Vissza a tartalomjegyzékhez

Hechs László
Lélegzetvételnyi idő

Anthony Zinni ellentengernagy ismét a Közel-Keletre készül. Az amerikai békeközvetítő a hét végén érkezik Jeruzsálembe, hogy segítsen megerősíteni a tűzszünetet. Zinni visszatérése egyben azt is jelzi, hogy a palesztin terror és erőszak jelentős mértékben enyhült, így Bush elnök értelmét látta képviselője utazásának. A tábornok feladata az is, hogy kordában tartsa az izraelieket és a palesztinokat abban az esetben, ha Amerika megtámadja Irakot. Ez az akció az izraeli Haarec című lap szerint már eldöntött tény, és elindítása csupán három feltételtől függ: elegendő bizonyíték a terrortámadásokban való iraki részvételre, megfelelő vezető kiválasztása Szaddám Huszein utódjául, és a szükséges katonai létszám összevonása a térségben. 


Ramallah: izraeli katona énekel palesztinoknak. Új hangok? Fotó: Reuters

A helyzet javulása elsősorban az izraeli kormány aktív terrorellenes politikájának köszönhető. Az izraeli kormány a Palesztin Hatóságot a terror támogatójának minősítette, és elnökéről, Jasszer Arafatról kijelentette, hogy „nem tényező” a terror elleni küzdelem és a béke kérdésében. Azóta az izraeli hadsereg különleges egységei, a határrendőrség és a biztonsági erők egységei - szükség szerint - átlépik az autonómia határait, hogy a Hamasz, a Fatah és az Iszlám Dzsihád terrorban vétkes tagjait letartóztassák, a terror infrastruktúráját felszámolják és a jövőbeli terrorcselekményeknek elejét vegyék.
Egy ilyen akció során ölték meg Abu al-Kumszant, a gázai ellenállási bizottság harminckét éves elnökét, a Fatah egyik gázai vezetőjét, amint az övezet határán felállított biztonsági kerítést átvágva két öngyilkosmerénylő-jelöltet akart becsempészni Izrael területére. Kumszan korábban több terrortámadásban is részt vett, és segítette a Hamasz és az Iszlám Dzsihád szervezeteit azok robbanóanyagokkal és fegyverekkel való ellátásában. Kumszan letartóztatását több ízben is kérte Izrael, ám Jasszer Arafat kísérletet sem tett elfogatására. A három terroristánál M-16-os típusú géppisztolyokat, vállról indítható rakétákat, robbanóanyagokat és két testre erősíthető nagy erejű robbanótöltetet találtak. A felszerelésből következtetve a Kumszan vezette csoport egy nagyobb szabású terrormerényletre indult, amikor az izraeli egység meglepte őket a biztonsági kerítésnél, és tűzharcban végzett velük.
A helyzet javulásában Arafat tűzszüneti felhívása is szerepet játszhatott. Arab nyelven és arab közönség előtt az intifáda kitörése óta most először hangzott el ilyen felhívás. Az iszlám terrorszervezetek eleinte elutasították Arafat felhívását, amikor azonban a palesztin vezető lépéseket tett intézményeik egy részének bezárására, és megkísérelte Ahmed Jaszin sejk, a Hamasz szellemi vezetője házi őrizetbe vételét, valamint lépéseket foganatosított a Hamasz gázai szóvivőjével, Abdul Aziz Rantissival szemben is változtattak álláspontjukon. Arafat elérte, hogy az iszlám öngyilkos terrorszervezetei időszakos tűzszünetet jelentettek be, és ennek fejében a palesztin vezető békén hagyja őket. 
Arafat stratégiai érdekeit látta veszélyeztetve, ezért tette meg tűzszüneti felhívását, és ezért kötött kompromiszszumot az „ellenállási szervezetekkel”. Attól tartott ugyanis, hogy a merényletek folytatása arra indítja Izraelt, hogy ismét elfoglalja az autonómia területét, és elűzi őt az oslói megállapodásban biztosított elnöki pozíciójából. Intézkedései jó irányban tett lépések, ám kérdéses, mennyire lesznek tartósak. Arafat semmi olyat nem tesz, amit ne lehetne visszafordítani. Az általa bezárt intézményeket ismét kinyittathatja, a letartóztatottakat ismét elengedheti, a börtönbüntetésre ítélteket bármikor szabadlábra helyezheti.
Arafatnak a jelenlegi szituációban - pályafutása során nem először - érdemtelen szerencséje van. Az Egyesült Államok tisztában van az Arafat-klikk természetével. Ám Washington terror elleni küzdelemre összetákolt koalíciója épp a napokban súlyos válságon megy keresztül. A kasmíri válság India és Pakisztán között - előbb-utóbb - háborúba torkollhat, és az Egyesült Államok nehezen hunyhat szemet afelett, hogy Pervez Musarraf diktatórikus rendszere iszlám terroristákat pénzel és támogat Indiával szemben. Ugyanakkor a Bush-kormányzat is világosan látja, hogy a terror elleni háború Afganisztánnal nem fejeződött be. 
A következő célpontként Irak jön számításba. A veszély, hogy Szaddám Huszein atomtöltettel felszerelt nagy hatótávolságú rakétát lő ki az Egyesült Államokra vagy Izraelre, sokkal veszélyesebb forgatókönyvvel fenyeget, mint amilyennel tavaly szeptemberben kellett szembenézni. Márpedig a terror elleni „koalíció” arab tagjai nem néznék jó szemmel Irak megtámadását, s ebben még Oroszország, Franciaország és Kína támogatása is több mint kétséges. Miközben az amerikai kormányzat támogatja Izrael akcióit a terrorizmus megfékezésére, arra kérte a Saron-kormányt, hogy a tárgyalásos rendezés lehetősége ne menjen veszendőbe. Ez, valamint Arafat taktikai visszavonulója és a sikeres izraeli terrorelhárítás teszik lehetővé, hogy Zinni ismét visszatérhessen a térségbe. 
Saron továbbra is a Netanjahut támogató Likud-központ és a Munkapárt jobboldala között lavírozik. Miközben Izrael komoly háborút vív a terrorizmussal, Saron tudtával Peresz az egyik palesztin vezetővel, Abu Allával tárgyalt egy korlátozott rendezési tervről. Saron álmodozásnak és veszélyesnek minősítette a tervet, ugyanakkor bevallotta, hogy Peresz az ő tudtával tárgyalt. Saron megbízatása a Likud élén még egy évig tart, ezután ismét meg kell mérettetnie magát, valószínűleg Netanjahuval szemben. A nemzeti egységkormányt azonban nemcsak a Likud-központ fenyegeti, de a Munkapárton belüli súlyos válság és hosszan elhúzódó áldatlan állapot is.
December végén Binjamin Ben-Eliézer honvédelmi miniszter lett a Munkapárt nyolcadik elnöke, és tölti be az Ehud Barak távozása miatt több mint tíz hónapja megüresedett posztot a párt élén. A szeptember 4-i választási fordulót, amelyet Avrahám Burg, a knesszet elnöke nyert meg hajszálnyi előnnyel, jogi huzavona követte, amely azzal zárult le, hogy az arab és a drúz szektorban megismételték a szavazást. Ben-Eliézer ugyanis szabálytalanságokra és hamisításokra hivatkozva elutasította a választási eredményt. A megismételt szavazáson a választásra jogosultaknak csak egyharmada jelent meg, mivel az arab és a drúz szavazók döntő többsége - megsértődve az ellenük felhozott csalás vádjától - bojkottálta a szavazást, és ez elég volt arra, hogy a mérleg nyelve a másik oldalra billenjen. 
A Munkapárt Ehud Barak földindulásszerű veresége óta súlyos belső válságon megy át. Avrahám Burg a nemzeti egységkormányból való kilépést sürgette a Jasszer Arafattal kapcsolatos politika és a háborús állapot költségei miatt. A párt Központi Bizottsága január 17-én dönt arról, hogy a párt megmarad-e a koalícióban, vagy sem. Burg veresége után a választást komédiának titulálta, amelynek eredménye előre ismert volt. A választási utókampányban nem is vett részt és hangoztatta, hogy Ben-Eliézer megbízatása csak egy évre szól. A - minden valószínűséggel - előrehozott választások előtt Ben-Eliézernek ismételten meg kell mérettetnie magát a miniszterelnök-jelöltségért való versenyben. Josszi Beilin is hasonló hangnemben nyilatkozott. Szerinte a választás a törvények szerint zajlott, de - ennek ellenére - Ben-Eliézer nem legitim elnök. Nassaf Massalha, a drúzok képviselője még rasszizmussal is megvádolta a honvédelmi minisztert.
Ilyen körülmények között nagy feladat lehet a belső béke helyreállítása a pártban. Ben-Eliézer számít Simon Peresz támogatására, és ma úgy tűnik, hogy kisebbségben vannak azok, akik a baloldali párt kormányból való kilépését szorgalmazzák. A Peresz-Ben-Eliézer-blokk a költségvetésben is az egységkormány mellett tört lándzsát. 
Sikerül-e a nemzeti egységkormánynak mindenki által elfogadható költségvetést létrehoznia? Vajon a Burg-Beilin csoportosulás kitart-e álláspontja mellett, és veresége esetén vajon szakításig viszi-e a dolgot, vagy megmarad a Munkapárt egysége? Vajon a társadalmi-gazdasági kérdésben radikalizálódó Sasz-párt a koalíció része marad? Vajon sikerül-e a palesztin erőszakot megfékezni? És nyugvópontra tudja-e juttatni az Egyesült Államok az indiai- pakisztáni viszályt? Ha mindezekre sikerül pozitív választ adni, lélegzetvételnyi időhöz juthatunk. Legalábbis addig, amíg a végső kérdések meg nem fogalmazódnak.


Rafszandzsáni riogat

Egy iráni lap bírálta Hasemi Rafszandzsáni volt elnököt Izrael elpusztításával kapcsolatos fenyegetései miatt. Rafszandzsáni december közepén a teheráni egyetemen tartott beszédében azt mondta, hogy Izrael létrejötte „a történelem legvisszataszítóbb eseménye” volt. A volt iráni államfő szerint közel a nap, amikor „egyetlen atombombával” az iszlám világ elpusztíthatja Izraelt, miközben a válaszcsapás csak részleges károkat tehet az iszlám világban. „Ekkor kiderül majd, hogy a Nyugat stratégiája zsákutcába jutott” - ígérte hallgatóinak Rafszandzsáni. Az őt bíráló reformista iráni lap úgy véli, hogy a nyilatkozat árt az ország nemzeti érdekeinek, és Izrael amúgy sem ér meg egy atomtámadással járó kockázatot.