Vissza a tartalomjegyzékhez

Papp Levente
Bizalmi válság az euró kapcsán

Az, hogy a dánok többsége határozottan (53,1 százalékos arányban) elutasította a közös európai valutához való csatlakozást, csupán az eddig is meglevő feszültségeket hozta felszínre. A Blikk felmérése szerint a németek is elutasítanák az eurót, ha erről most kérdeznék meg őket. Az elutasítás a legroszszabbkor jött az amúgy is gyengélkedő közös európai valuta számára, amely idén január elsejei indulása óta a dollárral szemben 27 százalékot veszített értékéből. Éppen a gyenge tőzsdei szereplés volt az egyik fő oka a dán nemnek, másik okként a függetlenséghez és szociális biztonsághoz való ragaszkodás dominált.

A kis ország borsot tört az unió orra alá, hiszen az eurózónán kívüli svédek és britek szemeiket Dániára vetették, és egy ilyen fiaskó után meg sem kísérlik a népszavazás kiírását az eurólandhez való csatlakozásról. Klas Eklund svéd vezető közgazdász a Time magazin számára elmondta, hogy a történtek után a svéd csatlakozás 2002 előtt elképzelhetetlen. William Hague brit konzervatív politikus, az anti-euró mozgalom egyik vezéregyénisége nem rejtette véka alá örömét a szavazás után. A helyzetet ekként értékelte: „Ez az eredmény keresztülhúzza a brit munkáspárt euró bevezetésére tett törekvéseit.” Romano Prodi, az EU Bizottság elnöke sajnálatosnak nevezte a dánok döntését, és a dán politikai és gazdasági elittel egyhangúlag úgy értékelte, hogy a dán lakosság saját gazdasági érdeke ellen szavazott. Ez lehetséges, de az európai nívóhoz képest is magas életszínvonalon élő dánok számára fontosabb volt, hogy demonstrálják: köszönik szépen, nem kérnek Brüsszel központi vezérléséből.
A keleti bővítésre váró államok, köztük hazánk csatlakozási esélyeit sem javította az eredmény, hiszen a monetáris unió az EU alapvető célja, és ha politikai okokból nem tud megvalósulni Nyugaton, az hátrányos a gazdasági okokból csatlakozni képtelen keleti blokkra nézve is. A szélsőjobboldali nézeteiről ismert Jörg Haider a szavazás után ironikusan megjegyezte, hogy az eredmény jól tükrözi a kis európai országok lakosainak mély bizalmatlanságát az „öntelt brüsszeli bürokráciával” szemben.
A dánok látszólag az ország gazdasági és pénzügyi érdekei ellen szavaztak, azonban az átlagembert sokkal jobban foglalkoztatta a páratlanul magas szociális ellátás elvesztésének veszélye, amennyiben Brüsszel pénzügyi normáit a kicsiny tagállamra rákényszerítené. Dániában ugyanis még a nyugat-európai átlagnál is magasabbak a nyugdíjak, ingyenes a kórházi ellátás, a gyermeket vállaló nők magas támogatásban részesülnek. A közvélemény-kutatások alapján több nő ellenezte az eurót, mint férfi, aminek hátterében minden bizonnyal a magas gyermekgondozási támogatások állnak. A 88 százalékos szavazási arány jelzi, hogy a dánok igenis komolyan vették a szavazást, és a hosszú európárti kampány, amit a kormány folytatott, garantálja, hogy tudták is, mire szavaznak.
A szabadkereskedelem előnyeivel szemben a függetlenséget és a szociális biztonságot választó dánok akarva-akaratlanul elmélyítették az Európai Unión belül már egyébként is meglévő megosztottságot. A jövő kérdése, hogy a virtuális valuta - s egyben az öreg kontinens renoméja - hogyan alakul a továbbiakban, a (belső és a külső) bizalom helyreállítása érdekében azonban bizonyos, hogy egységes gazdaságpolitika nélkül nem lehet sikereket elérni.