Vissza a tartalomjegyzékhez

Csereklyei Márta
Európa nem érti Busht

Első hivatalos európai körútján tiltakozó csoportok, „Állítsátok meg Bush-t!”, illetve „Bush menj haza!” feliratú transzparensek százai üdvözölték George W. Bush amerikai elnököt; a helyi hatóságok szerint az európai-amerikai, illetve az EU-csúcs három napja alatt körülbelül 12 ezer tüntető érkezik a városba, hogy részt vegyen a globalizáció és Bush amerikai elnök környezetvédelmi politikája elleni megmozdulásokban. A népszerűtlenség elsődleges oka az elnök politikájának Európában értetlenséggel és ellenségességgel fogadott pontjai. Bush mindenesetre az együttműködés „nagyszerű alkalmaként” értékeli európai látogatását. Valamit máris kétség nélkül sikerült elérnie: a régóta egységre törekvő Európában most legalább abban egyetért mindenki, hogy nem ért egyet az amerikai elnökkel. 


Az amerikai elnököt tüntetések fogadták Európa szerte. Elutasító kontinentális média Fotó: Reuters

A kontinentális média nem éppen vendégváró stílusban harangozta be George W. Bush amerikai elnök első hivatalos európai útját. „Mr. Halálbüntetés”, „A toxikus texasi”, „A férfi és a három B: Biblia, baseball és barbecue” - az érdeklődő az újságok főcímeiből ilyen és ehhez hasonló információt kaphatott az idén beiktatott elnökről. A többnyire balközép európai politikai vezetők gyanakvással fogadták a konzervatív republikánus elnököt, akit sokak szerint Amerika érdekein és a nagy üzleti lehetőségeken kívül semmi más nem érdekel. A texasi kormányzóból az USA 43. elnökévé előlépő Bushnak, aki egyelőre még nem tudta belopni magát a fent említett politikusok szívébe, most minden jómodorát és sármját latba kellett vetnie, hogy elhitesse „barátaival és szövetségeseivel”: a céljuk azonos, ő maga pedig egyáltalán nem a média által lefestett arrogáns texasi fickó, akinek boldogsága a rakétavédelmi rendszer kiépítésétől illetve a halálbüntetéstől függ, s akinek élete nagy álma a globális felmelegedés felgyorsítása. 
A hűvös európai fogadtatást már Bush elnökségének első pár hónapja garantálta: megválasztásakor ugyan még „mérsékelt külpolitikát” ígért, ám rövid időn belül sikerült a fél világot magára haragítania azzal, hogy külügyekben egész egyszerűen keresztülnéz más nemzetek véleményén. A turnéját Spanyolországban kezdő Bush mindenesetre így nyilatkozott Madridban: „Együtt kell működnünk a regionális konfliktusok megoldásában, a szabadkereskedelem korlátainak kiküszöbölésében, a stabilitás, illetve a békezónák kiszélesítésében. Ehhez szükséges az európai egység intézményeinek nagyobbítása, illetve a biztonságunkat veszélyeztető kihívások megoldása.” 
Az egy újabb koszovói háborútól tartó Európában a kérdés csupán az, hogyan képzeli el a biztonság fenntartását Bush, amikor nemzetbiztonsági tanácsadója, Condoleezza Rice már az elnöki kampány során arról a lépésről beszélt, mellyel az amerikai kormány világszerte kivonná csapatait a békefenntartó akciókból - különös tekintettel a Balkánra és Koszovóra. 


George W. Bush feleségével érkezett Európába. Szükséges a támogatás Fotó: Reuters

A kontinens kormányfői azért is orrolnak az új elnökre, mivel egy könnyed mozdulattal felrúgta az 1972-es antiballisztikus rakéta-megállapodást (ABM). Bush úgy véli: az amerikai-orosz stabilitást három évtizeden keresztül biztosító ABM nem korszerű többé - mellesleg pedig tiltja egy olyan rakétavédelmi rendszer kiépítését, amelyet ő jelenleg mellszélességgel támogat. Bush szerint teljesen új politikára lenne szükség, amely felváltaná „az egész hidegháborús mentalitást”. „Az ABM a múlt relikviája. Léte megakadályozza, hogy a szabadságszerető emberek a jövő felé forduljanak; ezért kell félretennünk az útból. Ezért kell tárgyalásokat folytatnunk, és ezért kell megmagyaráznunk a barátainknak, a szövetségeseinknek, Oroszországnak, hogy a célunk a világ biztonságosabbá, nem pedig veszélyesebbé tétele.” 
Európa viszont attól tart, hogy az új rakétavédelmi rendszer egypólusú világ kialakulásához vezet, vagy pedig egy újabb eszeveszett fegyverkezési versenyt indíthat el. Lapzártánkkor még nem derült ki, vajon mennyire sikerült Bushnak meggyőznie terve hasznosságáról és létjogosultságáról Putyin orosz elnököt, akivel szombaton Ljubljanában találkozott. A média által jóval kedveltebb Putyin megnyerése azért is fontos, hogy Oroszország ne hozhasson létre Kínával Amerika-ellenes szövetséget. 
George W. Bush látogatása a zöldeket is mozgósította. Ezt azzal sikerült elérnie, hogy visszavonta a Clinton-kormány által még elfogadott Kyoto-egyezmény aláírását. (Ennek értelmében az ipari országoknak 2012-ig 5 százalékkal az 1990-es szint alá kell visszaszorítaniuk üvegházhatást fokozó gázkibocsátásukat.) Az Európai Unió aligha lesz képes valaha is megbocsátani ezt a döntést, amit Bush azzal indokolt, hogy az egyezmény sok ország számára tudománytalan környezetvédelmi célokat tűzött ki, és nem vonta be az üvegházhatást fokozó gázok jelentős százalékát kibocsátó fejlődő országokat sem. „A világ második legnagyobb üvegházhatást fokozó gázkibocsátója Kína. Kína azonban teljességgel mentes a Kyoto-egyezmény követelményeinek betartása alól” - nyilatkozta az elnök. 


Bush elnök érkezésére várnak a svédországi Gothenburgban. Messziről jött vendég Fotó: Reuters

A korábbi amerikai vezérkari főnök, Andy Card szerint a Kyoto-egyezmény olyan, mint a király új ruhája a mesében. „Kyoto király egy ideig körbe-körbe szaladgált, ruha nélkül” - mondja. „Végül Bush elnök volt az, aki a mesebeli kisfiúhoz hasonlóan elkiáltotta magát: »A király meztelen«”. Igaz, körútját előkészítendő, Bush múlt heti beszédeiből már eltűntek a „tudománytalan tudományra” történő utalások. Éppen ellenkezőleg: ígéretet tett arra, hogy az USA támogatni fogja a témában végzett kísérleteket és vizsgálatokat. A Washington Post című lap szerint az egyezmény felrúgása iránt érzett düh csupán annak tudható be, hogy az európai elit mindig is politikai szükségletei és problémái függvényében formált véleményt Amerikáról - ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy eddig egyetlen európai ország sem ratifikálta az egyezményt. 
Az Amerika-ellenes köröknek az is kapóra jött, hogy éppen egy nappal Bush látogatásának kezdete előtt végezték ki az oklahomai robbantót, Timothy McVeigh-t. Több szervezet is szót emelt az amerikai demokrácia bevett gyakorlata ellen, amely a súlyos bűncselekményeket halálbüntetéssel sújtja - s amit az Európai Unió vezetői képtelenek értelmezni. Bush, aki szerint a halálbüntetés „nehéz kérdés”, így nyilatkozott: „Megértem, hogy nem mindenki ért egyet ezzel a nézőponttal. Európa demokráciái az európai emberek akaratát tükrözik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetnénk barátok. Azt sem jelenti, hogy ne működhetnénk együtt olyan kérdésekben, amelyek mindkét kontinens számára egyaránt fontosak. Én ebben a szellemben jöttem Európába.” Etienne Schweisguth, a párizsi Politikatudományi Intézet munkatársa mindenesetre úgy véli: az európai közvélemény mindig is csupán egy szűk réteg véleményét jelentette, amely napjainkban legalább erkölcsi fölényét igyekszik megőrizni a nála sikeresebb Amerika felett. A McVeigh-eset éppen kapóra jött: Európa joggal érezheti, hogy a halálbüntetés engedélyezése miatt az Egyesült Államok egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy bárkinek is erkölcsi leckéket adjon. „Tudom, hogy rengeteg tárgyalásra lesz szükség, de én hajlandó vagyok meghallgatni a másik felet” - nyilatkozta Bush még utazása előtt. Egy dolog biztos: mint más esetekben, Bush most is hajlandó volt mindenkit türelmesen végighallgatni, hogy aztán töretlenül véghezvigye, amit a legelején eltervezett. 

(Cikkünk a halálbüntetés történeti és teológiai szerepéről: )


Bővülhet a NATO

Robertson NATO-főtitkár a szerdai brüsszeli csúcstalálkozón hangoztatta: az állam- és kormányfők megerősítették eltökéltségüket, hogy a jövő évi prágai csúcstalálkozón folytatni kell a NATO bővítését új tagok meghívásával. Martonyi János külügyminiszter a tanácskozás után a sajtónak elmondta: „Sokan hangsúlyozták, hogy jövőre Prágában feltétlenül ki kell küldeni meghívókat, többen azt is kimondták, mely országokra gondolnak. A mai vita alapján úgy tűnik, hogy itt a továbblépés feltétlenül megtörténik.”
Zbigniew Brzezinski amerikai politológus, Jimmy Carter elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója arra buzdította George W. Bush elnököt, hogy erőteljes amerikai vezetéssel állítsa meg a transzatlanti kapcsolat lazulását és Európa szerinte tanácstalan sodródását. A The Wall Street Journal Europe-ban közölt cikkében Brzezinski azt fejtegeti, hogy az új elnöknek meg kell ragadnia az európai körút kínálta alkalmakat, főleg a varsói beszédet arra, hogy új életerőt és céltudatosságot adjon a nyugati szövetségnek. Brzezinski elemzése szerint Európában a francia-német vezetés hanyatlóban van, az EU-ban nincs egyetértés arról, mivé legyen, milyen szerepre törekedjen a szervezet, a régi EU-tagok attól félnek, hogy a leendő új tagok megfosztják őket eddigi járandóságaiktól. 
Bizonytalanság él a NATO bővítése körül is, a közép-európaiak attól tartanak, hogy Moszkva olyan alkut kínál Amerikának, amely szerint a rakétaelhárító rendszerben való megegyezésért cserébe a következő NATO-bővítést Szlovéniára és Szlovákiára korlátozzák. Ezzel a határozatlansággal szemben Brzezinski szerint csak az amerikai vezetés adhat határozott irányt. Bushnak ki kell mondania, hogy a következő bővítés jelentős lesz, és a tagságra készülő kilenc országot, ha nem is egyszerre, meg fogják hívni a NATO-ba. Különösen fontos az egyértelmű jelzés a balti országok felé. Brzezinski szerint az euroatlanti közösség csak további bővüléssel játszhat központi szerepet a világon. (Eperjesi Ildikó)


Győz-e a pajzs Európában?

Márer György, New York

Bush elnök kezébe vette a vándorbotot, és elindult az Óvilágba, hogy szerencsét próbáljon, vajon képes-e meggyőzni az Egyesült Államok szövetségeseit, nem kevésbé Oroszországot politikai irányvonalának helyességéről, de főként a rakétavédelmi pajzs mielőbbi kidolgozásának, kivitelezésének és telepítésének szükségéről. A feladat nem lesz könnyű: az Egyesült Államok nem áll a népszerűségi lista élén az európai államok körében. Egy bizonyos: ötnapos körútja során Bushnak nem lesz alkalma arra, hogy sokat lásson, mivel találkoznia kell jó néhány felháborodott vezetővel, akikkel kénytelen lesz kényes kérdéseket megvitatni, és ez nem kevés kockázattal jár egy gyakorlatlan államférfi esetében.

Néhány héttel ezelőtt Bush és tanácsadói azzal kezdték meg az előkészületeket az elnök európai útjára, hogy enyhítették álláspontjukat néhány vitás kérdésben. A tények meggyőzték őket arról, hogy az általános felmelegedés véres valóság, ennek megfelelően a kormány támogatni fogja az óvintézkedéseket, bár készakarva nem fogalmazták meg világosan a kötelező normákat az ipari szénmonoxidgáz-kibocsátás szintjét illetően. A dél-koreai panaszok elsimítása érdekében a kormány közölte: felajánlja a tárgyalások folytatását Észak-Koreával a rakétafejlesztési kísérletekről. Még a keményfejű Donald Rumsfeld védelmi miniszter is megváltoztatta véleményét a balkáni békefenntartók kivonásával kapcsolatban, amikor ottani látogatása során meggyőződött küldetésük fontosságáról. Ezek az engedmények bizonyos mértékig megpuhították az európaiakat. A legnagyobb beruházásokat igénylő fő kérdés azonban a rakétavédelem, amelyet az Óvilág országainak túlnyomó többsége ugyan ellenez, bár tudja, hogy valószínűleg nem lesz képes megállítani. A Bush-kormány februárban csatát nyert Münchenben az európai ellenállással szemben, amikor egyoldalúan közölte, hogy bármi áron végrehajtja tervét. Azóta viszont átcsomagolta rakétavédelmi elgondolását, illetve közös vállalkozássá alakította, és meghívta Oroszországot, valamint az Európai Unió tagállamait, vegyenek részt társként a beruházásokban. Válasz senkitől sem érkezett, de a Bush-kormánynak meggyőződése, hogy az európai tiltakozás elenyészik, ha az Egyesült Államoknak sikerül meggyőznie Moszkvát. A figyelem tehát a Bush-Putyin találkozó felé fordul, amelyre a körút utolsó állomásán, Szlovéniában kerül sor. Az orosz államfő kiismerhetetlennek mutatkozik, amióta csak hivatalba lépett. „A szemébe akarok nézni és megállapítani, bele tudok-e látni a lelkébe” - mondta Bush, aki már megvitatta Putyin személyét Tony Blair brit, illetve Orbán Viktor magyar kormányfővel is.
Putyin nem sokkal gyakorlottabb a külügyek és a diplomácia terén, mint amerikai vetélytársa. Ljubljanában azonban nemzetközi vezetővé lép elő, aki a fényképezőgépek és tévékamerák kereszttüzében mosolyoghat magabiztosan a világba, mielőtt visszatér országába, ahol az infrastruktúra az összeomlás szélén áll, a gazdaságot pedig megbénítja a korrupció és a bürokrácia. Amíg azonban Bush és Putyin a szlovéniai kastélyban tárgyal, az orosz nép elfeledkezik saját problémáiról. Az arculat, amelyet az orosz elnök országa elé tár, és a vele járó üzenet, hogy Moszkva ismét elfoglalta helyét a világ színpadán, politikai programja szempontjából elengedhetetlen. Mindeddig azonban hallgatásba burkolózott a rakétavédelmet illetően. Védelmi minisztere, Szergej Ivanov képviselte a kemény vonalat ezen a téren. Jóllehet a Kreml eredetileg olyan jeleket mutatott, hogy hajlandó tárgyalni az 1972-es ABM-szerződés megváltoztatásáról, Ivanov most arra tett célzást, hogy nincs miről beszélni. Az egyezmény átalakítása annak megsemmisítését jelentené, és Oroszországnak nincs szándékában ezt lehetővé tenni. 
Ezek tehát a körülmények, amelyekkel Bush elnöknek szembe kellett néznie európai körútját megelőzően. Ehhez járult, hogy az Európai Unió válaszul az amerikai államfő közleményére, amelyben továbbra is elutasította a Kyoto-egyezményt, kifejtette: Bushnak az éghajlat megváltoztatására irányuló terve eredményekben igen szegényes. Az elnök egyébként azért választotta Spanyolországot útjának első megállójául, mert az voltaképpen híd Latin-Amerika felé, amelyet eléggé jól ismer. Madridba érkezése után a Zarzuela palotában találkozott a királyi párral, ezt követően pedig Jose Maria Aznar miniszterelnökkel. A megbeszélést követő sajtóértekezleten így válaszolt a rakétavédelmi tervével kapcsolatos kérdésre: „Először is megmagyarázzuk Oroszországnak és európai barátainknak, hogy Oroszország nem ellensége az Egyesült Államoknak… Figyelmünket a 21. század új veszélyeire kell fordítanunk, ha békés földrészt, illetve békés világot akarunk. Az új veszély a terrorizmus, amely bizonyos országoknak azon a képességén alapul, hogy módjukban áll tömegpusztító fegyverek kifejlesztése, és ezzel mind az Egyesült Államokat, mind barátainkat túszként tudják fogva tartani…”
A spanyol miniszterelnök kifejtette, hogy érdekli a rakétapajzs és annak ígéretes jövője, majd kissé szemrehányó választ adott a többi európai ország vezetőinek: „Ami meglep, az a tény, hogy vannak olyan emberek, akik kezdettől fogva akadályozták ezt a kezdeményezést, holott amiről itt beszélünk, az olyan törekvés, amely nagyobb biztonságot ad valamennyiünknek.” Bush elnök igyekszik biztosítani a nyugtalankodó európai vezetőket, hogy külpolitikája nem lesz egyoldalú, meghallgatja aggodalmaikat, és ugyanolyan létfontosságúnak tartja a szövetséget az Egyesült Államok és Európa között, mint elődei. A kérdés csak az, hogy sikerül-e ezt elhitetni az illetékesekkel. A dolog másik oldala pedig, hogy maga mellé tudja-e állítani Putyin elnököt, vagyis Oroszországot.