Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
Központ van, fűtés nincs

Az orosz telet úgy otthon, mint külföldön mindig is az év olyan szélsőséges időszakának tartották, amikor küzdeni kell a túlélésért a kérlelhetetlen természettel. Európaiak tollából származó leírások olykor egészen fantasztikus képet festenek az orosz tél meglepetéseiről. Rudolph Raspe - Münchausen báró szülőatyja - könyvében a nagy lódítóművész meséli, hogy mikor Oroszhonban járt télen, olyan hideg volt, hogy még a hangok is belefagytak a kürtjébe, és csak később, felmelegedés után kezdtek kijönni - maguktól. Az idei orosz tél azonban azt sejteti, talán nem is túlzott olyan nagyon a báró.


Hólapátolás egy hídról a Moszkva folyó felett. Fagypolitika Fotó: Reuters

Ilyen tél régen nem volt errefelé, főként Szibériában és Távol-Keleten nem. Volt, hogy a hőmérő higanyszála mínusz 50 fok alá süllyedt. A technika ilyenkor leáll, a fűtőrendszerek, vízvezetékek is felmondják a szolgálatot. Az emberek, hogy valami meleghez jussanak, saját maguk barkácsolta elektromos szerkentyűket használnak, ami miatt gyakoriak a tűzesetek. Az oltáskor meg épp a slagba fagy bele a víz.
Oroszországban azelőtt is előfordultak kemény telek, de talán soha (a háborús időket kivéve) nem öltöttek katasztrofális jelleget, és nem voltak nemzeti tragédia mértékűek. A szovjet időkben jól jött az egységes államháztartás és kommunista diktatúra, annak ellenére, hogy ott sem ment simán minden. A hibákat azonban elég gyorsan orvosolták, ami fontos tényező volt. Másrészt a hibákról nem olvasott az ember a napi sajtóban. Harmadrészt a fűtőrendszerek akkor még újak voltak, a fűtőanyagot pedig az állam biztosította; ez nem okozott fejfájást a helyi vezetőknek. 
Az egységes államrendszer széthullásával, a piacgazdaságra való áttéréssel és a gazdasági helyzet romlásával az országban minden megváltozott. A felszerelések és vezetékek elöregedtek, a tüzelőanyag ára magasra nőtt, és azt sem az állam biztosítja. A helyi hatalom pedig szűkölködik mind hatalomban, mind pénzben, és ha még volna is egy kevés, akkor is hiányzik valami a megmeneküléshez: a vezetők felelőssége. A pénz többnyire „az élet szebbé tételére” fordíttatik: tisztviselői kabinetek, dácsák, villák pompás felújítására, drága, menő autókra - ha egyáltalán látszik, hová folyik el a pénz. Szibéria, Krajnyij Szever, Primorje régiókban, sőt Oroszország több központi régiójának nagyvárosaiban és falvaiban is dideregtek a polgárok az utóbbi években. A vezetők üres ígérgetésekkel intézték el a dolgot - egészen az idei fagyokig. Itt már elfogyott a türelem. Csak a primorjei körzetben közel 90 ezer ember maradt fűtés nélkül. Elkezdődtek a tiltakozó megmozdulások. Hol az autópályát vagy vasúti útvonalat torlaszolták el, hol sztrájkokat, éhségsztrájkokat rendeztek.
A primorjei válság, melynek következtében emberek elképesztő hidegben voltak kénytelenek élni, az orosz média fő témája lett. A moszkvaiak szerint a helyzetért a primorjei kormányzó, Jevgenyij Nazdratyenko és közvetlen beosztottjai felelősek, míg a helyiek a központi vezetést okolják. A kormányzó arra hivatkozik, hogy a körzeti költségvetés összegét a 2000-es nagy árvíz által okozott károk orvoslására fordították, és Moszkva semmilyen segítséget nem nyújtott. Az ügy kivizsgálására Putyin elnök különleges bizottságot hívott össze, melynek vezetését az országszerte nagy népszerűségnek örvendő Szergej Sajgu, a rendkívüli helyzetek minisztere kapta. Sajgu több ízben meglátogatta Primorjét és más, fagy sújtotta régiókat. A központi média szerint, ahol csak megfordult, az energiaellátás helyzete észrevehetően javult - itt persze nem teljes körzetekről, hanem konkrét településekről van szó, hiszen az általános helyzet továbbra is siralmas. Közben mindenki csodálkozik, hogy miért nem Putyin foglalkozik személyesen a probléma megoldásával. 
Az elnök, mint mindig, sokáig hallgatott, nem vádolva sem a központi, sem a helyi vezetőséget. Végül Konsztantyin Pulikovszkij, a távol-keleti ügyek felhatalmazott elnöki megbízottja lépett elő - Nazdratyenko, a helyi kormányzó ellen megfogalmazott elmarasztalásokkal, amiben gyakorlatilag Sajgu is támogatta őt. Néhány nappal ezelőtt pedig már maga Putyin is beavatkozott. Először is felajánlotta az energetikai és fűtésügyi miniszternek, hogy mondjon le. Majd telefonon tárgyalt Nazdratyenkóval, miután kihirdették, hogy a kormányzó benyújtja lemondását. Sőt mi több, Putyin a kormányülésen bejelentette: meg kell erősíteni az oroszországi elektromos hálózatokat tömörítő részvénytársaság jelenlétét a körzetben. E vállalat vezetője az ország egyik elgáncsolhatatlan politikusa és oligarchája, Anatolij Csubajsz. Neki is van némi része a jelenlegi krízishelyzet kialakulásában: több hőközpontot az elektromos művek kapcsolt ki - adósságok miatt.
Miről árulkodik ez az egész história? Arról, hogy a kegyetlen szibériai fagyok az orosz belpolitikai helyzetre is kezdenek kihatni, és még inkább elősegítik a Putyin által vezetett „hatalmi tengely” megerősödését. Ennek lényege, hogy a régiók vezetőit teljesen alárendeljék a központi hatalomnak. A jelenlegi helyzetből az válik világossá, hogy képtelenek ellátni legelemibb feladataikat, mint például a fűtés biztosítását a téli hónapokban. A média közlései azt sugallják, hogy az embereket a fagytól a rendkívüli helyzetek minisztériuma menti meg - élén Sajguval. Ő pedig az elnökpárti „Jegyinsztvo-Medvegy” párt vezetője is egyben. Így Putyin hatalma is erősödik mind a központban, mind a régiókban. Ezt az energia- és fűtésügyi miniszter leváltása is elősegíti, aki mindig egy-egy oligarcha embere. A közvélemény Putyin és csapata oldalán áll. Aligha kétséges, hogy ez utóbbi ki is fogja használni ezt, a „hatalom tengelyének” erősítésére. Úgyhogy a kemény fagyok az új orosz elnököt erősítik…