Vissza a tartalomjegyzékhez

Papp Levente
Meg kell menteni Afrikát

Bár a „Készen áll-e Afrika a XXI. századra?” címmel megjelent tanulmányában a Világbank sokkoló tényeket közölt a földgolyó legszegényebb földrészéről, mégis optimista a fekete kontinens jövőjét illetően. A Világbank a súlyos problémákkal küzdő Afrika kitörési lehetőségeit is feltárja.


Egy kenyai munkás üres műanyag kannákkal megrakott szekér elé fogva. Nehéz az előrehaladás     Fotó: Reuters

„Afrikában az egy főre jutó éves jövedelem ma alacsonyabb, mint az 1960-as években volt” - áll a beszámolóban. Eszerint az elmúlt 40 évben folyamatosan romlott Afrika helyzete, és ma az egész kontinens teljes GDP-je alig több, mint a kicsiny Belgiumé. Az afrikai szegények a legszegényebbek az egész világon, az éves átlagjövedelem (a fejlett Dél-Afrika nélkül) csupán 315 dollár (azaz 85 ezer forint) fejenként. Egészséges, tiszta ivóvízhez csak minden második afrikai jut hozzá. Ehhez társul még az AIDS, ami olyan elterjedt, hogy bizonyos országok átlagéletkorát pár év alatt tíz évvel csökkentette. A világ összes HIV-fertőzöttjének kétharmada afrikai, Botswana és Zimbabwe lakosságának több mint egynegyede fertőzött. A HIV-vírus mellett számos más járvány is tizedeli a lakosságot. A pusztító betegségeknél talán csak az egyre gyakrabban fellángoló törzsi háborúk, puccsok tragikusabbak, ezek gyakran a kitörés utolsó esélyeit lehetetlenítik el.
A gazdaság és az egészségügy tragikus állapotát szemlélve az egész fejlett világ aggódik, hiszen Földünk rohamosan egy nagy globális faluvá válik, és egyre kevésbé lehet azt mondani, hogy a szomszéd gondja nem az én gondom. A feladat világos, meg kell menteni Afrikát a totális csődtől, ami a Világbank optimizmusa ellenére reálisan fenyeget. Az nyilvánvaló, hogy a kontinens erre önmaga nem képes, sőt külső erővel sem oldható meg.
Mégis vannak biztató jelek. A XX. század legnagyobb előrelépése a gyarmati rendszer teljes megszűnése volt, ez ugyanis szintén felelős a mai állapotokért. Callisto Madavo, a Világbank Afrika-régiójának elnöke szerint az egyik legpozitívabb jel a kitörésre az afrikai lakosság jelentős többségének demokrácia iránti igénye, ami a felelős, ellenőrizhető kormányok kinevezését és az igen elterjedt, nagy mértékű korrupció felszámolását jelenti. Afrikának rengeteg rejtett tartaléka és kiaknázatlan kincse van, ami a jelenlegi rossz beidegződések és struktúrák felszámolása után a régió fejlődését segítheti elő. A fő érték maga az ember, akit a képzési rendszerek megváltoztatásával magasabb szintű termelésbe lehet bevonni. A kiút egyik fontos állomása tehát az oktatás megreformálása, amiben a világ fejlett része nyilván sokat segíthet.
Hogy Afrika valóban készen áll-e a XXI. századra, még nem dőlt el, az azonban igen, hogy a globalizálódó világban ez nem csupán egy kontinens kérdése, hanem mindenkié.