Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Adócsökkentési vita amerikai módra

George W. Bush amerikai elnök talán a legnagyobb horderejű gazdaságpolitikai intézkedéséhez próbálja megnyerni a Kongresszus és a közvélemény támogatását. Arról a tíz év alatti, összesen 1,6 billió dolláros adócsökkentésről van szó, amely Bush legfontosabb ígérete volt tavalyi kampányában. Az elnök - éppen bizonytalan gazdasági környezetben - a vásárlási kedv, a fogyasztói bizalom megrendülése, ezáltal a gazdasági visszaesés elleni csodaszerként hirdeti adócsökkentési programját, holott erre a célra az kevéssé alkalmas. Mondani sem kell, a grandiózus terv nemcsak a politikusok, hanem a közgazdászok célpontjává is vált. 

Aligha véletlen, hogy George W. Bush éppen Ronald Reagan 90. születésnapjára időzítette adócsökkentési tervének meghirdetését, hiszen a legendás hivatali előd húsz éve egy hasonló lépéssel kezdte elnöki működését. A sajtó által szívesen emlegetett párhuzam azonban némileg sántít, hiszen Bush terve szerényebb célokat fogalmaz meg, és szakmai berkekben jórészt elutasítják, ráadásul a polgárok körében is meglehetősen népszerűtlen. Nem mintha az emberek önmagában nem örülnének, hogy kevesebb adót kell fizetniük, csak éppen a közvélemény-kutatások szerint más kormányzati célokkal - például a közoktatás javításával vagy az államadósság csökkentésével - szembeállítva kevésbé fontosnak ítélik ezt. A terv elfogadtatása tehát nem könynyű, de ebben kapóra jön az elnöknek a gazdasági recessziótól való erősödő félelem, amelyet elsősorban a Nasdaq index zuhanása táplál.
A Nasdaq, amely tulajdonképpen a termelő vállalatok szektorát, a csúcstechnológiai cégeket reprezentálja, az utóbbi 4-5 évben olyan jól együtt mozgott a gazdaság egészével, hogy szinte előre jelzi annak változásait. Márpedig ennek a tőzsdének az indexe az utóbbi 12 hónapban 5000-ről 1800 pontra esett. Az amerikai részvények összértéke több mint 4 billió dollárral csökkent. Jórészt a korábbi irreális emelkedés idején képződött látszatvagyon úszott el, csakhogy sok részvénytulajdonos, aki korábban erre a vagyonra mint tartalékra számítva költekezett, most visszafogja vásárlásait, túltermelési válsággal fenyegetve a gazdaságot. A Nasdaq tehát magával ránthatja a többi szektort; a kormányzatnak ebben a helyzetben olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek ösztönzik a fogyasztást. Az adók lefaragásának van is ilyen hatása - ez Bush fő érve a tervezet mellett -, de független szakértők szerint a keresletet sokkal jobban fellendíti a kamatok csökkentése. A kamatláb alakítása viszont nem az elnök hatásköre, azt csak a jegybank, a Fed csökkentheti. (Csökkentette is, az év eleje óta immár háromszor, összesen 1,5 százalékkal.)
A csomaggal szembeni fenntartások nemcsak abból fakadnak, hogy kétséges, mennyiben tud a gazdaságra kellően pozitív hatást gyakorolni, hanem abból is, hogy olyan bonyolult és szövevényes, mint az adórendszer maga. Az öszszesen 1,6 billió dolláros csökkentésből az adókulcsok 2006-ig végrehajtandó, összesen 5-6 százalékos (a legmagasabb adósávban 39,6-ről 33 százalékra történő) lefaragása csak 958 milliárdot tesz ki (ezt a részét a tervezetnek egyébként a képviselőház március elején már elfogadta). Szó van ezenkívül az örökösödési és vagyonadó eltörléséről, a gyermekek utáni kedvezmény megduplázásáról, valamint az adományok adóterheinek csökkentéséről. Kiemelt helyen szerepel továbbá az úgynevezett „házassági büntetés” enyhítése. (A sajtó azt a többletterhet nevezi így, amely némely dolgozó házaspárra hárul, akik együttes jövedelme magasabb adósávba esik, mint amelybe külön-külön tartoznának.) Önmagában az utóbbi célra több mint 100 milliárd dollárt szán a Bush-terv.
A felsorolt adókedvezményekről a várható összegük és makrogazdasági hatásuk szempontjából is ádáz vita folyik a szenátusban. Nem mellékes, hogy a demokrata és republikánus képviselők száma pontosan azonos, 50-50 (patthelyzetben az alelnök szavazata dönt). Sokak szerint közben az egész polémia lassan okafogyottá válik. A Conference Board kutatóintézet fogyasztói bizalmi indexe ugyanis több hónapi zuhanás után márciusban 109-ről 117 pontra ugrott (100 alatti érték utal visszaesésre). Ez pedig azt jelentheti, hogy a gazdaság már túljutott a mélyponton, a fogyasztók újra elkezdenek többet vásárolni, és mire az új költségvetés október 1-jén hatályba lép, addigra a probléma megoldódik magától… (T. G.)