Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Kövér a Vasvillában

- Van valami probléma, fiam?
- Parancsol?
- Sikerült lenyelni a rágógumit?
- Miért, talán tilos rágózni?
- Ilyen helyen nem illik… egyébként hogy hívják?
- Szlazsánszky Ferenc vagyok.
- Szép, nemesi név. Kár, hogy nem közénk tartozik…


Szájer József és Kövér László Fotó: MTI

Annak ellenére, hogy 1994-ben az MDF csúnyán belebukott a kommunistás-pufajkás-kazamatás-fogkirúgós kampányába, a Fidesz 2002-ben hasonló módszerekkel próbálkozik. A soproni Vas és Villamosipari Szakközépiskolában - becenevén a Vasvillában - vendégszereplő Kövér-Szájer páros szerdai kampánygyűlésén legalábbis ez a taktika rajzolódott ki. (Az a tény, hogy Szájer József a Kommunista Ifjúsági Szövetség titkáraként, Kövér László pedig a Magyar Szocialista Munkáspárt alkalmazottjaként élte fiatal éveit, már csak egy zárójeles mondatot ér.) A Fidesz-kampány egyik pillére tehát a politikai ellenfelek lejáratása, a másik - teljesen logikusan - az Orbán-kormány négyéves sikertörténete - fideszes olvasatban. Kövér László a család, munka, tanulás, rend, összetartozás fejezetszavakra építette kampánybeszéde első felét, ám ezt a részt két okból is felesleges részletezni. Egyrész azért, mert az elmúlt évek vesztesei egy szép előadás hatására sem fogják nyertesnek érezni magukat, másrészt a Kövér által előadott fejlődésről már olvashattunk az „Országgyűlési beszámoló” álcímmel megjelentetett fizetett közületi hirdetésekben. 
Meglepetést inkább a Fidesz ügyvezető alelnökétől kissé szokatlan, visszafogott, szenvtelen, unalmas hangnem okozott. Kövér az elmúlt négy évvel kapcsolatban kijelentette, „nemhogy nem szégyelli, hanem éppen hogy büszke” mindarra, amit tettek, emlékeztetett rá, hogy „98-ban a káosz szakadékának széléről kellett visszarántani az országot”, és reményét fejezte ki a tekintetben, hogy „ha már nem tudjuk kitörölni a múltunkból azokat, akiket szégyellünk, ki tudjuk törölni őket gyermekeink jövőjéből”. Természetesen abban az esetben, ha a választók „nem hibáznak áprilisban”. 
Az ellenzéket gyalázó blokkból a leginkább említésre méltó kijelentés az volt, melyben Kövér megerősítette, hogy szélsőségesnek tartja a szabad demokratákat, hazaárulónak a szocialistákat, és akinek ez nem tetszik, az „törölje a szótárából ezt a kifejezést”. Megtudhattuk, hogy Horn Gyulával kapcsolatban a vodka és a vattakabát szavakra asszociál, valamint egy olyan kifejezés jut eszébe, melyet „kulturált környezetben, józanul nem akar megnevezni”. Talán majd máskor. 
Mivel a jobboldali politikai tömbben a Fideszen kívül már csak a MIÉP él önálló életet, Kövér sem mulasztotta el megismételni pártja legújabb üzenetét: az EU-csatlakozás veszélyeztetése miatt Csurkáékkal ugyan nem lehetséges a nyílt együttműködés, ám ettől függetlenül várják a „sok rendes MIÉP-szavazó” támogatását is.
Mindezt tehát szolidan, tárgyilagosan adta elő Kövér: a „filmszakadás” a „mi a véleménye a Kende-könyvről” kérdésnél történt. A Fidesz - Magyar Polgári Párt ügyvezető alelnöke hirtelen megváltozott. Emelt hangon jelentette ki, hogy igazából nem a könyv zavarja, nem ez a „szennyirodalom”, még csak nem is Kende Péter író, ez a „rusnyaarcú senkiházi”, aki - „bármilyen szégyen” - ugyanazon az egyetemen végzett, mint ő. Igazából nem ez, és nem is az zavarja Kövér Lászlót, hogy jogi úton sem tudna olyan bírságot akasztani Kende nyakába, hogy „a menhelyre is csak letét ellenében” fogadják be. Igazából az A Viktor című könyv fogadtatása zavarja Kövér Lászlót. Az, hogy az „értelmiség döntő része nemhogy undorodna a könyvtől, de még reklámot is csinál neki”. 
„A jövő elkezdődött” - búcsúzott a hallgatóságtól az est végén Szájer József.