Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Meghátrált az unió

Az Európai Unió 14 tagállama megszüntette az Ausztria ellen hozott kétoldalú megszorító intézkedéseket. Az unió a három EU-bölcs javaslatára meghozott döntése mellett fontosnak tartotta kiemelni, hogy az osztrák konzervatív koalícióban helyet kapott Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ) szembeni „különleges éberség” továbbra is elengedhetetlen. A párt természete és jövőbeli alakulásának bizonytalansága súlyos aggodalmat jelent az Európai Unió országainak, ezért fontosnak tartják szereplése és a kormányra gyakorolt befolyása megfigyelését. Bár Ausztria igyekszik győzelemként megélni az uniós döntést, a bölcsek jelentése egyben komoly kritikai megállapításokat is tartalmaz.


Wolfgang Schüssel osztrák kancellár. Győzelemnek érzi a szankciók feloldását     Fotó: Reuters

Az Európai Unió a három EU-bölcs jelentésének közzétételét követően hozta meg döntését a februárban életbe léptetett büntető intézkedések feloldásáról. A bölcsek leszögezik, hogy vizsgálódásuk eredményei szerint az osztrák kormány elkötelezett a közös európai eredmények iránt, és tiszteli a kisebbségek, valamint a menekültek és a bevándorlók jogait. Szintén kiemelik, hogy a kormány által a rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen kezdeményezett konkrét lépések megmutatják: a kabinet tudatában van az országban fennálló konkrét problémáknak.
A bölcsek ugyanakkor leszögezik: a Szabadságpárt még ma is jobboldali populista pártnak tekinthető, melyben radikális elemek is helyet kaptak. Az FPÖ a választási kampányok során kihasználta és bátorította az idegengyűlöletet tükröző érzelmeket, olyan légkört teremtve, amelyben a nyíltan külföldiellenes kirohanások teljesen hétköznapi jelenséggé váltak, és félelmet keltettek. A jelentés arra is kitér, hogy az FPÖ rágalmazási perek rendszeres indításával igyekezett véget vetni az ellene irányuló bírálatoknak. E megállapításai ellenére a jelentés rámutat: a Szabadságpárt miniszterei alapjában véve a kormány kötelezettségvállalásainak megfelelően látják el feladataikat. A bölcsek egyúttal felhívják az osztrák szövetségi kormányt, hogy legyen kész az idegenellenes és rágalmazó kijelentések elítélésére.
Jörg Haider, a Szabadságpárt volt elnöke szerint a szankciók feloldása kizárólag azt mutatta meg, hogy az EU intézkedései soha nem voltak igazolhatóak, így szerinte az FPÖ és a kormány emelt fővel került ki az ügyből. Klagenfurti sajtóértekezletén Haider kifejtette: a büntetőintézkedések csak használtak Ausztriának, mivel erősítették a belső szolidaritást és a hazafiság érzését, és az Európai Unió országainak lakosaiban is szolidaritást ébresztettek az osztrákok iránt. Haider véleménye szerint a szankciók egyáltalán nem érték el a kívánt hatást, hiszen a koalíció szilárdabb, mint valaha, és az FPÖ „természete” sem változott meg. Haider ígéretet tett arra is, hogy az FPÖ a továbbiakban konstruktív koalíciós partner lesz, és megszégyeníti mindazokat, akik „hittek a befeketítőknek.” Az EU keleti bővítésével kapcsolatban az osztrák politikus éberségre és az osztrák érdekek védelmére intett, és támogatta a népszavazás ötletét. Úgy vélekedett, Ausztriában akkor is lehetne népszavazást tartani, ha az EU többi tagállamában nem kerül rá sor. „Én már csak egy populista politikus vagyok, aki egyszerűen meg akarja kérdezni a népet, mielőtt fontos döntések születnek” - jelentette ki.
A három bölcs javaslata és az EU döntése nem okozott meglepetést Ausztriában, hiszen még az osztrák ellenzéki pártok is elismerték, hogy ha kezdetben volt is valami hatása a lépéseknek, az nagyon hamar elmúlt. Ausztria szívesen mutatkozott az áldozat szerepében, és a kormány az „Ausztria elleni szankciók” jelszavával sikeresen elfedezte politikája hiányosságait a polgárok elől.
Ausztria ünnepel, az EU döntésének nemzetközi visszhangja azonban korántsem ennyire pozitív. A La Libre Belgique című konzervatív belga napilap csütörtöki kommentárjában meghátrálásnak minősítette a döntést, és úgy vélte, hogy az szertefoszlatta azt az 1989 óta élő mítoszt, amely szerint az Európai Unió a demokrácia térsége volna. A lap közép-európai tudósítója szerint a térség országai eleve meglehetősen lagymatagon viszonyultak a szankciókhoz, egyrészt mivel szoros gazdasági kapcsolatokat ápolnak Ausztriával, másrészt pedig az még távolibbá tette számukra a csatlakozás lehetőségét. Ezért ezek az országok a szankciók feloldását olyan fejleményként értékelik, amely lehetővé teszi konstruktívabb kapcsolatok kiépítését Ausztriával. A tudósító idézi Martin Simeckának, a Sme című pozsonyi lap szerkesztőjének véleményét, aki szerint a térségben küszöbön áll a populizmus robbanása. „A tizennégyek éppenséggel lazítottak a demokratikus elvekkel kapcsolatos éberségükön azzal, hogy Ausztria intézményi zsarolásának engedve feloldották a szankciókat” - összegzi a lap közép-európai megfigyelők véleményét.
Izrael szintén élesen elítélte az EU döntését. Ehud Barak miniszterelnök úgy vélekedett, mindaddig érdemes lett volna fenntartani az intézkedéseket, ameddig az „újfasiszta irányultságú” FPÖ az osztrák kormány tagja.
Az amerikai The Wall Street Journal Europe kommentárja szerint az Ausztria elleni szankciók meghozatala eleve elhibázott volt, és feloldásukkal a 14 EU-tagállam hallgatólagosan elismerte, hogy politikai baklövést követtek el, hiszen lépésükkel erősítették a Szabadságpártot, és ártottak a bővítésnek. A lap szerint az EU a szankciók meghozatalával erőszakoskodó hatalom jellegét öltötte, sértette Ausztria büszkeségét, és ártott az EU hitelének.
Az Ausztria elleni szankciók megszüntetésére reagálva a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke, Csurka István kijelentette: „A három napkeleti bölcs a nevetségessé válást megelőző utolsó pillanatban hozta meg ezt a döntést”, majd hozzátette: „Ezt a szégyent az EU-ról nehéz lesz lemosni”, illetve hogy az Európai Unió egy törvényes választás eredményét kérdőjelezte meg szankcióival.


„Ausztria karácsonya”

A montreali The Gazette című lap hasábjain Muammer Kadhafi líbiai és Jörg Haider osztrák vezető meghitt viszonyáról megjelent írás arról számol be, hogyan támogatja dollármilliókkal Kadhafi az utóbbi időben Haidernek, a szélsőjobboldali Szabadság Párt „führerének” munkáját. A Haider által csak „Ausztria karácsonyának” titulált megegyezést azt követően ütötte nyélbe a két vezető, hogy az osztrák politikus több titokzatos utat is tett Líbiába. Haider a Hypo Alpen Adria Bank vezérigazgatójának társaságában vett részt Tripoliban üzleti tárgyalásokon Kadhafival. Röviddel ezután a Líbiai Nemzeti Bankhoz tartozó Arab Külföldi Beruházások Bank egy huszonötmillió dolláros átutalást kezdeményezett az osztrák Karintia tartomány fővárosában, Klagenfurtban székelő Hypo Bank részére. Kadhafi nagylelkű készpénzadományával azokat a gazdasági szankciókat kívánta némiképp ellensúlyozni, amelyeket az Európai Unió szabott ki Ausztriára, miután a Szabadság Párt helyet kapott az osztrák kormánykoalícióban. Ez megmagyarázza, miért henceghetett Haider május végén azzal, hogy a Karintiában diszkontáron árult líbiai olajjal fogja lenyomni a benzinárakat.
Haider és Kadhafi kézfogóját azonban nem csupán gazdasági célok motiválták. Egy arab mondás szerint „az ellenségem ellensége a barátom”. Aki pedig Kadhafi ellensége, az Haideré is. Az Európai Uniónak Izraellel való viszonyára utalva Kadhafi kijelentette: „Európában az a legfontosabb, hogy az európaiak, nem pedig hogy a cionisták érdekeivel foglalkozzanak.” Kadhafit már évek óta szoros szálak fűzik a neofasisztákhoz és a szélsőjobbosokhoz, ám nem csak Ausztriában. Egykori német nácik az 1980-as években készséggel vettek részt a líbiai Rabiában egy vegyifegyvergyár építésében. Az üzem egyik fő tervezője az a Volker Weissheimer volt, akit annak idején még Adolf Hitler dicsért meg a „különleges fegyverek” területén végzett munkásságáért.
Pénzügyi hatalma és militáns anticionizmusa miatt világszerte számos szélsőjobbos, neofasiszta vezető udvarol Kadhafinak. Mégsem a líbiai pénz az egyetlen ok, amiért a neonácik - akik egyébként a zsidók mellett általában az arabokat is megvetik - hűségesek Kadhafihoz. A közel-keleti szélsőségesekben és a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető európaiakban nemcsak az anticionizmus a rokon vonás, hanem abbéli meggyőződésük is, hogy Európának és az iszlámnak az amerikai gazdasági befolyástól, illetve a globalizáció homogenizáló hatásától független, önálló kultúrának kell megmaradnia - írja a kanadai lap.