Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársainktól
Olajtörténetek a parlamentben

Bármikor előállhat egy személy azzal az állítással, hogy az FKgP is részesült támogatásban a 1998-as kampánya során az úgynevezett olajmaffiától, sőt még ennél elképesztőbb történeteket is kitalálhat. Mit szólnának ehhez a kisgazdák? Egy ilyen eset mutatná meg, hogy az olajbizottság miként is működik - érvelnek lapunknak a politikusok, akik szerint több mint dilettantizmus, hogy ellenőrizetlen, zavaros és ellentmondásos információkat tárt a nyilvánosság elé Pallag László kisgazda képviselő, a bizottság elnöke.


Pallag László. Ajtót nyitott    Fotó: MTI

A parlament olajügyeket vizsgáló bizottsága előtt tanúvallomást tevő személy - akinek nevét először Pintér Sándor mondta ki - azt állítja, hogy az MSZP pénztárnoka tiltott olajügyletekből származó hétszázötvenmillió forintot vett át egy aktatáskában. (A szocialisták kiszámolták, hogy a megadott időben - akkor még nem volt forgalomban tízezres - ez az összeg majdnem két mázsa súlyú lett volna, és átszámolásához, ha másodpercenként egy-egy bankjegyet számolnak, 40 órára lett volna szükség.) A kulcstanú nem kímélte Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitányt, jelenlegi belügyminisztert sem, akinek pedig - állítja - 30 milliót adott át. A Pallag László kisgazda frakcióvezető-helyettes, a bizottság elnöke által összefoglalt vallomás szerint Lezsák Sándor, az MDF egykori elnöke Csepelen telephelyet biztosított olajszőkítéshez, s az ügyben érintett volt Szabó Iván akkori pénzügyminiszter is. A politikai szekértábor mindkét oldalán köztiszteletben álló Szabó Iván feljelentette Pallagot, akárcsak Lezsák és Pintér, s ez utóbbi azt is kijelentette, nem tudja, hogy szimplán jogi, vagy elmeorvosi esettel van-e dolga.
Pallag sajtótájékoztatóján a békési Futaki Géza SZDSZ-es önkormányzati képviselőt is megnevezte, mint az olajbizniszben érintett Miller Oil Bt. tulajdonosát, amely rendszeresen adott el szőkített olajat a Honvédelmi Minisztériumnak. Futaki lapunk kérdésére elmondta, hogy semmi köze nem volt a nevezett céghez, csupán ügyvédként praktizáló felesége működött közre a cég létrehozásában. Futaki szerint Pallag így akarja elterelni a figyelmet egy békési ügyről, melyben - egy rokona révén - ő is érintett.
Zsíros Géza, a kisgazda „harminchatok” egyik képviselője, Torgyán pártelnök politikai ellenfele is szóba került. A tanú állítólag azt mondta, hogy Zsíros Békés megyében az egyik olyan jelentős személy, aki részt vett az olajpénzek előállításában.
A vádakra reagálva Zsíros a Heteknek kifejtette: „Ez egy vicc. Állítólag pont abban az időszakban szerveztem a szőkítést a téeszekben, amikor a szövetkezeti törvény elfogadtatásával voltam elfoglalva. Akkor mindenki azt mondta rólam, hogy én vertem szét a kolhozokat.” Zsíros szerint most egykori pártja bosszújáról van szó: „Pallag nem a saját szakállára csinálta, hanem azért, mert a bíróság nekem adott igazat a nyolc évvel ezelőtt történt kizárásommal kapcsolatban.”
Tóth Károly, az olajbizottság szocialista tagja lapunk kérdésére elmondta, Nógrádi Zsolt a vallomása során tizenkétszer kérdezte meg Pallag Lászlótól, hogy: „Elnök úr, erről is beszéljek részletesen?” Tóth ez alapján biztos benne, hogy előzőleg egyeztették a „leolajozott” vallomást. A képviselő indokoltnak tartaná, ha Pallag megosztaná a bizottsággal mindazoknak a tanúknak a nevét és az általuk közölt információkat, akik nála jelentkeztek. „Véleményem szerint nem csak az a koronatanú, aki Pintér úr, Szabó Iván, és a többi név szerint említett képviselő ellen vallott. Az a kérdés, hogy volt-e olyan tanú, aki esetleg más személyeket is megnevezett” - tette hozzá sokatmondóan Tóth, aki szerint az általa alapvetően jóindulatú embernek tartott Pallagot egyszerűen „megvezették”.
A Hetek beszélt egy olyan egykori rendőrtiszttel, aki ismeri Nógrádi Zsoltot. Szerinte beszámítható, de vallomása azért lehet pontatlan, mert másod vagy harmadkézből hallhatta ezeket az információkat. Az olajbizottsági meghallgatáson ez lehetett az oka zavart viselkedésének, illetve annak, hogy tanúvallomását papírról olvasta fel. A Nógrádi család egyébként nem ismeretlen a nyomozóhatóságok előtt: 1993 végén „buktak meg” klasszikus olajszőkítésben. Az apa és nagyobb fia ellen eljárás indult, de a fiú külföldre távozott, Nógrádi László pedig - hivatalos megfogalmazás szerint - ismeretlen helyen tartózkodik, más vélemények szerint egy üzleti ügyből támadt konfliktus során kivégezték. Sajtóértesülések szerint Nógrádi Zsolt is „gyanús” ebben az ügyben, ezért érdekében állhat így elterelni a figyelmet magáról.
Információnk szerint Nógrádi Zsoltot két héttel ezelőtt illegális olajlepárláson érte a rendőrség. Ez azért érdekes, mert Pallag László úgy állította be a koronatanúként emlegetett férfit, mint korábbi bűneiből megtért maffiózót, aki az olajbizottság előtt tett vallomására fél éven át készült. (Nógrádit előszeretettel hasonlítják az olasz pentitókhóz - bűnbánó maffiózókhóz -, miközben Olaszországban tanulmányok jelennek meg arról: előfordulhatott, hogy a pentitókat a szervezetek küldték a nyomozóhatóságok félrevezetésére és az ilyen irányú munka lejáratására - a szerk.)
Az olajbizottság tagjaival való beszélgetésünkből az derült ki, hogy szerintük rossz irányba halad a bizottság munkája, mivel az ellenőrizetlen „bejelentések” a tényleges problémákról, az olajozós cégek valós működéséről terelik el a figyelmet.


Az „olajozás” története

Az olaj nagy kincs, kiváltképp azok számára, akik különböző trükkökkel több száz milliós nyereségre tesznek szert általa. A kilencvenes évek elején a halasztott vámfizetés volt a sláger, amelynek az a lényege, hogy az importőr csak két-három hónappal a behozatal után volt köteles a termék utáni vámot befizetni, addigra azonban általában nyomtalanul eltűnt.
A következő módszer az olajszőkítés volt: a gázolajhoz képest mintegy harmad árú fűtőolaj csak a belekevert színezőanyag miatt tért el az előbbitől, ergo elég volt „kiszőkíteni” - kémiai eljárás során kivonni belőle a festőadalékot -, s kezdődhetett a busás hasznot hozó értékesítés.
A műszerolajat és az orsóolajat sem jövedéki, sem más adó nem terhelte, ugyanakkor egy kevés adalékkal kiegészítve kiváló üzemanyagként használhatók. Erre jött rá több „olajcég”, s ez lehetett az oka annak, hogy volt olyan év, amikor 18 millió liter műszerolaj behozatalára adott engedélyt a szaktárca, annak ellenére, hogy korábban maximum félmillió litert fogyasztottak a felhasználók.
Az importőrök literenként hatvan forintot kerestek az üzleten, s egy birtokunkba került dokumentumból kiderül, semmit nem bíztak a véletlenre. Mielőtt nekifogtak a legálisan behozott műszerolaj üzemanyagkénti értékesítésébe, szakvéleményeket szereztek be igazságügyi könyv- és adószakértőtől, a Pénzügyminisztériumtól, a vám- és pénzügyőrségtől és jogászoktól. Álljon itt egy jellemző részlet az egyik szakértői véleményből:
„Kérdés: Eladható-e a termék bármilyen adó, büntetőjogi vagy egyéb következmény nélkül benzinkútnál kútfőből kimérve szabványos műszerolajként?
Válasz: (…) sem adó, sem egyéb kérdésben nincs relevanciája annak, hogy miként értékesítik az adott terméket. (…)”