Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Eszmecsere a munkakerülőkről

Mostanában megélénkülni látszik a párbeszéd a kormányzati és a civil szféra között, ám sokak szerint ez még messziről sem nevezhető két egyenrangú fél tárgyalásának - többek között ez is kiderült azon a kétnapos tanácskozáson, amelyet a magyarországi szegénység visszaszorításáról rendezett a Szociális Tanács és a Szociális és Családügyi Minisztérium (SzCsM) az elmúlt hétvégén, számos civil szervezet és szakértő bevonásával. Az esemény értékéből némileg levon az a tény, hogy a készen ismertetett szociálpolitikai elképzelések kidolgozásakor a minisztériumok nem folytattak érdemi párbeszédet a civil szférával. Az egyik előadó, Ferge Zsuzsa szerint a kormányzati részről elhangzott előadások a megszokott sikerpropaganda részei voltak.


Növekszik a gyermekszegénység    Fotó: Somorjai

A nagy érdeklődéssel kísért konferencia, amely az Utak és lehetőségek a szegénység viszszaszorítására címet viselte, bevezető előadásainak visszatérő motívuma volt a kirekesztettség minden formája elleni fellépés sürgetése: így a képzetlenek, a csonka- vagy nagycsaládok, a hajléktalanok, a nyugdíjasok, az egészségkárosodottak, a romák, valamint az elmaradott régiók helyzetének javítása. Stumpf István kancelláriaminiszter egyebek között elmondta: a jelenlegi kormányzat a munkaerőpiacról kiszoruló rétegeket nem annyira segélyhez, hanem elsősorban munkához akarja juttatni. A polgári kormány célja a középrétegek erősítése, ezen túlmenően a gyermekvállalás ösztönzése és a közoktatás fejlesztése. Elhangzott: a szegénység leküzdésében a civil szervezeteknek kiemelkedő szerepet tulajdonít a kormányzat. (A foglalkoztatással kapcsolatban ugyanakkor később szóba került, hogy a munkanélküliség csökkentése és a gazdasági termelékenység növelése két, lényegében összeegyeztethetetlen folyamat.)
Lakner Zoltán, az SzCsM helyettes államtitkára a lakáshelyzet javítását, az oktatás fejlesztését, a fogyatékosok és az idősek támogatását, valamint a családbarát szociálpolitika fontosságát emlegette. Továbbá hiányolta a tartós nemzeti konszenzust a családtámogatás rendszerét illetően, mert szerinte a társadalom képtelen elviselni az intézkedések kormányonkénti változásait.
Az emberi méltóságról, a szolidaritásról, az egyház felelősségéről beszélt a szegénység kapcsán Gyulay Endre Szeged- csanádi megyés püspök. Elmondta: az egyháznak nem feladata a szociális problémák megoldása, amit mégis megtehet, az a figyelmeztetés, az erkölcsi nevelés és a segítségnyújtás. Szemkeő Judit, a tanácskozást levezető államtitkár a - felekezeti hovatartozás tekintetében eléggé vegyes összetételű - egybegyűltek megértését kérte, mivel a rendezvényre kizárólag a katolikus egyház képviselőit hívták meg. Mint mondta, azért, mert a püspöki kar által 1997-ben kiadott körlevélre összpontosítottak.
Ferge Zsuzsa nemzetközi viszonylatban beszélt a szegénység leküzdésének problémájáról, melynek az ENSZ a főszereplője. Nemzetközi szinten is visszaköszönnek ugyanazok a nehézségek, mint országos viszonylatban; egyre növekednek az országok közti egyenlőtlenségek, s szaporodnak a különféle szándéknyilatkozatok. 1995-ben, az Európa Tanács (ET) által kezdeményezett koppenhágai szerződésben többek közt a magyar kormány is elkötelezte magát konkrét szegénységellenes lépésekre, de ennél többet azután nemigen tett, s az ET idei Ungars gyűlésén sem képviseltette magát. Ferge utalt arra is, hogy az említett gyűlésre elkészítettek egy átfogó szakmai tanulmányt a hazai szegénység helyzetéről. Ez volt a Civil Jelentés, amit a honi illetékesek egyáltalán nem méltattak figyelemre. A kormány nemrégiben szétküldött brosúráját pedig nemcsak ellenőrizhetetlen és hiányos adataiért, hanem alapkoncepciójáért is élesen bírálta: csak a sikertörténetről szól, hiányoznak belőle a konkrét társadalmi problémák, a szegénység, a kirekesztés, a gettósodás. Nagy tévedés, hogy önmagában a gazdasági növekedés az alsóbb társadalmi rétegek automatikus felemelkedését is maga után vonná. Ehhez konkrét, érdemi intézkedésekre lenne szükség. A Lakner Zoltán által hiányolt nemzeti konszenzusról szólva pedig a professzor asszony kifejtette: a kormány a családtámogatás rendszerét az érintettek bevonása nélkül dolgozta ki. Ez a szisztéma lényegében újratermeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, a valóban rászorulókon továbbra sem segít, az erős középosztályra koncentrál. Ilyen formában pedig nem lehet közmegegyezésről beszélni.
Ferge üres szólamnak nevezte az emberi méltóság gyakori magasztalását is, hiszen a kormánypárti retorika ennek ellenkezőjét fogalmazza meg: erősíti a társadalmon belüli megosztást, kirekesztést. Elég csak egyes felelős politikusokra gondolni, akik a tömeges munkanélküliség kapcsán azt emlegetik, hogy ez az ország nem tudja eltartani a dologkerülőket. Mondandója végeztével Ferge Zsuzsa szűnni nem akaró vastapsot kapott.
Tóth István György, a Társadalomkutató Intézet (TÁRKI) igazgatója helyzetértékelő előadásában elmondta: 2000-re jelentősen lecsökkent a társadalmi mobilitás, és tovább nőttek a jövedelemkülönbségek.
A lakosság egytizede jómódú, egyharmada szegény, és hatvan százalékát érinti az időszakos szegénység veszélye. Öt-tíz százalékos viszont a tartósan szegények aránya. Manapság az iskolázottság csökkenésével, illetve minden egyes vállalt gyermekkel jelentősen nő az elszegényedés esélye - egy cigány embernek pedig nyolcszor akkora az esélye a nincstelenségre, mint nem cigány társainak. Nagy a különbség vidékiek és városiak esetében is, az utóbbiak javára.
A konferencia résztvevői legvégül megállapodtak abban, hogy a jövőben folytatják az eszmecserét, e célból civil és tárcaközi testületeket is létre fognak hozni.
Közben pedig vészesen közelít a tél.