Vissza a tartalomjegyzékhez

Szabó Ibolya Anna
A magányos farkas gyémántjai

Odaadó férj, mintapolgár és erkölcsös családapa, az antikommunista, katolikus Opus Dei szervezet tagja - ez volt a Moszkvának kémkedő Robert Hanssen mindaddig, míg ki nem derült, hogy talán senki sem ismerte őt igazán. Az FBI veterán ügynöke tizenöt éven keresztül élt kettős életet úgy, hogy meghazudtolt minden erkölcsi és emberi normát, amiben hitt vagy hinni látszott. Hogy pontosan mit tett Hanssen és milyen dokumentumokat, illetve adatokat szolgáltatott ki az oroszok számára, azt amerikai és brit elhárítási szakemberek vizsgálják. Az ügy másik, emberi oldala azonban éppen ilyen érdekes lehet. Hanssen múltjára és motívumaira próbált fényt deríteni a Newsweek magazin összeállítása.

Louis Freeh, Hanssen közvetlen felettese az FBI-nál akkor döbbent meg a legjobban, amikor fia iskolájában beszédet kellett mondania, és az eseményen ott találta Robert Hanssent is. Fiaik ugyanabba az iskolába járnak - a Maryland állambeli The Heights katolikus fiúiskolába, amely közeli kapcsolatban áll a katolikus Opus Dei szervezettel. Hanssen ebben az időben már szoros megfigyelés alatt állt, mivel kettős kémkedéssel vádolták (, Hetek, 2001. február 24.). A két férfi a jelek szerint sok mindenben hasonlított egymáshoz: mind a ketten az FBI-nak dolgoztak, mindketten hat gyermeket nevelnek, és gyermekeik közül többen ugyanabba a marylandi iskolába járnak. Freeh számára annál is kényelmetlenebb volt a helyzet, mivel szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy beosztottja elárult mindent, ami számára alapvető értéket jelentett. 
Az egész ügyben a legnagyobb kérdés: mi vesz rá arra egy kifejezetten erkölcsösnek tűnő családapát, hogy tizenöt éven keresztül kettős életet éljen, és elárulja a hazáját? Mi veszi rá a magát istenfélőnek mondó mintapolgárt, aki nem egyszer mély megvetéssel nyilatkozott az „istentelen” kommunizmusról, arra, hogy titokban eladja magát a Kreml urainak? 
A pénzvágy aligha jelenthet teljes magyarázatot a történtekre. Való igaz, hogy hat gyermeke katolikus magániskolai neveltetése sokba került, de Hanssen soha nem költekezett, és nem élt kicsapongó életet sem. Annak ellenére, hogy az FBI jelentése szerint összesen több mint 600 ezer dollár értékű gyémántot kapott az oroszoktól, és „nyugalomba vonulása” esetére további 800 ezer dollárra kapott ígéretet, Hanssen takarékos életet élt családjával egy Virginia állambeli kertvárosban. 
Egyes kollégái szerint a volt ügynök egyszerűen szerette kísérteni a sorsot: a maga csendes módján ravasz és okos ember volt, aki karrierjében valahogy soha nem érte utol a saját elvárásait. Nem lehetetlen, hogy részben a kémmunka valójában unalmas és fárasztó volta vitte kísértésbe - állítják azok, akik valamennyire ismerték, vagy mondjuk úgy, ismerni vélték Hanssent. Környezete soha nem ismerte ki őt igazán, de annyit tudtak róla, hogy tűnődő, másokat szívesen kontrolláló személy, akit szórakoztat a titokzatosság és már-már megszállottan puritán. 
Hanssent már az iskolában is magányos farkasnak látták. A gimnázium után fogorvosnak tanult, de hamar megunta, és a könyvelői képesítés megszerzése után rendőr lett. Önként jelentkezett a korrupcióval vádolt rendőrök után nyomozó C5 elitegységhez, akiket a rendőrök maguk között csak árulóknak hívtak. 1976-ban került az FBI-hoz, ahol ismét maga választotta ki tevékenységi területét: a kémelhárításhoz jelentkezett, amely ekkoriban keményen dolgozott a KGB akcióinak leleplezésén. Egy idő után azonban ez is unalmasnak tűnhetett számára, és bár nem egy okot lehetne felsorolni, amiért elégedetlen lehetett (felesége sorozatos vetélései, az unalmas és kevéssé megfizetett munka), az igazi okot nehéz lenne megtalálni. Mindenesetre 1985-ben felajánlotta szolgálatait a Kremlnek. 
Egyszer maga Hanssen is adott egyfajta magyarázatot érthetetlen lépésére: moszkvai kapcsolatának megemlítette állítólagos gyerekkori példaképét, Kim Philbyt, aki igencsak ellentmondásos szerepmodellnek tekinthető. A Newsweek által arrogáns arisztokratának titulált angol évtizedekig félrevezette a titkosszolgálatot, míg végül 1963-ban a Szovjetunióba szökött, hogy ott hősként (és masszív alkoholistaként) kezdő KGB-ügynököket oktasson utolsó éveiben. Hanssen egy ízben utalást tett moszkvai kapcsolatának, hogy hálás lenne, ha majd egyszer vendégelőadóként szerepelhetne náluk.
Hanssen környezete még ma sem érti, mi is történt igazán. Szomszédai legfőképpen azt emelik ki, ha róla beszélnek, hogy a család mélyen hívő volt, vasárnaponta együtt mentek a templomba. Bár gyerekkorában Hanssen nem sokat beszélt a vallásról, és eredetileg a lutheránus felekezethez tartozott, feleségével együtt buzgó katolikusok lettek a hetvenes évek közepén. A pápa egyik legelkötelezettebb támogatójának számító konzervatív Opus Dei rendhez való tartozása éles és meglehetősen zavarba ejtő ellentétet képez azzal, amit a szovjet, majd az orosz titkosszolgálatnak végzett. A rend tagjaitól szigorúan erkölcsös életet vár el, és Hanssent kollégái is meglehetősen moralizáló embernek ismerték. Munkába általában feketében járt, és némileg gyászos modoráról egyes munkatársainak leginkább egy temetkezési vállalkozó jutott eszébe. Kollégái a háta mögött sokszor csak „doktor halálnak” hívták. Halk hangja, ritkán mosolygó arca kevés közeli barátot szerzett neki. 
A gyermekei úgy hiszik, igazak az apjuk elleni vádak. Úgy érzik, valami nem volt rendben az apjukkal, de nem tudják, mi az - állítja Hanssen sógornője, Liz Rahimi. Anyósa pedig kétségbeesetten teszi hozzá: „Még csak azt sem tudjuk, ki ő. Nem tudjuk, volt-e valaha is valaki, aki ismerte Bob Hanssent - talán ő maga sem.”