Az Európai Unió 14 tagállama megszüntette az Ausztria ellen hozott kétoldalú
megszorító intézkedéseket. Az unió a három EU-bölcs javaslatára meghozott döntése
mellett fontosnak tartotta kiemelni, hogy az osztrák konzervatív koalícióban helyet
kapott Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) szembeni „különleges éberség” továbbra
is elengedhetetlen. A párt természete és jövőbeli alakulásának bizonytalansága súlyos
aggodalmat jelent az Európai Unió országainak, ezért fontosnak tartják szereplése és
a kormányra gyakorolt befolyása megfigyelését. Bár Ausztria igyekszik győzelemként
megélni az uniós döntést, a bölcsek jelentése egyben komoly kritikai megállapításokat
is tartalmaz.
Wolfgang Schüssel osztrák kancellár. Győzelemnek érzi a szankciók feloldását
Fotó: Reuters
Az Európai Unió a három EU-bölcs jelentésének közzétételét követően hozta
meg döntését a februárban életbe léptetett büntető intézkedések feloldásáról.
A bölcsek leszögezik, hogy vizsgálódásuk eredményei szerint az osztrák kormány elkötelezett
a közös európai eredmények iránt, és tiszteli a kisebbségek, valamint a menekültek
és a bevándorlók jogait. Szintén kiemelik, hogy a kormány által a rasszizmus, az
idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen kezdeményezett konkrét lépések megmutatják:
a kabinet tudatában van az országban fennálló konkrét problémáknak.
A bölcsek ugyanakkor leszögezik: a Szabadságpárt még ma is jobboldali populista pártnak
tekinthető, melyben radikális elemek is helyet kaptak. Az FPÖ a választási kampányok
során kihasználta és bátorította az idegengyűlöletet tükröző érzelmeket, olyan
légkört teremtve, amelyben a nyíltan külföldiellenes kirohanások teljesen hétköznapi
jelenséggé váltak, és félelmet keltettek. A jelentés arra is kitér, hogy az FPÖ rágalmazási
perek rendszeres indításával igyekezett véget vetni az ellene irányuló bírálatoknak.
E megállapításai ellenére a jelentés rámutat: a Szabadságpárt miniszterei alapjában
véve a kormány kötelezettségvállalásainak megfelelően látják el feladataikat. A bölcsek
egyúttal felhívják az osztrák szövetségi kormányt, hogy legyen kész az
idegenellenes és rágalmazó kijelentések elítélésére.
Jörg Haider, a Szabadságpárt volt elnöke szerint a szankciók feloldása kizárólag
azt mutatta meg, hogy az EU intézkedései soha nem voltak igazolhatóak, így szerinte az
FPÖ és a kormány emelt fővel került ki az ügyből. Klagenfurti sajtóértekezletén
Haider kifejtette: a büntetőintézkedések csak használtak Ausztriának, mivel erősítették
a belső szolidaritást és a hazafiság érzését, és az Európai Unió országainak
lakosaiban is szolidaritást ébresztettek az osztrákok iránt. Haider véleménye
szerint a szankciók egyáltalán nem érték el a kívánt hatást, hiszen a koalíció
szilárdabb, mint valaha, és az FPÖ „természete” sem változott meg. Haider ígéretet
tett arra is, hogy az FPÖ a továbbiakban konstruktív koalíciós partner lesz, és
megszégyeníti mindazokat, akik „hittek a befeketítőknek.” Az EU keleti bővítésével
kapcsolatban az osztrák politikus éberségre és az osztrák érdekek védelmére
intett, és támogatta a népszavazás ötletét. Úgy vélekedett, Ausztriában akkor is
lehetne népszavazást tartani, ha az EU többi tagállamában nem kerül rá sor. „Én
már csak egy populista politikus vagyok, aki egyszerűen meg akarja kérdezni a népet,
mielőtt fontos döntések születnek” - jelentette ki.
A három bölcs javaslata és az EU döntése nem okozott meglepetést Ausztriában,
hiszen még az osztrák ellenzéki pártok is elismerték, hogy ha kezdetben volt is
valami hatása a lépéseknek, az nagyon hamar elmúlt. Ausztria szívesen mutatkozott az
áldozat szerepében, és a kormány az „Ausztria elleni szankciók” jelszavával
sikeresen elfedezte politikája hiányosságait a polgárok elől.
Ausztria ünnepel, az EU döntésének nemzetközi visszhangja azonban korántsem ennyire
pozitív. A La Libre Belgique című konzervatív belga napilap csütörtöki kommentárjában
meghátrálásnak minősítette a döntést, és úgy vélte, hogy az szertefoszlatta azt
az 1989 óta élő mítoszt, amely szerint az Európai Unió a demokrácia térsége
volna. A lap közép-európai tudósítója szerint a térség országai eleve meglehetősen
lagymatagon viszonyultak a szankciókhoz, egyrészt mivel szoros gazdasági kapcsolatokat
ápolnak Ausztriával, másrészt pedig az még távolibbá tette számukra a csatlakozás
lehetőségét. Ezért ezek az országok a szankciók feloldását olyan fejleményként
értékelik, amely lehetővé teszi konstruktívabb kapcsolatok kiépítését Ausztriával.
A tudósító idézi Martin Simeckának, a Sme című pozsonyi lap szerkesztőjének véleményét,
aki szerint a térségben küszöbön áll a populizmus robbanása. „A tizennégyek éppenséggel
lazítottak a demokratikus elvekkel kapcsolatos éberségükön azzal, hogy Ausztria intézményi
zsarolásának engedve feloldották a szankciókat” - összegzi a lap közép-európai
megfigyelők véleményét.
Izrael szintén élesen elítélte az EU döntését. Ehud Barak miniszterelnök úgy vélekedett,
mindaddig érdemes lett volna fenntartani az intézkedéseket, ameddig az „újfasiszta
irányultságú” FPÖ az osztrák kormány tagja.
Az amerikai The Wall Street Journal Europe kommentárja szerint az Ausztria elleni szankciók
meghozatala eleve elhibázott volt, és feloldásukkal a 14 EU-tagállam hallgatólagosan
elismerte, hogy politikai baklövést követtek el, hiszen lépésükkel erősítették a
Szabadságpártot, és ártottak a bővítésnek. A lap szerint az EU a szankciók
meghozatalával erőszakoskodó hatalom jellegét öltötte, sértette Ausztria büszkeségét,
és ártott az EU hitelének.
Az Ausztria elleni szankciók megszüntetésére reagálva a Magyar Igazság és Élet Pártjának
elnöke, Csurka István kijelentette: „A három napkeleti bölcs a nevetségessé válást
megelőző utolsó pillanatban hozta meg ezt a döntést”, majd hozzátette: „Ezt a szégyent
az EU-ról nehéz lesz lemosni”, illetve hogy az Európai Unió egy törvényes választás
eredményét kérdőjelezte meg szankcióival.
„Ausztria karácsonya”
A montreali The Gazette című lap hasábjain Muammer Kadhafi líbiai és Jörg
Haider osztrák vezető meghitt viszonyáról megjelent írás arról számol be, hogyan támogatja
dollármilliókkal Kadhafi az utóbbi időben Haidernek, a szélsőjobboldali Szabadság Párt
„führerének” munkáját. A Haider által csak „Ausztria karácsonyának” titulált
megegyezést azt követően ütötte nyélbe a két vezető, hogy az osztrák politikus több
titokzatos utat is tett Líbiába. Haider a Hypo Alpen Adria Bank vezérigazgatójának társaságában
vett részt Tripoliban üzleti tárgyalásokon Kadhafival. Röviddel ezután a Líbiai
Nemzeti Bankhoz tartozó Arab Külföldi Beruházások Bank egy huszonötmillió dolláros
átutalást kezdeményezett az osztrák Karintia tartomány fővárosában, Klagenfurtban
székelő Hypo Bank részére. Kadhafi nagylelkű készpénzadományával azokat a gazdasági
szankciókat kívánta némiképp ellensúlyozni, amelyeket az Európai Unió szabott ki
Ausztriára, miután a Szabadság Párt helyet kapott az osztrák kormánykoalícióban.
Ez megmagyarázza, miért henceghetett Haider május végén azzal, hogy a Karintiában
diszkontáron árult líbiai olajjal fogja lenyomni a benzinárakat.
Haider és Kadhafi kézfogóját azonban nem csupán gazdasági célok motiválták. Egy
arab mondás szerint „az ellenségem ellensége a barátom”. Aki pedig Kadhafi ellensége,
az Haideré is. Az Európai Uniónak Izraellel való viszonyára utalva Kadhafi
kijelentette: „Európában az a legfontosabb, hogy az európaiak, nem pedig hogy a
cionisták érdekeivel foglalkozzanak.” Kadhafit már évek óta szoros szálak fűzik a
neofasisztákhoz és a szélsőjobbosokhoz, ám nem csak Ausztriában. Egykori német nácik
az 1980-as években készséggel vettek részt a líbiai Rabiában egy vegyifegyvergyár
építésében. Az üzem egyik fő tervezője az a Volker Weissheimer volt, akit annak
idején még Adolf Hitler dicsért meg a „különleges fegyverek” területén végzett
munkásságáért.
Pénzügyi hatalma és militáns anticionizmusa miatt világszerte számos szélsőjobbos,
neofasiszta vezető udvarol Kadhafinak. Mégsem a líbiai pénz az egyetlen ok, amiért a
neonácik - akik egyébként a zsidók mellett általában az arabokat is megvetik - hűségesek
Kadhafihoz. A közel-keleti szélsőségesekben és a fehér faj felsőbbrendűségét
hirdető európaiakban nemcsak az anticionizmus a rokon vonás, hanem abbéli meggyőződésük
is, hogy Európának és az iszlámnak az amerikai gazdasági befolyástól, illetve a
globalizáció homogenizáló hatásától független, önálló kultúrának kell
megmaradnia - írja a kanadai lap.