Vissza a tartalomjegyzékhez

Mogyorósi Géza, Berlin
Tini mobilmánia

A marketingszakemberek a jóléti NSZK-ban már a kilencvenes években felfigyeltek arra, hogy a legfiatalabb korosztályon keresztül egyes vásárlói döntésekben komolyan befolyásolhatók a szülők. A német gyerekek egyharmada például beleszól abba, hogy a család milyen típusú, színű autót vegyen, s hasonló a helyzet a bútorokkal, elektronikai cikkekkel is. 

A konzumdemokráciában felcseperedett iskolás generáció 2001 végén eléri a tízmillió főt Németországban. Óvatos becslések szerint a tizennégy év alatti srácok malacperselyében több milliárd márka (vagy most már euró) összespórolt zsebpénz vár arra, hogy elköltsék. A saját mobiltelefonnal, megszabott határösszegig használható hitelkártyával rendelkező kamaszok jobbára szüleik kontójára sajátítják el a kőkemény piacgazdaság játékszabályait. A körömszakadtáig internetező, e-mailező, a virtuális világban barangoló tinédzserek havonta több százezer forintnyi összeget „szörfölgetnek el”, miközben a felnőttek azt hiszik, hogy a gyerek ki se tette a lábát a lakásból. A fogyasztóvédelem illetékesei ma már nem annyira a fogszuvasodást okozó kóla és cukorka ártalmaira figyelmeztetik a legfiatalabb vevőket és környezetüket, hanem a marketingterrorra, mely már a kamaszoknak is csapdát állított világszerte. A tizennégy év feletti német lakosság 22 százalékának van valamilyen hitelkártyája. A 25 millió internethasználó között is több millió pubertáskorú szörföst sejtenek a szakemberek, és a 82 milliós NSZK-ban üzemelő 60 millió mobiltelefon mintegy egyötöde is gyermek kezekben van.