgy, hogy aki nem olvas, annak a szelleme elsatnyul, mert mindent készen kap. Nem kell gondolkodnia, hogy a Háború és béke szereplői milyenek, hogy nézhet ki Natasa grófnő, hogy beszélhet Bolkonszkij herceg vagy Bezuhov gróf, mert a színészek megjelenítik a vásznon. Minden információt megkap készen, de ezek a kész információk gyakran manipuláltak, sőt sok esetben ördögiek. Ha valaki nem olvas, a képzelete, az önálló ítéletre való képessége visszafejlődik, vagy ki sem fejlődik. Ez pedig nem azért veszélyes, mert kulturálatlan, műveletlen lesz - persze ez sem örvendetes -, hanem azért, mert akinek nincs önálló ítélete, az ki van szolgáltatva a mindenkori diktátoroknak.
- Szellemi vagy politikai diktátorokra gondolsz?
- Mindkettőre. Hitler hogy tudott hatalomra jutni? Úgy, hogy képzelet és önálló ítélet nélküli embertömegek - akik saját helyzetüket sem tudták megítélni - masíroztak elegánsan, magasra lendített lábakkal öldökölni. És így masíroztak a saját halálukba is. Ily módon az olvasás közvetve belejátszik a napi politikába is. Félő, hogy az ember egyre inkább csak jelszavakat ért meg, és parancsokat teljesít. „Parancsra tettem”… „kérem,… én parancsra tettem” - hallani a tárgyalótermekben. Hát ne tegye parancsra!
- Az antiszemitizmus bármilyen formában is megférhet az istenhittel?
- Ezt most miért kérded? 
- Mert a legtöbb antiszemita Magyarországon veri a mellét, hogy ő hívő keresztény, katolikus, református, vagy akármi, hányja a kereszteket ájtatos arccal, rendületlenül, közben meg gyűlöli a más színű, más gondolkodású, más vallású vagy éppen hitetlen embereket. Ezért.
- Ez csak színjáték, ezek az emberek nem hívők, ezek az emberek a kereszténység alapjaiban sem hisznek, mivel nem értik és nem is hiszik a teremtést. Hogy tudniillik a Teremtő sokfajta színű, nyelvű, gondolkodású, külsejű, mentalitású embert teremtett. És ezt nem tévedésből tette. A fajgyűlölők pedig felülbírálják a teremtésben Istent, és azt mondják, a zsidók, a cigányok, a négerek - vagy aki számukra valamiért nem elfogadható - megszületése tévedés, a létezésük pedig bűn. Ezért először kirekesztik, aztán elüldözik, végül megölik őket. Tudod, nem is elviselni kell a másikat, hanem elfogadni teljes örömmel, élvezve az Isten teremtette sokszínűséget. Mennyivel szegényebb lenne például a természet, ha csak egyfajta fa lenne a földön. Gyere, menjünk ki az erkélyre! (Kimegyünk.) Látod, ott, ahol a Bakony kezdődik, az a gyönyörű sötét rész fenyveserdő. Kicsit arrébb, ahol világosabb, ritkásabb, az egy tölgyes, velünk szemben, a kiskertekben gyümölcsfák, alma, birsalma, meggy. S ha itt lenézel az erkélyről, alattunk kökény- és csipkebokrokat, diófát, kicsit jobbra pár tő visszametszett rózsát látsz. Gondolj bele, milyen szomorú volna ez a táj, ha mindenhol csak akácfák lennének! Milyen szomorú volna. 
(Részlet a Hetek 2001. december 14-ei számában megjelent interjúból. )