Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Az ígéretek földje

„Az Orbán-kormány működése első hat hónapja alatt több munkát végzett el, mint amit más kabinetek évek alatt. Megvalósította a polgárok életkörülményeinek javítására kidolgozott negyven pontos cselekvési program túlnyomó részét” - jelentette ki 1999 januárjában Szájer József alelnök a Fidesz-Magyar Polgári Párt Országos Választmányának ülésén. Mivel vannak néhány millióan az országban, akik Szájer Józseffel ellentétben kevésbé látják ennyire rózsásnak a helyzetet, érdemes röviden felidézni, mit is ígért annak idején a Fidesz, mi valósult meg az ígéretekből, és mi az, ami annak ellenére valósult meg, hogy a választások előtt szó sem volt róla. 


Orbán Viktor. Minek néz? Fotó: Reuters

1998-ban a Fidesz 7 százalékos gazdasági növekedést és - 2001-re - 4,5 százalékra mérsékelt inflációt ígért. Ehhez képest az elmúlt három év növekedési átlaga csak 4,4 százalék, az infláció ugyanakkor 2000-ben 9,8, tavaly pedig 9,3 százalékos volt. A reálbérek még az ígértnél lényegesen kisebb gazdasági növekedéstől is elmaradva nőttek: 1999-2000-ben az összességében mintegy 10 százalékos gazdaságnövekedés ellenére is csak 4 százalékkal. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján egy átlagos keresetű munkavállalónak 1997 decemberében egy liter tejért 21,3 percig kellett dolgoznia, 2001 decemberében 25 percig. Egy liter benzin ára négy évvel ezelőtt 33 perc 47 másodperc munka volt, 2001 decemberében viszont 34 perc 48 másodperc. Egy zsemléért egy átlagdolgozó ma 8 százalékkal kénytelen többet dolgozni, mint 1997 végén. „A gazdasági növekedés és munkahelyteremtés érdekében határozati javaslatot terjesztünk elő az adók és társadalombiztosítási járulékok csökkentéséről” - olvashatjuk a fentebb említett negyven pont másodikában. Ehhez képest a helyzet a következő: míg 1998-ban egy átlagkereset minden 100 forintjából 34,5 forintot vont el a költségvetés, 2001-ben már 38,3 forintot, az ígért adóreform tehát elmaradt. 1998-ban a pártelnökök televíziós vitáján a Fideszt képviselő Pokorni Zoltán kijelentette, hogy kormányra kerülésük esetén 50 százalékkal mérséklik a társadalombiztosítási járulékot. Természetesen nem a győzelem éjszakáján, hanem több lépésben - tette hozzá a hitetlenkedő újságírói kérdésre. A győzelem óta eltelt közel négy év alatt a társadalombiztosítási járulék csak húsz százalékkal csökkent, és mivel eközben a minimálbér 19 ezer 500 forintról 50 ezerre nőtt, a négy évvel ezelőtti 10 ezer forint társadalombiztosítási járulék mára 21 ezer forintra emelkedett egy minimálbéren bejelentett dolgozó esetén, vagyis az ígért 50 százalékos csökkenés helyett éppen a duplája lett. 
„A családi pótlék ismét minden gyermek után járni fog. Értékének megőrzése érdekében éves emelkedését automatikussá tesszük” - ígérte a Fidesz 1998-ban. A valóság: a családi pótlék egy fillérrel sem emelkedett, így négy év alatt közel 30 százalékot veszített vásárlóerejéből. A huszonkettedik pontban olyan törvényt ígértek, mely „a gyermekek és idősek számára olcsóbb gyógyszerhez jutást tesz lehetővé”. Ez sem valósult meg, a gyógyszerek drágultak.
Nem jutott pénz a kórházi ápolóknak ígért 400 (!) százalékos béremelésre, a pedagógusi fizetések reálértékének emelésére, a tűzoltók veszélyességi pótlékára, a vidéki fiatalok továbbtanulásának segítése érdekében megígért Nemzeti Kollégiumi Közalapítványra, annál is inkább, mert ez utóbbit létre sem hozták. „A kulturális és tudományos értékeket előállító művészek és tudósok számára alkotómunkájuk feltételeinek javítása érdekében adózási és társadalombiztosítási kedvezményeket vezetünk be” - ígérték négy évvel ezelőtt. Az eredmény hasonló, mint az előző tétel esetében.
A nyugdíjasok ma roszszabb körülmények között élnek, mint az előző kormányzati ciklus végén: míg 1997 végén az átlagnyugdíj egynapi összegéből például 51 kilowattóra villanyáram volt fedezhető, jelenleg ez a mennyiség 46 kilowattóra. Négy éve 9,5, napjainkban csak 7,5 liter tejre futja egy napi nyugdíjból, és a korábbi 9 és fél hamburger helyett ma csak 6-ot vehet meg a nyugdíjas egy napra jutó ellátásából.

Papok, korona, Happy End

Mindezzel szemben jutott pénz - minimum 63 milliárd forint - a millenniumi ünnepségekre, a papok állami fizetéskiegészítésére, a korona hajókáztatására Budapest-Esztergom retúr, alig több mint 50 millióért. (Kíváncsi lennék, mibe kerülhet egy havi bérlet ezen a vonalon.) Jutott 1,5 milliárd adóforint a Heti Válasz című kormányhetilapra, a Magyar Nemzet folyamatos finanszírozására, és jut sok-sok milliárd a 15 százalékos nézettséget sem produkáló Magyar Televízió támogatására. Van pénz az Országjáró című kormánybrosúrára, és töméntelen pénz jut országimázsra. Igaz, ez utóbbit előre meg is ígérték: „Az európai integráció miatt is érdekünk, hogy több gondot fordítsunk nemzet- és országképünk alakítására. Ennek érdekében megteremtjük annak szervezeti és anyagi feltételeit, hogy nemzetképünk a külügy, a kultúra, a tudomány, az oktatás és az idegenforgalom területén összehangoltan jelenjen meg” - olvasható a kormány 2000-re összeállított ígéretei között. Az más kérdés, hogy az országimázs alakítására, különböző állami rendezvények lebonyolítására éppen a Fidesz 98-as kampánycége, a Happy End Kft. kapott megbízást és több mint négymilliárd forint állami pénzt. Nem szerepelt az ígéretek között - igaz, nem is zárták ki -, hogy Orbán miniszterelnök médiatanácsadója, Wermer András cége lesz az a szerencsés, aki e mesés összeget elköltheti imázsunk építésére. Szintén nem ígérték, bár nem is zárták ki, hogy Káel Csaba, a miniszterelnöki útifilmek rendezője készítheti el a 766 milliós költségvetésű Bánk bán-filmet. Arról sem volt szó, hogy az első filmes Káel művéhez mindjárt kettős költségvetés készül, hogy 150 millió felesleges forint a megfelelő helyre „szivároghasson el”. 
Orbán Viktor 1998-ban meghirdette a „tiszta kezek politikáját”. Arról viszont nem beszélt, hogy felfüggesztik a törvény előtti egyenlőséget. Márpedig az elmúlt négy évben kilenc olyan alkotmánybírósági határozat született, amelyet már végre kellett volna hajtani, de ennek érdekében eddig még semmi nem történt. Többek között jogellenes a kizárólag csak kormánypárti és MIÉP-es tagokból álló médiakuratóriumok működése, törvényellenes, hogy a parlament - az ellenzék tiltakozása ellenére - csak háromhetente ülésezik, és törvényellenes a MIÉP-frakció léte is.
Az Apeh kétélű fegyverré vált a kormány kezében: „szolgál és véd”. A politikai ellenfeleknél villámgyorsan megjelenik, emlékezzünk csak Kovács Attila egykori MLSZ-elnök esetére, Viniczai Tibor MDF-képviselőre, aki egy időközi választáson nem volt hajlandó viszszalépni a kormány által támogatott jelölt javára, vagy Zarándok Jánosra, aki - saját bevallása szerint egyébként jobboldali szavazó - azt a hibát követte el, hogy gazdasági versenybe keveredett Orbán Győzővel, a miniszterelnök édesapjával. Hogy, hogy nem, az Apeh Zarándoknál is hamar megjelent. Ma már egyébként Orbán Győző szállítja a Dunaferrnek a dolomitot. A legfrissebb eset ebben a kategóriában Kende Péter íróhoz kapcsolódik: kedden jelent meg a miniszterelnököt bemutató „A Viktor” című könyve, szerdán pedig arról számolt be, hogy ellenőrzésre hivatkozó idézést kapott az Apeh-től. 
A Fidesz-közeli vállalkozók viszont nyugodtan alhatnak, még akkor is, ha - mint Schlecht Csaba - többszáz milliós tartozással terhelt cégeket fantomizálnak török vendégmunkások bevonásával. Az ő esetében az Apeh nem kezdeményezte a tartozásainak behajtását, és feljelentést sem tett ellene, a rendőrség pedig három éven át tartó bravúros nyomozással megállapította, hogy Schlecht ártatlan.
A Fidesz politikusai előzetesen nem említették, hogy az igazságszolgáltatást is befolyásuk alá kívánják vonni - mégis folyamatosan megkísérlik ezt. Amikor pedig ügyvédek és ügyészek e folyamat veszélyeire hívták fel a társadalom figyelmét, nem maradt el a büntetés: a nyilatkozatot - többek között - aláíró budaörsi ügyészt napok alatt eltávolították állásából. A legfőbb ügyész: Polt Péter, a Fidesz korábbi képviselőjelöltje.

Lebilincselő események

A kormány 600 kilométer új autópályát ígért. Ebből - lapzártánkig - egy méternyi sem készült el. Ígért a fővárosnak 4-es metrót, igaz, csak addig, amíg a Fidesz színeiben induló Latorcai János el nem vesztette a főpolgármester-választást. Amint kiderült, hogy a budapestiek többsége ismét Demszky Gáborra szavazott, a kormány megváltoztatta álláspontját: felmondta az érvényes metrószerződést a fővárossal. (A következő „csavar” a történetben az volt, amikor Orbán Viktor mindezek után kijelentette: a budapestiek nyerték meg a metrópert.) „Több, mint kormányváltás” - hallhattuk a Fidesz győzelme után, és valóban: a rendszerváltás óta még nem volt olyan, hogy kormánytagok ellen bírósági eljárás indult volna. Várhegyi Attila kulturális államtitkárt első fokon elítélték - bár kisebb vihart kavart, hogy az ügyész a másfél éves tárgyalássorozat utolsó napjaiban jelentősen enyhítette a vádat, majd az ítélethirdetés után három napig gondolkodott azon, hogy egyáltalán fellebbezzen-e az általa kért büntetés kiszabásáért. 
Szabadi Béla földművelésügyi államtitkár jelenleg is börtönben várja ügye alakulását. A felelősség kérdésénél érdemes felidézni Orbán Viktor kijelentését, mely szerint „nem a kormánynak van miniszterelnöke, hanem a miniszterelnöknek kormánya”. A Kormányprogramban pedig az áll: „a miniszterelnök általános alkotmányos és politikai felelősséget visel a kormányzat teljesítményéért”.


Mire futotta egy átlagos magyar dolgozó egynapi keresetéből

  1997 végén   2001 végén
Zsemléből 161 db   146 db  
Tejből 16 l   13,5 l   
Karajból 1,7 kg   1,8 kg  
Hamburgerből  16 db   11 db  
Napilapból  31 pld   26 pld  
TV-előfizetési díjból 1,8 hó   1,6 hó  
Benzinből  10 l    9,8 l  
Áramból  87 kWh   84 kWh   

 


Kormányprogram és valóság

„A Kormány határozottan fellép a korrupció és a hivatali befolyással való visszaélés ellen.”
Az EU országjelentése szerint: „Az autópálya-építés felgyorsítására tett erőfeszítések során a magyar hatóságok nem alkalmazzák a nemzeti jog által megkövetelt szokásos közbeszerzési eljárást. Az előminősített szűk vállalkozói körből választották ki a tárgyalópartnereket (…) a korrupció benyomását keltve.” 1999-ben 66 százalékra csökkent a nyílt - tehát elvileg mindenki számára pályázható - eljárások köre, 34 százaléknál a közbeszerzési törvény ellenére kikerülték a nyilvánosságot.

„A Kormány nagy figyelmet fordít az állampolgárok tájékoztatására, a közérdekű adatok nyilvánosságának biztosítására.”
A kormányülésekről nem vezetnek jegyzőkönyvet: gyakorlatilag titkosították az ott elhangzottakat. Az elmúlt négy évben egyetlen olyan parlamenti vizsgálóbizottságot sem engedtek megalakítani, amely a kormány számára kényes ügyleteket tárhatott volna fel.

„A gazdaság egészséges növekedésében, fejlődésében, az új munkahelyek teremtésében lényeges szerepet játszanak a külföldi befektetések.” 
A befektetők kivonultak az értéktőzsdéről: 1998-ban az átlagos napi forgalom 55,8 milliárd forint volt, 2001 első negyedévében 12,2 milliárd. Az elmúlt négy évben fokozatosan csökkent a beruházási kedv.

„A Kormány biztosítja mindazon feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a jogalkotói tevékenység a folyamatosan növekvő társadalmi és szakmai követelményeknek eleget tehessen.”
Az alkotmánnyal ellentétesen a kormánypártok háromhetenkénti ülésezést vezettek be. 

„A Kormány a központi elvonások fokozatos mérséklésével megteremti az alapot a helyi adók részarányának növelésére. A kialakítandó vagyonpolitikai ösztönzőrendszerben az önkormányzat és polgára célja egy és ugyanaz: az önkormányzati vagyon a település polgárainak jólétét szolgálja.”
A személyi jövedelemadó a települési önkormányzatok döntése szerint felhasználható - más szóval az adott helyen maradó - hányada a korábbi 20 százalékról 5 százalékra csökkent. 2000-ben egyetlen ellenzéki többségű vagy vezetésű önkormányzat sem kapott címzett támogatást.
(Az idézetek a Kormányprogramból származnak.)