Nagy nosztalgiával olvastam Farkas atya, vagy ahogy mi neveztük, „Lupus tanár
úr” legutóbbi megnyilatkozásáról szóló cikket a Hetek július 1-jei számában. ()
Azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek több éven át volt alkalmuk
pedagógusi pályafutását figyelemmel kísérni - mint tanítvány. Jelenlegi
népszerűségének megalapozásában már akkor, a nyolcvanas évek második felében is
sikeres volt. Diákjait gyakran sértegette, „bunkó paraszt”, „tapló”
megszólítással titulálta, a tettlegességgel szemben sem voltak komolyabb
fenntartásai. Annál nagyobb problémát jelentett számára a matematika és a fizika
oktatása, a katedránál gyakran egyéb elfoglaltságaival foglalkozott, miközben az
óra megtartását diákokra bízta. Mikor középiskolai tanulmányaimat a Táncsics
Mihály Gimnáziumban voltam kénytelen befejezni, meglepve tapasztaltam, hogy milyen
hihetetlenül magas színvonalú az új helyen a fenti két tantárgy oktatása. Sebaj,
Farkas tanár úr végre megtalálta igazi arcát, és olyasmivel foglalkozik, amihez
igazán ért.
Szabó Gergely