Vissza a tartalomjegyzékhez

Eperjesi Ildikó
A genovai csata üzenete

Éles támadások érték Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt a genovai G8 csúcstalálkozó idején alkalmazott, orwellinek minősített biztonsági intézkedések és a szabadjára engedett rendőri erőszak miatt. Az olasz ellenzék a belügyminiszter lemondását követelte, miután a több tízezres tüntetések egyik fiatal résztvevőjét a rendőrök agyonlőtték. Az egyre véresebb incidensek kétségessé teszik a világkormányzat csírájaként működő „gazdagok klubja” csúcstalálkozóinak jövőjét. 


Rendőrsorfal a huszonhárom éves Carlo Giuliani holtteste előtt. A féktelen hatalom eltapossa és összezúzza azt, ami az útjában van Fotó: Reuters

A huszonhárom éves Carlo Giulianinak, a globalizációellenes megmozdulások első halálos áldozatának a temetése szerdán újabb tiltakozó tüntetéssé változott. A barátok és családtagok szerint a 23 éves római fiatalember „nagylelkű, jószívű, de lázadó szellemű ember volt, aki szenvedett a világban tapasztalt igazságtalanság miatt”. Az áldozat jómódú apja, Giu-liano Giuliani szakszervezeti tisztviselő a temetésen búcsúztatójában vádak helyett inkább egy figyelmeztetést fogalmazott meg fia halála kapcsán: „Mindnyájan ugyanazt akarjuk - egy jobb világot, vagy legalább egy kevésbé visszataszítót. De mindehhez időre, türelemre és elővigyázatosságra van szükség.” Carlo Giuliani koporsóját kedvenc futballcsapata, az AS Roma zászlójával terítették le. 
Claudio Scajola belügyminiszter az AP jelentése szerint azt hangsúlyozta, hogy a húszéves rendőr önvédelemből lőtte kétszer fejen támadóját egy Land Roverből a mindinkább „lincseléssé” fajuló tiltakozó felvonulás során. A rendőrt várhatóan gyilkosság vádjával állítják bíróság elé. A helyzetet súlyosbítja, hogy a Land Rover búcsúzóul még áthajtott a már összecsuklott Giuliani testén. A szándékos gázolás önmagában is halált okozhatott volna. Az eset még inkább megdöbbentő annak tükrében, hogy Scajola a találkozó előtt ígéretet tett: a belügyi szervek nem fognak éleslőszert alkalmazni. Egy neve elhallgatását kérő rendőr viszont arról számolt be a La Repubblica című olasz napilapban, hogy a színfalak mögött a különleges osztagok genovai kaszárnyáiban felsőbb utasításra kínozták és megalázták a letartóztatott tüntetőket.
Bár a már második világháború óta szorgalmazott világkormányzat egyfajta óvatos előkészítésére utalhat az, hogy a csúcsra meghívták több fejlődő ország képviselőit, valamint számos nemzetközi csúcsszervezet, így az ENSZ és a Világbank vezetőit is, a találkozó legitimitását megkérdőjelezni látszott a világméretű tiltakozás. 

 
 
Carlo Giuliani utolsó pillanatai: egy tűzoltókészülékkel a rendőrségi dzsip előtt. A fejbe lőtt fiatalemberen a gépkocsi keresztülgázolt, majd elhajtott a helyszínről. Egy élet vége Fotók: Reuters

Németországban, Spanyolországban, Görögországban a csúcs és a haláleset miatt tiltakozók tüntetéseken dulakodtak a rendőrökkel. Hamburgban a taxitulajdonosok felvonulást szerveztek a város központján keresztül, hogy kifejezzék támogatásukat a genovai tüntetők iránt, de Isztambultól Buenos Airesig több nagyvárosban rendeztek tüntetéseket a szimpatizánsok.
A májusi itáliai választásokon alulmaradt baloldali vezető, Francesco Rutelli azzal vádolta meg Silvio Berlusconi miniszterelnököt, hogy nem fordított kellő figyelmet biztonsági kérdésekre a csúcstalálkozó előtt, miközben hosszasan foglalkozott olyan jelentéktelen dolgokkal, mint a régi genovai épületek „álcázása” festett vásznakkal, kampányszerű virágültetés, valamint annak megtiltása, hogy a genovaiak az ablakon kívül teregessék ki fehérneműiket. A vádak szerint a rendőri erők a legbelsőbb, úgynevezett „vörös zónára” koncentrálták erőiket, ahol a vezetők is tárgyaltak. Még Berlusconi saját pártja, a Forza Italia tagjai is követelik a rendőrségi vezetők és a titkosszolgálatok irányítóinak menesztését. 

„Chilei típusú” razzia

Már a találkozó első napján országos tiltakozást váltott ki Olaszországban az az éjszakai rajtaütés, amelyet a rendőrség a legjelentősebb csúcsellenes szervezet, a Globális Szociális Fórum központja ellen folytatott. A támadás során a belügyiek kilencven embert tartóztattak le, és számos sebesülést okoztak, miközben vasrudakat, téglákat és baseballütőket foglaltak le az épületben. Míg az újságok „chilei típusúnak” nevezték a támadást, a belügyminiszter szerint a rendőrség „példás önfegyelmet” tanúsított az egész csúcs során. 
A mintegy százötvenezer, a világ különböző országaiból érkezett tiltakozó, aki sátrakat vert fel Genova körül, jórészt békés megmozdulásokat tervezett az olasz városban. A tüntetők többsége a fejlődő országok adósságainak eltörlését, az ázsiai, valamint afrikai gyermekmunka felszámolását, a gazdagság tehetős és szegény országok közötti igazságosabb elosztását követelte. Mások arra akarták késztetni az Európai Uniót, hogy ne zárja le határait a menedékjogot kérők és üldözöttek előtt, és voltak, akik intézkedéseket sürgettek az AIDS, valamint a környezeti katasztrófák ellen. A tüntetők egy tizede, mintegy tizenötezer ember nem tűrte, hogy távoltartsák őket a csúcstalálkozó több kilométeres körzetétől. Egy csoportjuknak csaknem sikerült is betörniük a csúcs nyitó napján Genova hét pecsét alatt őrzött központjába. Ideges és felkészületlen rendőri erőkkel találták magukat szemben, ami hozzájárult az erőszak gyors terjedéséhez. A csatában a szemtanúk szerint a rendőrök legalább olyan gyakran használták gumibotjaikat és vízágyúikat a békés felvonulók, mint a bajkeverők ellen. A találkozó végére Genova háborús színtérre emlékeztetett, mindenfelé törött téglák, füstölgő járművek, betört kirakatok. Egy nap alatt összesen mintegy félmilliárd forint értékű kár keletkezett, miközben száztizennégy tüntető, hatvan rendőr, illetve csendőr és tíz újságíró sérülése gyarapítja még a feketelistát. A szemtanúk szerint a látvány inkább a palesztin felkelés helyszíneit idézte, mintsem egy történelmi múlttal rendelkező nyugat-európai városét. 
A felvonulók sikeréhez nyilván hozzájárult, hogy a római hadviselésből ismert teknősbéka-formációt vették fel pajzsaikkal. Egy brit anarchista elmondta: „Olyan, mintha egy római légióban lennénk.” A rendőrök szintén az ókori hadviselésből ismert megfélemlítő taktikához folyamodtak, amikor gumibotjaikkal a plexifedezékeken dobolva, félelmetes zajjal vonultak fel a tüntetőkkel szemben.

Fokhagymával Berlusconi ellen

Silvio Berlusconi szomorúan ismerte el: „úgy nézünk ki, mint nyolc rossz ember, akik ki akarják éheztetni az embereket, holott a célunk pont ezzel ellentétes”. Tony Blair brit miniszterelnök a felelősséget a felvonulókra hárította, amikor rámutatott: „Az a gond, hogy ezek a tüntetők nem akarnak párbeszédet. Meg akarják rohamozni az épületet és létrehozni az erőszak atmoszféráját.” A tüntetők többsége azonban békésen eregette a színes luftballonokat, és a La Stampa beszámolója szerint legveszélyesebb „fegyverük” egy pár gerezd fokhagyma volt, amit Berlusconi ellen „vetettek be”, aki köztudomásúan utálja e gyógyhatású növényt. „Állítólag békés a programjuk, közben a rendőrség erőszakot alkalmaz, láthatóan csatára készülnek” - figyelmeztetett az egyik felvonuló még a csúcs idején a hatalom képviselőire utalva. A helyi lakosoknak is hamar elegük lett a G8-as csúcs miatti karanténból. A remélt reklám helyett a genovaiaknak életük legborzasztóbb rémálmát kellett átélniük. A rendőrség kétszáznyolcvan tüntetőt tartóztatott le, nagy részük külföldi. A nemzetközi emberi jogi szervezetek felhívták a figyelmet arra, hogy a letartóztatottak közül sokaknak nem engedték meg a kapcsolattartást követségeikkel, ügyvédeikkel, családjaikkal (lásd keretes írásunkat).
Miközben a világ legfejlettebb országainak vezetői nem ismerik el, hogy az utca hangja hatással van rájuk, a csúcstalálkozókat kísérő tiltakozás és erőszak nyilvánvalóan elgondolkodtatja őket az összejövetelek jövőjéről. Sokak szerint, miközben a G8 (az USA, Kanada, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Németország, Japán és a kilencvenes évek közepétől Oroszország) vezetőit demokratikusan választották meg, tehát közvetlenebbül elszámoltathatóak, mint bármely más testület a világban, a nemzetközi, államok feletti testületek, így az Európai Unió csúcsszerveibe egy kontroll nélküli „birodalmi” elit tagjait ültetik. A sorozatos botrányok ellenére a brüsszeli döntéshozatal mit sem változott az elmúlt években - vélik a tiltakozók.
Tony Blair, amikor megkérdezték, hogy folytatni lehet-e a csúcsokat, felháborodottan tiltakozott: „Tehát ezek a fickók csak jöjjenek és erőszakoskodjanak, mi pedig, a demokratikus vezetők vonjuk le azt a következtetést, hogy soha többé ne jöjjünk össze?! Nem, ami engem illet!” Blair azt is nehezményezte, hogy a tudósítások zömmel a tüntetőkkel rokonszenveztek. „A világ kezd megőrülni” - kommentálta Blair lakonikusan az eseményeket. 

Vége a „szupercsúcsoknak”?


Gerhard Schröder az élen, utána a többi G8-vezető beszállás közben az „Európai álom” nevű luxus tárgyalóhajóra. Távol a tömegektől Fotó: Reuters

Jacques Chirac francia elnök ugyanakkor megértőbbnek mutatkozott, amikor újságíróknak megfogalmazta: „Meg kell értenünk, hogy ezek a találkozók miért váltanak ki tiltakozást. Azt a tényt, hogy száz- vagy százötvenezer ember Genovába jött, nem lázadozni, hanem az aggodalmát kifejezni, nem lehet figyelmen kívül hagyni.” Chirac szerint a G8-aknak párbeszédet kell kezdeni kormányon kívüli szervezetekkel és más kritikus polgárokkal, mivel ők a modern demokrácia olyan formáit képviselik, amelyek még nem kapcsolódtak szorosan hozzá a jelen politikai rendszerhez. „A kérdéseket gyakran demagóg és leegyszerűsített formában fejezik ki, mégis olyan mély valóságra utalnak, amelyre a fiatalok nagyon is érzékenyek” - mondta Chirac. 
Egy dologban már biztosan változtatnak a fejlett országok vezetői a tiltakozások hatására: elhatározták, hogy szakítanak a hivalkodó „szupercsúcsokkal”. Ennek jegyében a következő találkozót Kanada nem a fővárosban, Ottawában tartja, hanem egy elszigetelt üdülővárosban a Sziklás-hegységben. A küldöttségek létszámát is csökkenteni készülnek: Chretien kanadai miniszterelnök harminc főben határozná meg az egyes delegációk létszámát. A britek már most teljesítették ezt az elvárást, hiszen csupán huszonhét tagja volt a küldöttségüknek, míg az amerikaiaknak lesz miből lefaragni, hiszen Bush elnök kilencszáz emberével érkezett Genovába. Az egyszerűség egyben az 1975-ben induló csúcstalálkozókhoz való visszatérést is jelenti, amelyeken akkoriban még kötetlen és kevésbé költséges megbeszéléseket tartottak a legfejlettebb országok vezetői a világgazdaságról. 
A világ hét legnagyobb ipari hatalmának államfői és Oroszország vezetője nem mindenben találták meg az összhangot. A vitás kérdések között maradt a globális felmelegedés problémája. Nem jutottak egységre az üvegházhatást elősegítő tevékenységek kapcsán, és nem tudták feléleszteni a globális felmelegedésről szóló kyotói jegyzőkönyvet sem. Megegyeztek viszont egy 1,2 milliárd dolláros alap létrehozásában, a szegény nemzetek támogatására az AIDS, malária és a tuberkolózis elleni küzdelmükben. A szakértők szerint az alap aligha fedezi az AIDS okozta válság többletterheit, ráadásul valószínűleg egyszeri és nem rendszeres támogatásról van szó. A G8 nem fogadott el újabb kezdeményezést a szegény országok adósságainak elengedésére, azt azonban jelezte, hogy huszonhárom ország számíthat összesen ötvenhárommilliárd dollár elengedésére - valamikor a jövőben.