Vissza a tartalomjegyzékhez

Bánhidi Emese, Marosvásárhely
Magyar félsiker Erdélyben

Romániában a helyhatósági választások első fordulójában győzött a baloldal: eddig még nem is lenne olyan rendkívüli a dolog. Azonban a választások kétfelől hoztak baloldali győzelmet, a kormányoldalról és az ellenzék felől is. Ez egyben jelzése és magyarázata is annak, miért volt olyan gyenge, széthúzó a jelenlegi koalíció, miért lehetett és miért lehet majd ősszel is - feltehetően elég könnyen - legyőzni kívülről és belülről egyaránt.


A csődbement Nemzeti Befektetési Alap egyik károsultja tüntet Bukarestben a kormány ellen. Iliescutól vár igazságot    Fotó: Reuters

A végtelenül lassan csorgó hivatalos adatok a polgármesterek, a helyi és megyei tanácsosok listáján egyaránt az Iliescu-féle Társadalmi Demokrácia Pártja kényelmes győzelmét mutatják. Az ellenzék fő erejének számító pártot nemzetközi szinten is posztkommunista alakulatként tartják számon. Mindhárom listán második helyezett Petre Roman Demokrata Pártja, amely viszont a kormánykoalíció tagjaként ugyancsak baloldali elveket vall, de fő tevékenysége a négyévi kormányzás alatt inkább az volt, hogy a szakadás szélére vigye a kormányszövetséget: háromszor okozott súlyos koalíciós válságot, egy miniszterelnököt sikerült is elmozdítania.
Iliescuék feltűnő lelkesedéssel üdvözölték Petre Romanék sikerét, hozzátéve, hogy a választási eredmények lehetővé teszik a szociáldemokrata pólus kialakítását. Maga Roman ugyan első reakciójában elhárította az azonnali pártszövetség gondolatát, de ez nem meglepő: a demokraták nyilván abban bíznak, hogy az őszi választásokig, illetve a parlamenti és főképp az elnökválasztások alkalmával még magasabbra srófolhatják értéküket, ha addig egyedül folytatják is furcsa, ide-oda csapkodó, de a román szavazó számára mégis rokonszenves politikájukat.
Ha a választások meglepő győzteséről beszéltünk, lássuk az igazi vesztest. Ez nem más, mint a jelenlegi fő kormányerő, a Parasztpárt, amely ebben a kampányban már gyakorlatilag egymagában alkotta a Demokrata Konvenciót. Azt a formációt, amely négy évvel ezelőtt oly nagy önbizalommal és oly különleges nemzetközi támogatás közepette vette át a hatalmat Romániában. Nos, a Konvenció mostanra összezsugorodott, legjobb indulattal is csak közepes erőnek mondható, és más közepes pártok is megelőzik a választási listákon, például az, amely a kampány előtt vált ki belőle: a Nemzeti Liberális Párt.
Érdekes és örvendetes újdonság viszont a szélsőségesek elszigetelődése. Szigorúan vett politikai szempontból talán ez az egyetlen igazán jelentős fejleménye az elmúlt négy évnek: a két szélsőséges, soviniszta, nacionalista formációból az egyik, a Román Nemzeti Egységpárt gyakorlatilag eltűnt, a másik pedig, Corneliu Vadim Tudor Nagy-Románia Pártja megmaradt ugyan, sőt Erdélyben feltehetően épp az egységpártiak átszavazásával meg is erősödött, de valójában magára maradt, mert a jelek szerint egyetlen jelentős más erő sem tartja már „szobatisztának”; a vele való szövetség mindenkit kompromittál. Ez leginkább Kolozsváron látszik, ahol a Nagy-Románia Párt főtitkára, Gheorghe Funar polgármester ellen valóságos népfront alakult, szinte minden polgármesterjelöltet állító kisebb és nagyobb erő ellene sorakozik fel a második fordulóra, még az az Egységpárt is, amelyet pedig valaha ő alapított.
Igaz, a nacionalista szélsőséges pártok elszigetelődése egyáltalán nem jelenti magának a nacionalizmusnak az elszigetelődését, ellenkezőleg: a nyílt vagy nemzetközi okokból burkolt magyarellenesség a formálódó új koalícióban ismét a kormánypolitika rangjára jut. A Társadalmi Demokrácia Pártja ellenzékből is élesen ellenezte a kisebbségeknek nyújtott legkisebb engedményeket is, és Iliescu helyettese, Adrian Nastase szervezte az elmúlt évek leghevesebb magyarellenes utcai tüntetését az oktatási törvény tárgyalása kapcsán. Ha pedig Iliescu és Petre Roman együtt kormányoz, akkor ismét egymás oldalán látható az a két politikus, aki 1990. december elsején együtt vezényelte a gyulafehérvári magyarellenes kórust, egymás mellett lesz az akkori államfő és a miniszterelnök, akik - legalábbis vészterhes passzivitásukkal - hozzájárultak a márciusi marosvásárhelyi véres események kirobbanásához, bár gyaníthatóan ennél több szerepük volt az etnikai konfliktusban.
És ez akkor is így van, ha a Ceausescu utáni román történelemben talán először, egy választási cél elérése érdekében Kolozsváron szinte valamennyi román párt szövetkezik a magyarokkal, beleértve Roman és Iliescu pártját. Marosvásárhelyen viszont hasonló egységfront készül más előjellel: az egymást egyébként derekasan szapuló román pártok tömörülnek a magyar jelölt ellen. Fodor Imre első körös győzelmét nem annyira a magyar szavazók apátiája, mint inkább a román polgármesterben bízó románok élénkebb részvétele okozta, meg az, hogy a második forduló érdekében a román fél sok olyan eszközt bevetett, amelyet más országban nem találnának igazán tisztának. Majdnem háromezer szavazatot érvénytelenítettek csupán azért, mert a szavazatot kifejező pecsét egy picit túlment az előírt kereten - nos ez finoman szólva vitatható eljárás, de a román többségű választási bizottság nagyon gyorsan és nagyon egyöntetűen utasította el a magyarok óvását. Fodor második fordulóbeli kihívója nem más, mint a megyei parasztpárti prefektus, aki nyilván pontosan tudja, hogy pártja ősszel már nem lesz olyan helyzetben, hogy prefektusokat nevezzen ki, számára tehát a polgármesterség jelentené személyes ambíciói beváltását. No meg az a büszke tudat, hogy 1990 óta ő lenne végre a város első román polgármestere.
Marosvásárhelyen túl az RMDSZ - igazából főképp az RMDSZ-en kívüli magyar politikusok - ellen kell, hogy jól szerepeljen a pozitív mérleghez. Székelyföldön szinte mindenütt független jelöltek sora indult a szövetség jelöltjei ellen, és hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, ezek a független jelöltek leginkább az RMDSZ-en belülről, a jelenlegi vezetés ellenzékétől kapnak támogatást. És, hogy még ennél is zavarosabb legyen a kép, ugyancsak a Székelyföldön több településen román pártok színeiben is indultak magyarok.
Az eddigi eredmények szerint a testületekben győzött az RMDSZ, a városvezetők körében viszont kétséges a helyzet. Valamennyi székelyföldi nagyvárosban lesz második forduló; Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön a független jelölt várja jobb szavazataránnyal a második megmérettetést. Az RMDSZ azonban így is viszonylag stabil teljesítményt mutat, hiszen az első fordulóban lett 112 polgármestere, 2340 helyi tanácsosa, 135 megyei tanácsosa, utóbbiak listáján egyébként országosan negyedik.
De ha a nagyvárosok polgármesteri posztjait sorra elveszíti, és ha ráadásul Fodor Imrének sem sikerül győznie Marosvásárhelyen, akkor várható, hogy a kudarcok a belső ellenzék fegyverévé válnak a szövetségért folytatott harcban. A belső ellenzéki fő erő, a Reform Tömörülés egyébként már tavasszal, székelyudvarhelyi kongresszusán tisztázta a menetrendet: a helyhatósági választások után, a parlamenti választások előtt akarja leváltani a Markó Béla-féle vezetést. Ha ez valóban megtörténik, akkor végképp lezárul egy korszak Romániában: a megegyezésre törekvő, és többek közt épp kompromisszumkészsége miatt kudarcos vezetést mind a magyarok, mind a románok részéről átvenné egy konfliktusosabb, inkább ütközésre hajlamos réteg. Kérdés, hogy egy ilyen váltás mennyire válik hasznára Romániának és a romániai magyarságnak.