Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
Mobilizált nepperek

Magyarországon töretlen lendülettel folyik a mobiltelefonok vásárlása. A mobilszolgáltatók hárommillió telefont helyeztek üzembe a mai napig. Csak a karácsonyi ünnepek alatt négyszázezer készüléket adtak el. A legális üzletmenet mellett ezen a téren is jelen van a feketepiac. 
Az utóbbi időben főleg a keleti határszakaszon zajlik az illegális kereskedelem nagy része. Számtalan mobil vándorol át a balkáni államok felé a határon keresztül. Természetesen ez az üzlet is rejteget buktatókat, hiszen a Btk. idevágó paragrafusai igencsak szigorú büntetéseket helyeznek kilátásba a csempészek számára. Ennek ellenére az üzlet él és virágzik. A mobilszolgáltatók folyamatos akciója nyomán mindig új és új készülékek kerülnek forgalomba. 


Képünk illusztráció Fotó: Reuters

A „telefonbiznisz” láthatatlan csencselőit igen körülményes dolog volt becserkészni. Amikor aztán bonyolult csatornákon keresztül sikerült velük kapcsolatba kerülni, szinte valahányan elhárították az érdeklődést. Egyszerűen csak így fogalmaztak: „Na nehogy már leírjad, öreg! Aztán még befellegzik a jómódnak.” Ennyi kopasz, fülbevalós, fekete melegítős emberrel még soha nem találkoztam. A viszonylag egyszerű külső azonban nem párosul ugyanilyen szerény belső értékekkel. A fiúk eléggé „fineszes”, viszonylag modern komputerekkel felszerelt üzletemberek. Saját maguk által fejlesztett szoftverekkel törik fel a mobiltelefonok sokszor bonyolult kódjait. Végre egy háromfős csapat vállalta, hogy beavat az üzleti élet részleteibe is, de előtte lelkemre kötötte, „nehogy aztán én is a könnyű lére utazzak a cikk megírása után”. 
1996-1997-re datálható az illegális telefonkereskedelem kezdete, hajnala. Ekkor már egész Európában, de különösen Magyarországon komoly státusszimbólummá vált a maroktelefon birtoklása. Egyre többen akartak telefont vásárolni, így az akkori szolgáltatók mindig újabb és újabb vevőcsalogató akcióba kezdtek. Ezek az akciók azt jelentették (az árak jelentősen csökkentek), hogy az akkor még háborús övezetnek számító Jugoszláviába is jutott belőlük egy-egy kisebb szállítmány. Béla még ma is némi nosztalgiával gondol azokra a szép napokra: egy-egy készülékkel akár 100 márkát is lehetett keresni „lazán”. Hegyekben állt a lé a jugó nepperek rendelkezésére, mert az embargó miatt fellendülő benzincsempészet szinte kimeríthetetlen módon termelte a pénzt. Béla szerint az volt a siker titka, hogy gyorsan eszméltek. „Bármilyen telefonra volt szüksége a jugónak, azt mi 24 órán belül szállítottuk - veszi át a szót Zsolti. - Nyugaton akkor jött divatba a Domino csomag. Ez azt jelentette, hogy korlátlan mennyiségben lehetett vásárolni a készülékeket. Ausztriából csomagtartószámra hordtuk az árut a zöldhatáron át.” Zsolti, fiatal kora ellenére, tehetős embernek tartja magát: van egy panelja, egy „zsír új” 4-es golfja és egy full extrás barátnője. „Persze az üzletkörünk egyre bővült, szinte már alig tudtuk nyugatról ellátni a megrendelőket, amikor hál’ Istennek 99-ben itthon is bevezették a Dominót. Ennek rendkívül kedvező hatása volt a további üzletmenetre.” 
„Így már nem kellett attól tartani, hogy beperelnek a telefonszámlák miatt - veszi át a szót Csaba. - Akkor is volt azért megoldás persze. Kimosdattunk egy »aranyásót« (hajléktalant), a rocsóban felruháztuk, nyomtunk neki lét, és beküldtük az üzletekbe, hogy vegyen magának telefont, amit aztán mi simán továbbadtunk.” 
„Egy idő után azonban kibukott az intelligencia hiánya - röhög fel Csabi -, így nem nagyon akartak nekik telefont adni. Pedig mi mindent megtettünk, de észt ahelyett, amit már elittak, mi sem tudtunk adni. A román üzleti kapcsolatok is szépen fejlődtek ezután, csak hamar eszméltek ott is a befektetők, így ma már olcsóbban lehet kinn telefonhoz jutni, mint itthon.” A mostani csempészet iránya elsősorban a volt jugoszláv tagországokra irányul. Több onnan érkezett csapat is új stratégiát dolgozott ki az eladásra, Magyarországon bt.-k vásárolják fel a készülékeket, akik aztán bontva (a készüléket és a kártyát külön-külön) értékesítik jugoszláv állampolgároknak. Ők a 17 százalékos áfát a határon aztán visszaigénylik. „A telefonok időközben fejlődtek, így a szolgáltatók minden eszközzel igyekeznek saját érdeküket védeni. Biztonsági kódokat építettek be, hogy csak az általuk kínált szolgáltatásra tudjon reagálni a készülék. Ez egy időre újra megállította az üzletmenetet, de hát semmi sem lehetetlen, csak sok a tehetetlen - vigyorog Béla. - Kerestünk néhány ismerőst, akik gyerekkoruk óta kockafejűek (értsd: számítógépen nevelődött nemzedék), ők kicsit kínlódtak, de aztán átléptük a problémát. Ma már oda fejlődött az iparág, hogy a legújabb, legbonyolultabb kódokat is ki tudják bontani. Azért meg kellett fizetni a tanulópénzt, mert néhány nagy értékű telefon gallyra ment. Ma, ha valakinek - köznyelven szólva - ki kell sütni a készülékét, az azt jelenti, hogy a biztonsági kódot kell feltörni.” 
„Tavaly aztán ránk szálltak a zsaruk is - mondja Csabi -, egy ideig le is hallgattak, de egy kis pénz megoldást jelentett a problémánkra, meg hát a zsaruknak is kell a jó telefon. Bár sokan azt gondolták, hogy végünk van, de még most is jelen vagyunk a piacon.” 
„Meddig lehet ezt csinálni?” - teszem föl a naiv kérdést. „Figyelj, nekünk ez ugyanolyan meló, mint apámnak a gyár, csak az én igényeim sokkal magasabbak, mint az övéi - böki ki az ideológiát Csabi, aki főiskolát végez éppen, csak most az üzlet miatt halasztott egy évet. - Éppen egzisztenciát teremtek, tudod, most tartok a négy keréknél, a három szobánál, de gyerek még nem kéne, hogy jöjjön” - idézi a kormányprogramot. „Most van lehetőség, most kell kihasználni. Ma ez, holnap más. Ez az élet, barátom” - foglalja össze röviden Zsolt. Kérdem naivan, dolgozni nem fognak soha? „Miért gondolod, hogy ez nem meló?” - dörren rám Béla. „Nézd, valahol ez bűnözés” - bököm ki. „Ugyan már, dehogy az - nyugtatnak -, úgy nézünk ki, mint akik bűnözünk? Miért, aki nyakkendőben jár, és úri fiú, az 100-szor ennyit lop el. Azoktól is meg szoktad kérdezni, hogy bűnözők-e? Ha mondjuk politikus lennék, meg mernéd kérdezni?” „Nemrég Szarvason bukott meg az egyik fideszes gyerek a telefonokkal” - teszi hozzá Zsolti. (A Békés megyei Szarvas városában a megyei közgyűlés egyik fideszes tagját illegális telefonkereskedelem miatt tartóztatták le.) „Figyeld meg, hogy ki fogják mosni azt a gyereket is. Az én korosztályom agya egy rugóra jár. A jólét a fontos, hogy ne kelljen sóvárogni semmi után, és ha kell, el tudj intézni mindent, kapcsolatokon keresztül. Nem vetted még észre, hogy így működik ez az ország? Hisz tudod, »a Nokia összeköti az embereket« (idézet a mobilreklámból). Béla csak úgy foghegyről megjegyzi, hogy az egyik mobilcég nagyfőnökeinek saját értékesítési hálózata van. „Szerinted ez etikus?” 
Kérdezem tőlük, hogy zajlik konkrétan egy napjuk, egy-egy telefonvásárlás és eladás. Csapatmunka, és mutatja az ujján. Ez megveszi, mert jól ismeri a dealert és az üzlettulajdonosokat, ez elviszi a határra, mert legális vállalkozása (bt.) van, ez eladja a jugónak, mert a jugó csak benne bízik, ez átváltja a márkát, mutatja a negyedik ujját, ez pedig - tér rá a legkisebbre -, biztosítja az üzletet, mert jóba van a fináncokkal és a zsarukkal. „De hapsikám, ugye ezt nem fogod mind leírni?” „De igen”- válaszolom. „Figyelj, csak csínján”, és már búcsúznak is. „Tudod, kuncsaftunk van a határnál, és nem szeretnénk megvárakoztatni.” Látják, hogy tátom a számat, ezért még hozzáteszik: „Tudod, ahogy még a te idődben mondták: Ez az élet, Babocsai néni!”