Vissza a tartalomjegyzékhez

Földvári Katalin
Filmszemlén a Punktérítő

Hanyas vagy? Hatvannyolcas? Akkor te még felvonultál március tizenötödikén, de már nem féltél a rendőrök gumibotjától. Alternatív klubok, dübörgő zene, kétértelmű szövegek, mindentől egyforma távolság, ami polgárinak látszik. Kreatív lázadás vagy önpusztító ellenkezés - bármi, csak ne kelljen egy diktatúra polgárának lenni. A nyolcvanas évek „puha” diktatúrája azonban nem mindenkivel volt ilyen elnéző. Kövessy Róbert Punktérítő című filmje a Közellenség nevű együttes tagjait mutatja be másfél évtized távlatából. A három, akkoriban tizenéves punkzenész szó szerint vasfüggöny mögött ismerkedett a rendszerrel. 

„Gyűlölöm a gyűlölködést” - vallja Kövessy Róbert, a Filmszemlén bemutatott Punktérítő című dokumentumfilm alkotója, aki felvállalja a cím rokonságából adódó párhuzamot a nyolcvanas évek végén készült Rocktérítő című filmmel. „Tényleg nem érdekel, ha emiatt a film miatt gyűlölni fognak. Pont ez ellen szól a film, hogy ne gyűlöljük egymást ideológiák, politikai nézetek miatt.” A fiatal rendező előző, díjnyertes filmje szintén a nyolcvanas évek polémiájáról szól a legendává nőtt CPG együttes pályáján keresztül. Hogy nosztalgia vagy a lázadás lehetőségének hiányérzete okozza, mindenesetre a Hunnia mozi máig telt házak előtt játssza a filmet - az alkotó természetesen minimum ezt a sorsot szánja jelenlegi filmjének is.
„Sokan azt hiszik, hogy a nyolcvanas évek magyar punkmozgalmához csak üresfejű, agresszív, nihilista fiatalok csatlakoztak, ezzel szemben többségük tele volt egészséges szabadságvággyal, ki akartak törni az ideológiai és állami diktatúra korlátai közül” - mondja Lázárfalvi György, az egykori Közellenség nevű együttes tagja, a Punktérítő című film egyik szereplője. Kövessy Róbert a Közellenség zenészeiben az egykori lázadókat kereste, a szereplők szabálytalan ívű története azonban váratlan fordulattal szolgált mind egyéni, mind társadalmi szinten. „Az együttes jelképe egy Dávid-csillag volt, benne egy dollár-jellel. A Dávid-csillag jelezte a megkülönböztetettségünket, a dollár pedig az akkori államrend által olyannyira gyűlölt imperialista hatalmat - meséli Lázárfalvi, hozzátéve: - Ez akkor a lázadás jele volt.” Sajnos ez nem szelidült múlttá, hisz a Dávid-csillag, a vele rímelő menóra ma is megkülönböztet.
„Teljesen szétszakadt az ország, totálisan. Ez elszomorító” - fejtette ki a film rendezője a Heteknek. A nyolcvanas éveket feldolgozó filmek iránti érdeklődés Kövessy Róbert rendező meglátása szerint egy értékvesztett társadalom nosztalgiája egy olyan kor után, amikor még volt értelme a lázadásnak. „Mi van ma a punk helyett? - teszi fel magának a kérdést, és felel is rá: - Semmi, McDonald’s van. Amit adnak, azt eszed. Mindent megeszünk, de ez ellen már nem lehet lázadni” - mondja némi keserűséggel. 
Pajor Tamás, a Rocktérítő főszereplője - a Neurotic egykori frontembere - ebben a sivárságban üdítő oázisnak nevezi Kövessy filmjét. „Meggyőződésem szerint olyan kiutat mutat, ami nemcsak földi, hanem az örök élet horizontján is valós megoldást kínál.” 
A dokumentumfilm a lehető legegyszerűbb eszközökkel, szinte költségvetés nélkül, néhány százezer forintból készült. Portré-jellegű videófelvételekkel, archív bejátszásokkal rajzolja a szereplők mögé a kor vázlatát, egy hatalmával visszaélő rend őreit, akik a „legjobb védekezés a támadás” alapon elébe mentek egy esetleges újabb legendának. A Közellenség három fiatal zenészének nem kell végigjárni a tudtukon kívül példaképpé nőtt CPG - a rendező előző filmjének szereplői - rögös útját a sikertől a börtönig. Néhány fellépés elégnek bizonyult ahhoz, hogy más együttesek „államellenes” szövegeit nekik tulajdonítva bíróság elé kerüljenek. A bírósági eljárás olyannyira nonszensz volt, hogy az akkori „komoly” ellenzék is felfigyelt rá: Haraszti Miklós író jelen volt a tárgyaláson, a Beszélőben cikket jelentetett meg az összegyűjtött anyagból. „Az első szótól az utolsóig hamis per volt” - kommentálja Haraszti az élményt. 
A cikket részletekben saját maga olvassa fel a film folyamán, így megismerkedhetünk a teljes peranyaggal, beleértve a hamis tanúk felvonultatását, a szemtanúk vallomásának félresöprését, a srácok leültetésének minden törvény- és jogellenes momentumát. „Az ellenzékkel nem volt nyílt kapcsolatunk - vallja Lázárfalvi György -, persze a Beszélőről hallottunk. Amikor az egyik tárgyalás után hallottam, hogy Haraszti Miklós cikket ír, ez számunkra azt jelentette, hogy nem vagyunk egyedül, s híre és nyoma marad az egész ügynek.” Erre a tárgyalást követő másfél-kétéves börtönbüntetés során szükségük is lehetett. Mindhármukat megviselték a történtek, mindhárman feleségül vették a rájuk váró barátnőket a büntetés letöltése után, ketten közülük nem nyugodtak bele abba, hogy az útkeresésük a börtönbe vezessen. 
„Később tudtam meg, hogy Németh Sándor - a Hit Gyülekezete vezető lelkésze - 84-ben olvasta a rólunk szóló cikket, és imádkoztak a kiszabadulásunkért és megtérésünkért” - számol be a cikk visszhangjáról Lázárfalvi György. Mindenesetre, amikor az elhárítás beszervezőit is sikerült leépíteniük, még mindig nem találták a helyüket. „Totálisan elégedetlen voltam azzal, ahogy akkor éltem” - enged bepillantást az életérzésbe Kiss Attila, a zenekar egykori gitárosa. „Beszélt egy barátom arról, hogy Jézus teljesen megváltoztatta az életét. A Biblia definiálja a hitet, azt mondja, hogy ez a nem látott dolgokról való meggyőződés és a reménylett dolgok valósága. Tehát én nem látok valamit, de meg vagyok győződve róla, hogy van. Akár mint egy szabályszerűséget is vehetjük, ez így működik. És én el tudtam fogadni, hogy ez az Isten helyre fogja állítani az életemet.” 
Ez az a pont, ahol a CPG és a Közellenség párhuzamos története egy merész kanyarral elválik, a következő jelenet egy menóra-szökőkút, amelyet a két hitre jutott család életképei követnek. „Hónapokig kutattam a zenekar tagjai után - meséli a rendező. - Amikor találkoztam Gyurival, Attilával, tudtam, hova fog kifutni a film. Aztán jutott eszembe a »Punktérítő« cím.” Ha valakit zavar a sorsnak ez a fordulata, az nem a fiatal rendező. „Nem kényszeríthet senki az ellenkezőjére, ha én ábrázolni akarok egy valós helyzetet. Nem érdekel a hatalom, és az sem, ha lesznek, akik emiatt be sem ülnek a moziba. Tudjunk megbízni a másik hitében, ne utáljam ezért - ezt akartam ábrázolni. Talán ez a film segít abban, hogy a gyűlölködés elcsituljon.”