Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
Goethe, Picasso, Lennon

György Péter esztéta John Lennonról


„Most, októberben nyitjuk meg Tokióban a világ első, állandó John Lennon múzeumát.” - Yoko Ono    Fotó: Reuters

- Mi volt szerinted a Beatles, a világ máig legnépszerűbb zenekara, illetve egykori vezére, Lennon mindent elsöprő sikerének titka? Ki volt Lennon valójában: a poptörténelem legmeghatóbb békedalának, az Imagine-nek a szerzője? Nagy formátumú rockzenész? Sokak személyiségére nagy hatással bíró idealista? A békemozgalom élharcosa? Vagy egy karizmatikus fiú, aki jó időben, jó helyen, jó társasággal lépett színpadra?
- Ezt nincs jogom megítélni, de szerintem világzseni volt. Hogy speciel zenésznek milyen volt, azt nem tudom, lehet, hogy az ő esetében nem is ez a lényeg. Azt gondolom, hogy Lennon volt az a művész, aki megváltoztatta az addigi populáris kultúra kategóriarendszerét. Egész egyszerűen Lennon előtt és Lennon után a világ populáris kultúrája - sőt a világ összkultúrájának a jelentése és szerkezete - már nem ugyanaz. Ezt nagyon kevés ember mondhatja el magáról a művelődés történetében.
- Például ki még?
- Például Goethe, Picasso, Spielberg. A Beatles valóban óriási befolyással rendelkezett, ami ráadásul nem divat kérdése volt.
- De mitől, miért? Éppen ezt kérdezem, honnan jött e befolyás, mi volt ennek a lényege, mitől hatott úgy az emberekre?
- Talán Lennon magától értetődő, „kőkemény” egyszerűsége, érthetősége, fogyaszthatósága. A Beatles zenéje, ha úgy nézzük, egy nagyon alsó középosztálybeli, angol értelemben vett munkásosztálynak a zenéje. Lennon egy igazi hatvanas évekbeli művész volt. Azokban az években az európai modernizáció nagy előrelépést tett, és az a társadalom, ami egyébként 68-ban úgymond a modern nyugati társadalom lett, valóban a hatvanas években alakult ki. Azt lehet mondani, hogy a Beatles nemcsak ráült erre a hullámra, hanem ő maga gerjesztette, alakította is ezt a hullámot.
- Ez mit jelent?
- Azt, hogy ekkor ért véget praktikusan a két világháború közötti időszakból megörökölt tradicionális világ. Ekkor Lennon nem kevesebbet tett, mint ezeket a nagyon absztrakt, ugyanakkor teljesen evidens eszméket - hogy az emberek feltétlenül és evidensen szabadok; ember és ember között nincs különbség; nem kell rasszistáknak lennünk; ne háborúzz, hanem szeress - magától értetődő módon mindenki számára közölni tudta.
- Hogyan tudnád összefoglalni egy mondatban Lennon rövid alkotó életének fő üzenetét?
- Lennon annak lehetne az üzenete, amit úgy hívnak, hogy perszonifikált (személyessé tett) szabadság. Abban az értelemben gondolom őt kultúrhérosznak, hogy igazi szabad ember volt. Tehát harmóniában volt az élete a munkájával, a gondolataival, a cselekedeteivel, a dalaival. Emlékszel arra a „műsorára”, mikor több napig, talán egy egész héten át az ágyban ült Yoko Onóval? Ez az egyik legnagyszerűbb performance volt, és még véletlenül sem a szexről szólt, hanem arról, hogy lehet fegyver, golyó, kés nélkül élni, lehet csak úgy feküdni az ágyban, szeretve egymást, szerelmesnek lenni egymásba, beszélgetni, énekelni, és közben jókat nevetni, és a francba a háborúval és a vérrel. És valahogy ez az üzenet a világ médiáján is elég pontosan és tökéletesen át tudott jönni. Meg merem kockáztatni, hogy akkoriban a zene körül, a zenénél volt a világszellem, ha szabad ilyen hegeli kifejezéssel élnem. Akkoriban a zene volt a művészetek csúcsán, ami egyébként nem kis mértékben azért is volt, mert olyan figurák voltak ott, mint ő. Ez mindig úgy van, hogy vannak olyan szakmák, olyan művészeti ágak, kulturális közegek, ahova - nagyjából egy időben - nagyon tehetséges emberek egyszer csak berobbannak. (És vannak, ahova nem.) Akkortájt minden tehetséges ember a rock and rollba rohant.
- Ugyanúgy, ahogy a tízes, húszas, harmincas években Európa legjelentősebb művészei a festészetben, képzőművészetben tudtak kiteljesedni és létrehozni valami világra szólót?
- Igen. Azt lehet mondani, hogy a tízes, húszas, harmincas évek globális avantgárdja a legnagyobb mértékben a képzőművészettel függött össze. Ráadásul a Beatles ma is csúcson van Angliában, tavaly csináltak egy „örök 12” című felmérést, ahol kiderült, hogy a tíz valaha legnépszerűbb dalból hét az övék. Talán annyiban változott a helyzet, hogy ma már a Beatlest nem érdemes könnyűzenének tekinteni, mert bőven vannak olyan Beatles-számok, amelyekről okunk van azt gondolni, hogy ugyanannak a klasszikus kánonnak a része lett, amit a világ legnagyobb zeneszerzői képviselnek.
- Ha az akkori Beatles-fiúk ugyanazzal a filozófiával, ugyanazzal a tehetséggel, ugyanazzal a zenével most 2000-ben indulnának a mai Angliában, felrobbanna ugyanaz a bomba?
- Azt mondja a filozófus: nem minden korban gondolható el minden gondolat. Tehát sokkal jobban a korodhoz vagy kötözve, mint gondolnád. És csak utólag, nagyon soká jössz rá, hogy mi is az, ami adott pillanatban - az adott korban - téged mozgat, megszólaltat, irányít, meghatároz, tehát, hogy mik az evidenciák.