Vissza a tartalomjegyzékhez

Varga József
Lisztes lapáton

Felix Magathtal nincs szerencséje a magyar futballistáknak. A VFB Stuttgart jelenlegi trénere egykor a Hamburger SV-val nyert BEK-et. 
Edzőként elmaradtak az eredmények. Legutóbb az Eintracht Frankfurt gárdájától küldték el idő előtt. A keménykezű szakvezető abszolút népszerűtlenségnek örvend hazája bajnokságában. Feltűnő az is, hogy csapataiból módszeresen távolítja el a magyar játékosokat. Még a frankfurti időkben dobta ki a válogatott szélső Dombi Tibort és az azóta a Fradiba visszatért Hrutka Jánost. 

Legújabb áldozata a szintén válogatott Lisztes Krisztián. Az egykori ferencvárosi tehetség 1997-ben szerződött a svábokhoz. A kezdeti nehézségek után egyre inkább beilleszkedett a német bajnokságba, és Krasszimir Balakovval erős duót alkottak a stuttgarti középpályás sorban. Elmúlt évek alatt 106 mérkőzésen 12 góllal segítette a piros-fehér gárdát. Az tény, hogy igazi posztján a bolgár Balakov szereplését erőltette a Stuttgart mindenkori edzője. Lisztes a karmesteri pálca helyett így védekező poszton bizonyíthatott. Ez nem mindig sikerült. Krisztián tudásához képest valóban gyengén szerepelt, mivel pszichésen nem tudott felnőni a feladatokhoz. A jelenleg a kieséstől fenyegetett Stuttgart Magathban bízva várja sorsának jobbra fordulását, és ő nem számít Krisztián játékára. 
„Az az igazság, hogy nincs szerencsém a magyarokkal, két játékosuk dolgozott a kezem alatt, de a Dombi nevű, és most Lisztes is csak azt igazolta, hogy akaratgyengék. Kérem, én meg akaratgyenge emberekkel nem tudok mit kezdeni.” A harmadik játékos Hrutka szintén ellenszenves volt neki, bár vele sérülékenységére hivatkozva szakított. Lisztes szerződése 2002. június 30-án járna le, de úgy tűnik, hogy ebből már nem lesz semmi. A Bundesliga 2-ben több csapatban meghatározó játékos lehetne, és az érdeklődők előtt nyitva a kapu. A Stuttgart a szezon végén ugyanis hajlandó átadni a magyar fiút annak a klubnak, amely a négymillió márkás lelépési díjat hajlandó kifizetni. Lisztes a Stuttgarter Nachricten hasábjain a következőképpen kommentálta az eseményeket: „Négy évet töltöttem itt, s ha visszagondolok rá, igazából nem is volt olyan csodálatos periódus.”