Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Vörsi vigadalom

„Elfogyott a kormányrétes” - vetette oda nekem színlelt szomorúsággal Pista bá’, aki ekkora már kissé csalinkázva járt, majd huncutul hozzátette, hogy miért nincs mégsem komoly aggodalomra ok: „Ingyen sör azé’ van még.” 


Vörs egy napra híres lett 

Mindez három óra előtt pár perccel hangzott el Vörsön, a platánfák alatt, másfél órával azután, hogy a kormány tagjainak érkezésével és Orbán Viktor köszöntő szavaival megkezdődött az ingyen dínomdánom az alig több mint ötszáz lelkes faluban. Tudniillik itt ülésezett kedden a kormány, majd a Balatonfejlesztési Tanács - cirka ötmillió forintért - az egész falut meghívta gulyáspartira. Vörs egy napra híres lett. Két, két és fél perc a híradókban, benne egy Stumpf István által elszavalt bordal, egy-két zsánerkép: a miniszterelnök kezet csókol egy kislánynak, vagy éppen egy fejkendős parasztasszony ad puszit a kormány első emberének, „Isten éltesse fiam” reszkető kezű kedves simogatással egybekötve. Vágóképként Dávid Ibolya dámás kalapban, és a (pártjukból kirúgott) kisgazda miniszterek kedélyes parolázgatásai. Az ellenzékinek nevezett lapokban egy-egy rövid hangulatriport a századelő korteskörútjaira hajazó fílinggel, míg a polgári sajtóban a falun is népszerű, a belvárosi bubiktól ebben is elütő, talpraesett miniszterelnök és a vidám Fidesz-csapat képével. 


Süt a nap, szól a zene, és mindenki előtt lehet egy vagy két korsó sör, valamint egy pakli kártya Fotók: V. Sz.

A kormánytagok, kormányőrök, hoszteszek, polgármesterek (legalább száz környékbeli településvezető érezte fontosnak, hogy idelátogasson) és újságírók siserahadának (e kifejezés alól természetesen kivételek a mélyen tisztelt politikusok) levonulása után tréfát űznek belőlem a falu férfiai. Ugyanis mint jó fővárosi zsurnaliszta a nép hangját tudakozva leültem egy békésen sörözgető társaság asztalához. Nem azt mondom, hogy teljesen palira vettek, de amikor azt kérdeztem, hogy tetszett-e nekik a minisztersereg, akkor se igent, se nemet nem mondtak, ha a fordítottját kérdeztem, a válasz gyakorlatilag ugyanaz volt. Ha azt kérdeztem: nyer-e a Viktor (ők ugyanis így hívták, mint ahogy Hornt Horn Gyuszinak, Torgyánt pedig Jóskának), akkor az volt a válasz: lehet. Ha azt kérdeztem veszt-e a fiatal miniszterelnök, akkor ugyanez a „lehetséges” volt a felelet. Amikor még komolyabbra akartam fordítani a szót, akkor csak annyi volt a válasz: Pista majd elmondja. 
Így indult a beszélgetésem Pista bá’-val a kormányrétes-fogalom kitalálójával, az ingyen sör nagy fogyasztójával, aki háromra már - igaz, nem ő egyedül a népes társaságban - kacskaringózva járt-kelt a sörpult és az asztalok között. A sör örökös ingyenessé tételéhez meglett volna a kétharmados többség, ez világos. 
„Lényeg, hogy miniszter legyen. Mi olyan kis légypiszok vagyunk a térképen, hogy ha valaki nagy ember jár errefelé, azt megtapsoljuk - magyarázta a nyugdíjas patrióta, hogy miért nem lehet egy ilyen rendezvény sikertelen. - Tapsoltunk ám mi Horn Gyulának és Torgyán Józsefnek is, olyanok is tapsoltak most, akik ám szidni szokták a mostaniakat…” - folytatná az eszmefuttatást, ha nem szólna közbe egy tagbaszakadt férfi, hogy a „Jóska nem is volt itt”. Pista bá’ sem rest, s mintha a parlamentben lenne, megvillantja vitázó tudományát: „Azt biztos’n fennt voltá’ a tetőn, oszt nem szót senki, azt fennmaradtá’, te!” Minthogy a beszélgetés rögtön a kisgazdák felé kanyarodott, megkérdeztem, milyen a kisgazdapárt errefelelé? A válasz csípős stílusban így hangzott: „Van egy pali, aki tükör előtt tart taggyűlést, hogy legalább ketten legyenek.” Aztán közösen állapítják meg, hogy a falusi emberek nagy része a választás napján dönti el, hogy kire is szavaz. Pártélet nincs. Minek is. Az öregasszonyok (ahogy a férfiak magyarázták) útban a szavazófülke felé kérdezik meg a szomszédasszonytól, hogy ő kire is szavazott. Nehogy azt gondoljam - dorgálnak meg -, hogy itt aztán elolvassák a pártprogramokat, ha elolvasnák is, nagy részét nem is értenék, az utolsó benyomás a lényeg. A politikai tanácsadóvá átvedlett Pista bácsinak ekkor szúrom be alattomosan a kérdést: akkor a Fidesznek ez az ingyenbuli sokat hoz a konyhájára? Minden taktikám ellenére se lett konkrét a válasz: „Jó lehet még valamire!”
A beszélgetésnek az ulticsata vet véget. Udvariasan vetik a szememre, hogy ne gyötörjem őket nagypolitikával, amikor szépen süt a nap, szól a zene, és mindenki előtt lehet egy vagy két - „stílusosan” műanyag - korsó sör, valamint egy pakli kártya. A nagypolitikának tehát itt ennyi. 
Pedig a kormánynak köszönhetően Vörs ismertté vált. Keddig az egyik leghosszabb publikáció a faluról ennyi volt: 8711 Vörs, népessége: 521 fő; belterület: 78 ha; külterület: 2186 ha. Saját vasútállomással rendelkező falu. Jelentős idegenforgalmú település. Műemlék jellegű a barokk Festetics-kúria és a római katolikus templom. Rendezett, hagyományait őrző település. Komfortja jó. (www.eastwestindex.hu)
A fordulat kormányülése után már három-, sőt négytenyérnyi tudósítások is megjelentek Vörsről. Talán a politikatudományba is bevonul e kis falu mint a „vörsi píár” fogalma. Ugyanis - mint ahogy Herényi Károly, a térség honatyja stábunknak elmondta a dínomdánomon - a kabinet négy ehhez hasonló kormányülést szervez a nyáron a Balaton körül. Jó étvágyat előre is!