Vissza a tartalomjegyzékhez

Bohács Zoltán
Legyünk pénzügyileg intelligensek

Robert T. Kiyosaki könyve a „Gazdag papa, szegény papa” - a látszat ellenére - nem egy könnyed olvasmány. Látszik, hogy megosztja az olvasókat, általában úgy, mint az igazán aktuális és izgalmas olvasmányok. Egyesek elutasítják, mondván, hogy minden a pénz körül forog benne. Mások számára viszont azért izgalmas, mert úgy érzik, hogy választ kaptak belőle valami olyasmire, amit eddig talán sem megtenni, sem végiggondolni nem volt belátásuk vagy éppenséggel bátorságuk. S van egy harmadik csoport - és alighanem ők vannak a legkevesebben - amelyik úgy gondolja, hogy ebben abszolút semmi újdonság nincsen.


Gazdálkodjunk okosan! Pénzügyekről nemcsak menedzsereknek 

A könyvvel kapcsolatos vélemények és hozzászólások hűen tükrözik, hogy az üzenete érzékeny ponton találja el az olvasót. Talán az egyik legérzékenyebb ponton, hiszen a pénzhez és a gazdagsághoz való viszony az ember személyiségének legmélyebb - és az élet dolgaihoz való hozzáállását a legmeghatározóbb módon befolyásoló rétege. Különösen igaz ez a nyugati civilizációban, ahol egyrészt az anyagi siker az emberi önmegvalósítás szintjének egyik - ha nem a legfontosabb - fokmérője. Másrészt pedig az élet élvezetének lehetőségét (minőségét) és korlátját egyaránt meghatározó valóság. 
Mind az eladási példányszámokat, mind az internetes véleményeket böngészve el kell mondani, a könyv világszerte igazi bestseller. Csak Ausztráliában több mint egy évig tartózkodott a Top 10 között. Hazai fogadtatását tekintve ugyanakkor az egyik legfontosabb, szinte mindenki által feltett kérdés az, hogy ez az Amerikában megszületett könyv egyáltalán értelmezhető-e kelet-közép-európai viszonyaink közepette. Erre a kérdésre a választ alighanem akkor kapjuk meg, ha a könyv műfaját sikerül jól beazonosítanunk. A szerző az általa felismert törvényszerűségeket nemcsak közli, hanem - és ez óriási előnye - bemutatja azok megszületésének körülményeit is (gazdag papa, szegény papa). Bizonyos alapelvek szemléltetése érdekében pedig konkrét befektetési példákat is említ. Úgy vélem azonban, ha a könyvet valaki befektetési útmutatóként olvassa, s igyekszik azokat lemásolni vagy a maga módján adaptálni, az mind Amerikában, mind Magyarországon rossz úton jár. A könyv ugyanis nem erről szól. 
Alighanem az sem értette meg egészen a könyvet, aki a meggazdagodáshoz vezető sikerreceptet keresi benne. Ebből a szempontból a könyv címe is némileg megtévesztő, hiszen véleményem szerint elsősorban nem a gazdagokról és a szegényekről szól. Kiyosakinál ugyanis a gazdagság, illetve szegénység nem adottság, vagy valamiféle önmagában vett végcél, hanem valaminek logikus következménye. A könyv - saját személyes tapasztalataimat is mérlegelve - egyik nagy érdeme, hogy sokunkat egy új, eddig ismeretlen fogalommal ismertet össze: a pénzügyi intelligenciával. A pénzzel, az anyagi javakkal való bánás gyakorlati tudományával. Azzal a fajta tudással, készséghalmazzal illetve szemléletmóddal, amit sajnálatos módon nem lehet szakiskolákban, egyetemi előadásokon vagy szemináriumokon elsajátítani, de amire az anyagi boldoguláshoz Amerikában, vagy különösen Magyarországon nagy szükség van. Tévedés ugyanis azt a következtetést levonni a könyvből, hogy egy vállalkozás automatikusan tesz valakit anyagilag sikeressé. Odáig bizony meglehetősen hosszú és fáradságos út vezet.
A könyv másik vitathatatlan érdeme a fogyasztói és a befektetői mentalitás szembeállítása. Napjaink felfokozott fogyasztás-centrikus világában, amikor az emberek tömegei adósodnak el évekre-évtizedekre bizonyos fogyasztási javak megszerzése érdekében, egy ilyen - fogyasztás helyett befektetésre koncentráló - könyv nagy hiányt pótol. A megtermelt és a jövőben megtermelendő javak fogyasztási célra történő fordítása helyett az eladósodás felszámolását és hosszú távú befektetési stratégiát ajánl. S ez bizony megszívlelendő.
A könyvben kétféle tudás bontakozik ki nagyon kitapinthatóan. A sikerhez a szerző szerint mindkettőre egyaránt szükség van. Hogy ez a kétféle tudás hogyan is működik a valóságban, arról nemrégiben egy nagyon emlékezetes találkozás győzött meg. Mégpedig igen meglepő módon egy művészen keresztül. A könyv magyarországi tanulságait számba vevő összeállításunkba ez a példa nagyon ide kívánkozik. Cégünk egyik alkalmazottján keresztül a múlt év végén bejelentkezett hozzám egy képzőművész. A magyar művészvilágot többé-kevésbé ismerve a bemutatkozáskor meglepő kép tárult elém. Igazi üzletemberhez illő megjelenés, kifogástalan viselkedés, remek kommunikáció, jó tárgyalási készség, önmagukért beszélő nemzetközi referenciák. Egyszóval a sikeres vállalkozó mintája. A bemutatott műveket nézegetve viszont meglepve láttam, hogy az illető a szakmáját rendkívül komoly színvonalon művelő művész is egyben. S ami igazán meglepő volt, az a remek kettős, annak a kétféle tudásnak az összekapcsolódása, amiről a könyvben is olvasunk: vagyis egyfajta tárgyi tudás (az ő esetében a képzőművészet), amelyet a kultúra, az oktatási intézmények stb. közvetítenek, illetve az, amit Kiyosaki egyszerűen csak „pénzügyi intelligenciának” nevez. Vagyis az a gyakorlati, pragmatikus tudás, hogy az anyagi siker érdekében hogyan kell az előzőt használni, megforgatni, kamatoztatni. 
Ha a könyv csak ahhoz közelebb vitt bennünket, hogy az anyagi siker e két komponensét megértsük, és felismerjük, hogy a gazdagság felé vezető úton - alkalmazottként vagy vállalkozóként mindkettőre egyaránt szükségünk van -, akkor megvásárlása alighanem nem volt rossz befektetés.


Idézetek a könyvből

„Az emberek azért küszködnek anyagi gondokkal, mert éveket töltenek az iskolában anélkül, hogy egyetlen szót is hallanának arról, miként kell bánni a pénzzel. Azt még megtanulják, hogyan dolgozzanak a pénzért, azt viszont nem, hogyan dolgoztathatják a pénzt a saját előnyükre.”

„Az egyik apám azt tanácsolta: Tanulj szorgalmasan, és akkor majd elhelyezkedhetsz egy jó cégnél. A másik azt mondta: - Tanulj szorgalmasan, és akkor majd vehetsz magadnak egy jó céget.” 

„Mindenütt van arany. Csak a legtöbb ember nem edzette meg annyira a szemét, hogy meglássa.”

„Az egyik apám megtanította, hogyan kell hatásos önéletrajzot írni, hogy jó álláshoz jussak. A másik megtanította, hogyan kell hatásos üzleti és pénzügyi terveket írni, hogy munkahelyeket teremtsek."

„Az egyik azt állította: Ha pénzről van szó, légy óvatos, ne kockáztass! A másik arra tanított: Tanuld meg kezelni a kockázatot.”

„A pénz a hatalom egyik formája. A pénzügyi képzettség azonban még ennél is nagyobb hatalom. A pénz egyszer jön, másszor megy, de ha az ember ért hozzá, úrrá lehet rajta, és elkezdhet gazdagodni.”

„A pozitív gondolkodás önmagában nem elegendő, mert a legtöbb ember járt ugyan iskolába, de sosem tanult a pénz működési elvéről, ezért az egész életét pénzért gürcöli végig.”


Vállalkozók a könyvrőlVállalkozók a könyvről

„Olyan űrt tölt be a könyv, amely Magyarországon mind ez ideig hiányzott. A könyvből számomra is egyértelműen kiderült, hogy mást jelent a pénz szeretete, s mást az, ha valaki jól tudja azt forgatni. Figyelemre ösztönző, a korlátokat áttörő és szemléletváltásra serkentő könyv, amely a magyarországi helyzetet figyelembe véve fenntartásokkal ugyan, de mindenképpen működik. Ezt gyakorló vállalkozóként is meg tudom erősíteni.” K. G.

„Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a könyv egy olyan társadalmi közegben íródott, ahol a magánszférának évszázados kultúrája van. Ma Magyarországon vállalkozni mást jelent, mint például Amerikában. Nagyon veszélyesnek tartom azt a mentalitást, amellyel egyik alkalmazottam kapcsán is találkoztam. Az illető a könyv elolvasása után közölte velem, hogy felmond, mivel nem akar csak bérből és fizetésből élni, hanem elkezd vállalkozni. Ezt megfelelő készségek és ismeretek hiányában igen kockázatosnak tartom. A könyv fontos pozitívuma ugyanakkor az eladósodással szembeni egyértelmű állásfoglalás. Sokak számára a nagy álom, a „közös otthon” valójában csak évtizedeken keresztül tartó adósságot jelent. Egyetértek a szerzővel azzal kapcsolatosan is, hogy a pénzügyi intelligenciát fejleszteni kell. A gyakorlati pénzügyek oktatásának véleményem szerint már az általános iskolában el kellene kezdődnie. Ezenkívül szimpatikusnak találtam a könyvnek az adakozás jelentőségével kapcsolatos véleményét is.” T. L. 

„Semmiképpen nem jelenti azt, hogy aki több pénzt szeretne, az rögtön a könyv elolvasása után mondjon fel a munkahelyén, és kezdjen a tőzsdén részvényeket vásárolni. Esetleg vágjon bele spekulatív ingatlanüzletekbe, és várja, hogy Gazdagság (a pénzes zsákkal az oldalán) bekopog az ajtaján! Azt sem, hogy mindenki kezdjen kapitalista kizsákmányolóként saját vállalkozásba, mondván, hogy csak így lehet az anyagi élet magasabb szintjére jutni! Sokkal inkább azt, hogy mindenkinek magának kell megtalálnia azt az utat, melyen a leghatékonyabban tudja azt a munkát végezni, amit igazán kedvel. S ezt ne mások döntsék el helyette. Ehhez azonban bátorságra, nyugodt döntésekre, önálló gondolkodásra, s gyakran igen nagy kockázatvállalásra van szükség. A könyv igazán jól felvázolja azt, hogy milyen alternatívák közül lehet, s kell is választani!” H. A. 

„Én nem hiszem, hogy a könyvet elolvasva ebből bárki megtanulja az anyagi siker receptjét. A könyv önmagában senkit nem tesz sikeressé. Igaz ugyan, hogy egyeseket hozzásegíthet bizonyos szemléletbeli változáshoz. A tapasztalat ugyanakkor azt mutatja, hogy a vállalkozói szférában az előrelépéshez kemény munka, hit és sokszor a „kellő időben, a kellő helyen” szerencsés összjátéka szükséges.” M. G.


Internetes vélemények

„Hasonló akarok lenni a Gazdag papához, és meg akarom tanítani a gyerekeimet arra, hogyan kell hozzáértően bánni a pénzzel.” 

„Bár olvashattam volna, amikor 10 éves voltam!” 

„Túl sokszor szerepel benne a pénz szó. (…) pedig ez egy igazán gusztustalan szó!”

„Eléggé zavarónak találom azt a fajta lenézést, amit a dolgozó emberek iránt mutat, pedig ők semmivel sem rosszabbak a gazdagoknál.” 

„Én hálás vagyok a szerzőnek, hogy a könyv olvasásának időpontjában rendelkezésemre álló szűkös anyagi források ellenére (kb.: 320 Ft) segített megtalálni azt a lehetőséget, mellyel elindíthatom saját vállalkozásomat.” 

„… sok olyan dolgot tartalmaz, amely az Egyesült Államokban igen, de nálunk semmiképpen sem megvalósítható.” 

„Amerikaiasak a könyvek? Lehet, de a lehetőségek valamilyen formában megvannak itt Magyarországon is.” 

„A legtöbb ember nem hajlandó elfogadni, hogy az élete egy vállalkozás, még akkor is, ha nincs cége (nekem van) vagy vállalkozói igazolványa.”

„Igazi alapokat romboló könyv. Hagyd, hogy az új szemlélet átjárja pórusaidat!” 
()