Vissza a tartalomjegyzékhez


Jókor jó helyen virrasztottak

Egy igazán jó pillanatfelvételt többnyire csak hosszas előkészületek árán lehet megcsinálni, s különösen igaz ez a természetfotók esetében. A legritkább helyzetben fordul elő ugyanis, hogy egy véletlenül kiránduló szobabiciklista automata masinájával a kezében lencsevégre kap egy fürdőző vaddisznót.


Horváth Csaba: Találkozás (Kategória: Az állatok viselkedése; I. díj)

Annál inkább megeshet ez azzal a lelkes, tehát jobbára amatőr fotóssal, aki pénzt és időt nem sajnálva télen-nyáron járja a természetet, lenyűgöző jeleneteket elképzelve és megtalálva, mivel képes akár hajnali négykor is terepszínű ruhában hasalni az erdő közepén, hogy megfigyelje az aktuális terep- és fényviszonyokat, és hosszan tanulmányozza kedvenc poszátája viselkedését. Mert hát ugye magától értetődő, hogy különösen a nyári időszámításkor a legjobbak a fényviszonyok, akkor is kora reggel vagy késő délután, illetve amikor hosszabb az árnyék, mint maga az ember. Horváth Csaba szerint az egész manőver csak annyin múlik, hogy jókor jó helyen kell lenni, bár elismeri, hogy a jó képhez kell némi szerencse is - különösen igaz ez éhes nagyvadak esetében. Nos, ha emberünk mindent jól feltérképezett, amikor az utolsó fűszál is kedves ismerőse, s a fejében is kialakult a tökéletes kompozíció, akkor elérkezett az ő ideje. Ilyenkor felcuccol: hátizsákba pakolja műtermét, állványokat, masinákat, objektíveket, lámpákat, derítővásznat, miegyebet, megkeresi az alkalmas helyet és időt, felállítja mindezt a jobbára kora reggeli rét közepén. Aztán lehasal, kiszemel két csigát, s amikor huszonnyolcadszor teszi vissza őket a megfelelő fűszálra a legszerencsésebb fény-árnyék viszonyok közepette, akkor a harminchatodik képkockán végre megszületik a spontán nagy találkozás. Ilyenkor aztán nem marad más hátra, mint benevezni a legközelebbi „Az Év Természetfotósa” pályázatra - mint utóbb kiderül, 122 hasonszőrű 3136 remekművének társaságában -, s elnyerni a kiérdemesült csigákkal együtt „Az állatok viselkedése” kategóriában az első helyezést. (M.R. - K.K.)


Az immár 10 esztendős múltra visszatekintő Magyar Természetfotósok Szövetsége (naturArt) 1993 óta évente meghirdeti „Az év természetfotósa” című pályázatát, amelynek idei, kiállításmegnyitóval egybekötött díjátadására hétfőn került sor a Magyar Kultúra Alapítvány székházában. Az óriási érdeklődés kíséretében lezajlott rendezvényt Ligetvári Ferenc környezetvédelmi miniszter nyitotta meg. A november 19-éig tartó kiállításon a 12 kategóriában díjazott 37 képen kívül további 82 látható.
„Az Év Természetfotósa 2000 című pályázat a beérkező képek számát tekintve a legtöbb, a támogatók jóvoltából a legnagyobb díjalapú hazai pályázat lett” - írja a kiállítás katalógusához írt bevezetőjében Eifert János, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke. „A kiállítás 120 képe jó keresztmetszetét adja a hazai természetfényképezésnek, amelyet Szarka Klára mondataival jellemezhetünk legjobban: «Nincs még egy olyan területe a hazai fotográfiának, ahol a fényképezés eredeti sokrétűsége olyan szépen tovább élt volna, mint a természetfotózásban. A hagyományosan magas színvonalú és eredeti szemléletű magyar természetfotó gazdag örökségében, de világszínvonalú jelenében is egyszerre léleknemesítő hobbi, társaslétet, közös alkotást segítő amatőr-mozgalom, de képes lehet arra, hogy tudományos és társadalmi dokumentációként és szorosan vett alkotó művészetként is megmutatkozzék.»”