Vissza a tartalomjegyzékhez

Csereklyei Márta
Isten gengszterei

„Gengszter vagyok, börtönben is ültem, elhagytam a feleségemet és a gyermekemet: menthetetlen vagyok” - sorolta Hirojuki Szuzuki utolsó kétségbeesésében egy tokiói lelkésznek, aki segített: a jakuza, vagyis a japán maffia egyik tagja Jézust személyes Megváltójának elfogadva arra tette fel az életét, hogy korábbi bűntársaihoz is eljuttassa a kereszt üzenetét. Hirojuki Szuzuki megrázó történetéről a angol The Times „Isten gengszterei” címmel készített összefoglalót.

Hirojuki Szuzuki mindig is kemény fickó volt: az oszakai Szakaume Gumi családban már kisfiúként is az alvilág levegőjét szívta magába. Felnőve aztán megnyitotta saját játékbarlangját, s ugyanolyan füstüveges Mercedesszel járt, mint a japán maffia, azaz a jakuza többi tagja, ugyanolyan vastag aranylánc függött a nyakában. A szervezett bűnözésben részt vevő, mintegy 800 ezer jakuza-tag legtöbbje külsőre sokkal inkább sikeres üzletember benyomását kelti: elegáns mozdulattal veszik elő névjegykártyájukat, s az összes közhivatalban otthonosan mozognak.
Közelebbről megnézve azonban valami mégis elárulja őket: szinte mindegyikőjüknek hiányzik egy vagy több ujjperce. Szuzukinak három ujjpercét csapta le a jakuza. „Az elsőt 18 éves koromban veszítettem el, mert nem voltam udvarias a telefonban. A másodikat akkor, amikor 26 éves voltam. Valaki, akit én mutattam be [a bandának], rengeteg adósságot halmozott fel. A harmadikat 29 éves koromban, a saját adósságaim miatt vágták le.” Szuzuki szó szerint átélte azt, amire Jézus az evangéliumban figyelmeztet: „Inkább egy vesszen el a te tagjaid közül, mintsem hogy egész tested a gyehennára vettessen.” (Más kérdés, hogy nem ebből a célból csonkították meg.) Felsőtestét gazdag tattoo ékíti: fekete pontyok úszkálnak körbe-körbe a mellkasán, a vállán és a felsőkarján. „Néha irtó brutális voltam. Rengeteg embert vertem meg. De senkit sem öltem meg” - emlékszik vissza.
Kétévi börtönbüntetéssel és egy elhagyott feleséggel a háta mögött, Szuzukinak egy napon arra kellett eszmélnie, hogy ott áll fiatalon, de betegen, tele adósságokkal, és képtelenül arra, hogy leszokjon a kábítószerről - elhatározta tehát, hogy véget vet az életének. A halántékához nyomta a pisztoly hideg csövét, ám a ravasz meghúzásához nem volt ereje. Eszébe jutott elhagyott felesége, aki rendszeresen látogatott egy keresztény közösséget, s nem sokkal korábban teljesen felépült egy súlyos betegségből. Szuzukiban motoszkálni kezdett a gondolat, hogy a két dolog között összefüggés van.
Inkább kétségbeesésből, semmint reményteljesen, felkeresett egy „teljes evangéliumi” közösséget Tokió egyik külvárosában. „Megmondtam a lelkésznek, hogy gengszter vagyok, hogy börtönben is ültem, hogy elhagytam a feleségemet és a gyermekemet, és hogy menthetetlen vagyok. Ő azonban elkezdett nekem Isten szeretetéről és a kereszt jelentőségéről beszélni.” Szuzuki azonnal átadta az életét Jézusnak: a változás valóságos és teljes volt. Hazament a családjához, ahol szemrehányás nélkül visszafogadták. „Ez meggyőzött arról, hogy létezik feltétel nélküli szeretet, és hogy van lehetőség az újrakezdésre.”
Mindez immáron tíz évvel ezelőtt történt Szuzuki életében, aki azóta létrehozott a fővárosban egy „teljes evangéliumi” gyülekezetet. A korábbi utcai harcos azonban mégsem hagyta abba a küzdelmet: harcát immáron a lelkek megmentéséért folytatja. Nem feledkezett meg arról, honnan jött: igehirdetése céltáblájának közepén elsősorban azok a bandatagok állnak, akikkel valaha maga is kapcsolatban állt. Szuzuki ugyanúgy nem fél visszamenni a vasútállomásokra, a terekre, a sikátorokba, mint azok a brazil társai, akik a bűn világát a hátuk mögé parancsolva Jézus Krisztusban találták meg a szabadítót - ám visszatérnek a drogkereskedők uralta nyomornegyedek világába, hogy a reménység üzenetével fényt gyújtsanak az ott élők szívében. (Hetek, 2000. július 15., )
Szuzuki egyházát zömében a „teljes evangéliumi” kereszténység üzenetét elfogadó, korábban a jakuzához tartozó bandatagok alkotják. „Mi nem azt várjuk, hogy az emberek jöjjenek hozzánk - mondja Szuzuki -, mi kimegyünk az utcákra, és ez megragadja az embereket, és elkezdenek figyelni ránk”. A prédikálása nyomán elért eredmények a japán média figyelmét is felkeltették. Nem véletlenül. Tüzes prédikációi, hit általi gyógyításai szöges ellentétben állnak a japán kultúrával. Gyülekezete ennek ellenére minden vasárnap csordultig megtelik a közelmúltban kereszténnyé vált emberekkel. Köztük van például a 17 éves Mamoru Cucsija, akinek egy évet kellett a fiatalkorúak javító- és nevelőintézetében letöltenie testi sértésért, lopásért, kábítószerezésért és egy sor más bűntettért. Míg büntetését töltötte, a Barabás Misszió küldött neki egy Bibliát, ami teljesen megváltoztatta az életét. „Háromszor olvastam el, amíg bent voltam. Az a mondat, hogy »Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat«, segített abban, hogy észhez térjek” -, mondja Cucsija, aki egy héttel a szabadulása után meg is keresztelkedett.
Az elmúlt négy év során Szuzuki hét bűnbánó gengsztert keresztelt meg, akik az-óta az alvilághoz kötődő minden kapcsolatukat megszakították. Szuzuki gyülekezetébe jár az a Josijuki Josida is, aki tizenhét évvel ezelőtt részt vett abban a merényletben, amelyet a legnagyobb bűnbanda vezetője, Jamagucsi Gumi ellen követtek el.
Szuzukit nem csak Japánban ismerik: nemzetközi körökben ugyancsak nagy tekintélynek örvend. Két évvel ezelőtt az amerikai elnök meghívta a Fehér Ház hagyományos imareggelijére. Most már soha nem fog visszatérni korábbi életformájához: „Nekem már Jézus a főnököm”
- állítja.