Vissza a tartalomjegyzékhez

Mondovics L. Gábor, Varga József
Esélyteleneké lett a világ

Sokan értékelik a napokban az olimpiai eredményeket, így a magyarok is, kinek mi a fontos. Az olimpiai faluban elköltött villásreggeli után a miniszterelnök elmondta, olyan jókedvűek a sportolók - öttusázóinkról volt szó -, hogy a terheket ők vették le róla. Sok terhe lehetett, mert női versenyzőink összeroppantak alatta. A férfi csapatban Balogh Gábor viszont remekül hajrázott, ezüstre futott. Az utolsó két nap a politikai villongás mellett hat, férfiak által megnyert aranyat tartogatott. A kajakos és kenus fiúk nem a bányában dolgoztak, hanem a nyílt vízen négy aranyat lapátoltak össze.


Finn 1+1. Motiváció+összpontosítás=jó eredmény    Fotó: Reuters

Évtizedek teltek el, mire csapatsportban újra magyarok játszhattak, ráadásul nem is egy, hanem két döntőt. Igazából ez volt az első ilyen olimpia, ahol ez megadatott. A vízilabdacsapat már nemcsak Európa- és világbajnok, hanem - huszonnégy éve először - olimpiai bajnok is. A Kemény-legények egyszerűen a világ legjobbjai. Női kézilabdázóink a magyar kézilabdasport eddigi legnagyobb sikerét érték el, ezüstérmesek lettek. Vajon milyen eredmények születnének, ha nemcsak ilyenkor lennének fontosak az előbb említett labdajátékok, ha csak akkora támogatást kapnának, mint a valóban beteg labdarúgás? Akkor talán férfi kézilabdát és női kosarat is láthatnánk…
Érdemes még kiemelni két váratlan „majdnem-aranyat”: Márkus Erzsébet súlyemelő világcsúccsal lett ezüstérmes kínai ellenfele mögött, aki csupán 175 dekával könnyebb testsúlya miatt állhatott a dobogó legfelső fokára. Még nagyobb meglepetést okozott Bárdosi Sándor, az olimpiai keretbe az utolsó pillanatban beugróként bekerült birkózó, aki csupán bírói döntéssel lett második olimpiai bajnok török ellenfelével szemben.
Pontjaink tekintetében ugyan elmaradtunk az átlagtól - a megszerzett 135 pont 1936 óta a leggyengébb magyar olimpiai teljesítmény -, de az érmeket nézve Atlantához képest javítottunk: aranyból és ezüstből több, bronzból most kevesebb jutott. Sokat változott a világ. Ki gondolta volna, hogy az európai sportnak számító vívásban Dél-Korea és Kína utoléri és leelőzi az élmezőnyt, így a magyarokat is. Ez a két ország egyébként is komoly meglepetésekkel szolgált. Ki hallott a dél-koreai női kosárlabdáról, éppen „csak” egy bronzéremre voltak jók, az éremre is esélyes házigazdákat verték egy igen látványos meccsen.
Ráadásként az atlétikapályán sorra tűntek fel a nevesincs sportolók. Van-e, ki Arsi Harju nevét nem ismeri? Könnyen előfordulhat, mert a finn sportoló nevét a súlylökők sem nagyon hallották. Ez az ember lett az évezred utolsó olimpiájának a bajnoka. Saját bevallása szerint azért kezdett el súlyt lökni, mert minden más sporttól eltanácsolták. 1995 óta indul nemzetközi versenyeken, de a tavalyi világbajnokságot leszámítva még döntőbe sem jutott. Okozott is csődületet, amint a sok kisportolt nehézatléta között az arénába lépett. A feltűnést nem görög típusú izomzata okozta, inkább az, hogy második dobásával elért egyéni csúccsal első helyen jutott a döntőbe. A riválisok és nézők megdöbbenésére a dobásai közti szünetekben elfeküdt a gyepen és láthatóan nyugodtan aludt. A finn országúti motoros dionüszoszi alakját a jelentős mennyiségű sörnek köszönheti. Elmondta, hogy az arany megnyerésére a vele járó pénzdíj motiválta leginkább, amit majd élete végéig kedvenc italára költhet. Célja megvalósításában igazán senki nem tudta feltartóztatni. Vizet a döntőben sem ivott, örömében egy gratuláló fejére öntötte az egészet. Meg kell hagyni, ez ugyan kissé szokatlan motiváció a sportban, ám eddig ilyen felfogású versenyző még nem nyert olimpiát. Az amerikai atléták ettől függetlenül is találkoztak egy-két új riválissal Kuba, Bahama és Jamaica fiainak személyében.
Ennyi nemzet soha nem indult még a legnagyobb sporteseményen, köztük volt az Egyenlítői-Guinea színeiben az olimpia jelképévé váló Eric Moussambani. „A részvétel a fontos, nem a győzelem.” Nos Eric, az Angolna, ezt igen szépen bizonyította a gyakorlatban is: a közönség kedvencévé válva 71. lett a férfi százméteres gyorsúszás mezőnyében. Alig tudta végigúszni a távot, de megtette, a nézők hangos biztatása mellett. Vastaps kísérte a vízből való kijövetelét. A 22 éves fiatalember életében először úszta le az ötven métert egyben, ráadásul rögtön kétszer. Megígérte, hogy a következő világversenyre jobban készül.
Marla Runyan nevéhez is új rekord fűződik. Ő volt az első futónő, aki vak létére is hivatalosan elindulhatott az 1500 méteres síkfutásban, és döntőbe is jutott. Ott sem teljesített akárhogy, nyolcadik lett. Érdekes, ebben a számban sem az esélyesek nyertek, egy algériai versenyző hagyta maga mögött a két aranyvárományost. Székely Violetta és Szabó Gabriella romániai futónők párharcából Nouria Merah-Benida került ki nevető elsőként.


Nem az Egyesült Államok, Ausztrália vagy Oroszország büszkélkedhet a legjobb eredményekkel Sydneyben. Legalábbis a The Sunday Times című brit napilap szerint érdemes az olimpiai éremtáblázat eredményét összevetni a részt vevő országok lakosságának lélekszámával. A Bahama-szigetek 3,39 aranyérmet mondhatnának magukénak egymillió lakosra, ha a szigeteken nem csak 296 ezren élnének. Az evezésben és a lövészetben szerzett aranyérmével Szlovénia minden egymillió lakosának szerzett egy elsőséget Sydneyben.
A tekintélyes brit napilap táblázata alapján az első tíz helyen Ausztráliát, Kubát és a Bahamákat leszámítva Európa kicsiny országai remekeltek. Bahama és Szlovénia után Kuba 1,01; Ausztrália 1,18; Magyarország 1,25; Hollandia 1,31; Norvégia 1,32; Észtország 1,4; Bulgária 1,6; Litvánia 1,6 millió lakosa mondhat magáénak egy-egy aranyérmet Sydneyből.
Mint a brit lap rámutatott: a kelet-európai és a skandináv országok lehetőségeikhez képest sokkal eredményesebbek voltak Sydneyben, mint a játékok hagyományos nagyhatalmai, Oroszország, az Egyesült Államok vagy Kína. A 75 éremszerző országot tekintve - e számítás szerint - a három utóbbi a középmezőnyben van, Oroszország a 20., az Egyesült Államok a 30., míg Kína a 41. helyen végzett.