Vissza a tartalomjegyzékhez

Kovács Klára
Életveszélyes felelőtlenség

Új, kockázatos helyzetben van a magyar gazdaság. Az elmúlt években Magyarország veszített a tőkevonzó képességén, ebből fakadóan ha enyhén is, de újra nő az államadósság. Az elmaradt átfogó adóreform és a kormányzati tőkeellenes kirohanások súlyosan veszélyeztetik a kiépült bizalmi tőkét - összegezte Inotai András, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója a magyar gazdaság helyzetét. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kormányzatnak időben kellene lépéseket tenni a kedvezőtlen folyamatok ellensúlyozására.

A magyar gazdaságot nem az USA-t ért terrortámadás következményei, hanem a világ és az EU gazdaságának lassulása érinti kedvezőtlenül. Ahhoz, hogy Magyarország kedvező pozícióját meg tudja őrizni, három követelménynek kell eleget tennie - magyarázta Inotai András. A folyó fizetési mérleg hiánynak pótlására évi 2 milliárd dolláros működő tőke szükséges, ehhez viszont elengedhetetlen az ország nemzetközi versenyképességének fenntartása. Ezért szükség lenne - a beígért és elmaradt - bér- és adóreformra, hogy a termelési költség nemzetközi mércével hoszszabb távon is elfogadható maradjon. 
„Az a rendszeres külföldi tőkeellenes kirohanás, amit a kormány számtalanszor megengedett, életveszélyes felelőtlenség - mondta a Heteknek Inotai András. - Az autópálya-építés magyar mivoltának gyakori hangsúlyozása, a Danone elleni eljárás, az emlékezetes »osztrák vircsaft« kiszólás, a nyugdíjrendszerbe való következetes beavatkozás, vagy a nem EU-konform vállalatvezetői kinevezések mind erősítik a külföldiekben a bizalmatlanságot. De említhetném még a Mol és a gyógyszeripari cégek árképzésébe való beavatkozást is, amelyek következménye látható a Budapesti Értéktőzsde »produktumán« is. Nem titok - folytatta az igazgató -, hogy a nemzetközi vállalatok mezőnyében nagyon erős a verseny, de ez a verseny együttműködésen alapul, és nem kirekesztésen. Ezt meg kellene nekünk is tanulnunk” - tette hozzá.
A már megtelepedett multinacionális vállalatok valószínűleg nem hagyják el az országot, mert hiszen versenyképes termelést folytatnak, viszont a bizonytalanság tetten érhető a középtávú üzleti stratégiájuk kialakításában. Abban, hogy a profitot nem fektetik be, hanem elviszik az országból, vagy megváltoztatják terveiket és más országokba telepítik át a bővítő beruházásaikat, kutatásaikat, fejlesztéseiket. Tapasztalatok szerint a külföldi vállalatok most kivárnak, egyrészt a választásokig, másrészt az uniós csatlakozásig, mert az EU-tagság mégis egyfajta stabilitást jelent.
„Azért elgondolkodtató - mondta az igazgató -, hogy annak ellenére, hogy a magyar gazdaság fejlődik leggyorsabban a térségben, nem tud tovagyűrűző hatást kifejteni és nem is ösztönzi a tőkét.” Magyarország az elmúlt években egyértelműen veszített a tőkevonzó képességéből: korábban 2 milliárd dollárnyi volt az éves beáramló tőke, tavaly csupán 1,3 milliárd, tehát megtorpant a korábbi folyamat. De Magyarország a térség országaihoz képest is lemaradt, hiszen amíg Magyarországra eddig 20 milliárd dollár működő tőke érkezett, addig Csehországba 22, Lengyelországba pedig 36 milliárd. 1999 közepéig a beáramló tőke még fedezte, (sőt időnként meg is haladta) a folyó fizetési mérleg hiányát, addig 1999 második fele óta nem képes ezt fedezni, így újra elkezdett nőni a nettó államadósság. Inotai felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdaságpolitika irányítóinak még most kellene lépéseket tenni, amíg kezelhető ez a folyamat. 


Kritika Nagy-Britanniából

A The Economist című brit gazdasági hetilap éles kritikával illette a magyar kormány gazdaságpolitikáját. Az alábbiakban e cikkből idézünk.

„Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök fiatal, jobbközép beállítottságú, és élesen kommunistaellenes. Sok országban - beleértve egyes közép-európai országokat is - ez a szabad piac lelkes hívévé tenné őt. Nem így Magyarországon. Miután végrehajtották a posztkommunista országok között az egyik legsikeresebb gazdasági reformprogramot, most úgy tűnik, ellenkező irányba halad a kormány.
Orbán hatalomra jutása óta soha nem bizonyult a szabad piac lelkes hívének, egyes szövetségesei pedig kifejezetten ellenségesen viszonyultak a magyar gazdaságot meghatározó külföldi befektetők felé.
A kormány bőkezű állami ígéreteket tesz a gyógyfürdőturizmus fejlesztésére és a 2012-es olimpia megrendezésére. E kiadások javát a 19. századi reformerről elnevezett Széchenyi Terv részeként irányozták elő. A fejlesztési program, amelyet szentimentális óriásposztereken népszerűsítenek (azt hirdetve, hogy a magyarok hogyan mernek ismét nagyok lenni), más gazdasági kezdeményezésekhez hasonlóan a roskadozó magyar nemzeti büszkeség helyreállítását célzó intézkedések részeként jelenik meg.”