Vissza a tartalomjegyzékhez

Kovács Klára
Anyagi és lelki nehézség az EU-csatlakozás kapcsán

Demszky Gábor pártelnökként vendégül látta a rendszerváltás utáni expénzügyminisztereket. A téma a kétéves költségvetés volt. Békesi László a jövőt felélő, míg Medgyessy Péter az elhalasztott lehetőségek költségveté-sének nevezte a büdzsét. A Heteknek Kupa Mihály, az Antall-kormány egykori pénzügyminisztere fejtette ki a véleményét.


Kupa Mihály

- Demszky Gábor vitaindítójában „gerinctelennek” nevezte a kétéves költségvetést olyan értelemben, hogy nincs benne vízió, gazdaságfilozófia, azaz nem derül ki belőle, milyen országot is akar építeni a kormány. Ön mennyiben ért egyet ezzel a megállapítással?
- Hát nézze, a kormánynak megvan a saját filozófiája, ami elég konzekvensen végigvonul a költségvetésen. Markáns a családpolitikája, benne a lakásprogram, amelynek a feltételei talán most javulnak. A harmadik terület a vállalkozásfejlesztés. Nem világos számomra, hogyan fog működni a Széchenyi-terv, de megjelent ez az adókedvezmény, és ez pozitív dolog. Bajok vannak ugyanakkor az agrárium területén, ami nagyon hátrányosan fogja érinteni a vidéken élő embereket, amikor az EU-hoz csatlakozunk, mert nem jó a helyzet. Probléma az, hogy nagyon alátervezettek az intézmények, az önkormányzatok működési kiadásai, félő, hogy fejre fognak állni, ha nem módosulnak az előirányzatok. Kérdéses, hogy elegendő lesz-e a költségvetési forrás az egészségügyben, az oktatásban és a köztisztviselőknek beígért béremelésekhez. 
- Mennyiben segíti elő a kétéves költségvetés az uniós csatlakozást?
- Úgy tűnik, ebben a periódusban nem sikerült tisztáz-ni, hogy milyen közigazgatási szerkezete lesz Magyarországnak. Nem készült még fel az uniós csatlakozásra az államháztartás, nem is beszélve az önkormányzatokról vagy egyes ágazatokról. Külön kérdés, hogy a kis- és középvállalkozások sem készülnek a csatlakozásra, és még mindig nem túl tőkeerősek. De azt hiszem, hogy miután az unióhoz annyira kötődik a magyar gazdaság és a pénzügyek - a befektetett tőkének a kétharmada onnan jött -, gyakorlatilag együtt sírunk-nevetünk. 
- Ön szerint mennyiben hoz maradandó hátrányt, hogy ebben a ciklusban - a kétéves költségvetés tükrében már előre lehet látni - nem folytatódnak a szükséges reformok? 
- Sajnos hátrány, az lesz. Az elmaradások miatt hihetetlen munkatorlódás előtt állunk, amit a lakosság nagyon nehezen fog elviselni, mert bármiről van szó, adóról, egészségügyről, szociálpolitikáról vagy oktatásról, az mindig ugyanazokat a polgárokat érinti. Ha a szükséges változtatásokat nem tudjuk időben megcsinálni, akkor minőségi hátrányba kerülünk. És lesz más is, én lelki hátránynak hívom, a lakosság azt fogja mondani, hogy emiatt az „átkozott EU” miatt zúdul minden a nyakába, de ez csak részben igaz. Azért kellene időben mindent megcsinálni, hogy ki tudjuk használni azokat az előnyöket, amelyek megnyílnak majd előttünk, ha korlátozva is. Nézze, tudni kell, hogy az adórendszer átalakítása az önmagában kellemetlen dolog lesz, aztán valamennyi jövedéki adónkat fel kell emelnünk, sőt az áfa tekintetében is lesznek bajok, ami érzékenyen érinti az embereket. 
- Ebben a tekintetben nagyon ráérősek vagyunk.
- Sajnos. Nekem nagyon komoly mértékadó emberek mondták, hogy ebből nagy baj lesz. Lelkileg és anyagilag nagy baj lesz.
- Szóval a Bokros-csomag után jön egy újabb megrázkódtatás…?
- Nem, azért ezt nem mondanám. De az agrár-, az élelmiszeripar területén biztos, hogy lesz ársokk. Elég riasztóan nőttek tavaly a mezőgazdasági árak, úgy gondolom, hogy még van bennük egy 50 százalékos növekedés. Tudom, hogy a szolgáltatásoknál jön még egy ugrás, és a környezetvédelmi díjat sem vezettük még be, ami szintén érinti a lakosságot. A gáz- és az egész energiapiac liberalizálva lesz, igaz, hogy lépésről lépésre (ez egyébként három évet jelent), de tény, hogy 250 százalékkal (ha nem többel) szállnak majd fel az árak. A lakásárak még nem állnak meg, tovább fognak emelkedni. Lehet, hogy a verseny majd nyomja lefelé is az árakat, de sok területen olyan árkiigazítás történik a piacon, amit nem kerülhetünk meg, legfeljebb szociálisan tudjuk enyhíteni a rászorulóknál.