Vissza a tartalomjegyzékhez


A hazai automobilizmus hőskora

Az első automobil már 1895-ben megjelent Budapest utcáin. Az egyhengeres Benz tulajdonosa Hatschek Béla optikus mester volt, és mint egy kuriózum vett részt a közlekedésben. Néhány év múltán a tehetős úri osztály tagjai is beszerezték maguknak ezt a „fürge masinát”. 1900-ban közlekedési anarchia jellemezte a főváros utcáit. A villamosvasutak, a lóhúzta gépkocsik, omnibuszok, a kerékpárok és a „terhes szekerek” keresztül-kasul kényük-kedvük szerint közlekedtek az utcákon, ekkor már 570 darab automobil járt Budapesten. A főkapitány egy 1910-ben kelt jelentésében fel is hívta a figyelmet, hogy „gyors menetelésük miatt előbb-utóbb szabályozás alá kell vonni őket”.

Idézet a Magyar Királyi Belügyminiszter 1910. évi 57. sz. rendeletéből a gépjárművek közúti forgalmáról:
„A gépjármű biztos működésű oly módon elrendezett készülékkel legyen felszerelve, hogy a készülékek a lehetőség határain belül elhárítsák a kigyulladás vagy robbanás minden veszélyét, ne rémítsék el zörejükkel a hátas vagy igavonó állatokat, és füstjük avagy gőzük által ne legyenek kelleténél túl terhükre a járókelőknek. Városok belterületén, ha teljesen szabad az út a gépjárművek legfeljebb 25 km óránkénti menetsebességgel vezethetők. A menetsebességet a szükséghez képest a lépésben haladó lófogatú kocsi sebességéig kell mérsékelni, keskeny vagy nagy forgalmú utcákban, utcakeresztezésnél, erős útkanyarulatban, vásárok területén, menetekkel, csordákkal való találkozásnál, sötétben vagy sűrű ködben, lófogatokkal, kézen vezetett vagy szabadon hajtott állatokkal való találkozásnál. Lófogattal való találkozásnál, ha a lovak nyugtalankodnak, a vezető gépjárművét lassítani és a szükséghez képest megállítani, fenyegető veszély esetén pedig a motor működését megszüntetni köteles. A vezető kötelessége arra is ügyelni, hogy a gépjármű füstöt, bűzös gázokat huzamosabb állás utáni indítást kivéve ne terjesszen. A városok belső területén az égési termékeket a motorból hangtompító edény kikerülésével közvetlenül a szabadba bocsátani tilos. Gépjárművek lakott helyen való megindításánál, utcák keresztezésénél és minden esetben, amidőn ezt a közlekedés biztonsága szükségessé teszi, kürtjelzést kell használni. Riasztó, fülsértő vagy szokatlan hangú kürtjelzőket csak a tűzoltóság, mentők vagy rendőri hatóság gépjárművei használhatnak. Gépjármű versenyre és korzóra a Székesfővárosi Magyar Királyi Államrendőrség működési területén a főkapitánytól engedélyt kell kérni. Kihágást követ el és 15 napig terjedő elzárással és 200 koronáig terjedő pénzbüntetéssel büntetendő az a gépjárművezető, aki baleset alkalmával a gépjárművét meg nem állítja, vagy kilé-tének megállapítását egyébként meghiúsítani törekszik. Nem büntethető a vezető, ha a megállás a fennforgó körülmények miatt veszéllyel járt volna, és a balesetet legkésőbb a következő napon, kilétének a gépjármű azonosságának és eljárása okának igazolása mellett a belföldi rendőrhatóságnak bejelenti. 
Bp., 1910. április hó 29. napján Gróf Khuen Héderváry s.k.”
Ez a rendelet még csak négy jelzőtáblát - bukkanó, kanyar, keresztezés, és vasúti keresztezés - jelölt meg, és még nem rendelkezett az alkoholfogyasztás tilalmáról sem, ami állítólag enyhítő körülménynek számított. (Forrás: Közlekedési Múzeum; K. S.)