Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt, Szobota István
Egy év alatt hárommilliárd

Az 1999-ben 50 millió forintos törzstőkével alapított Index.hu Rt. 25,1 százalékát 800 millió forintért vásárolta meg a közelmúltban két német befektető cég. Tizenegy hónap alatt a részvénytársaság papírjainak értéke 49-szeresére nőtt, az egyéves cég eszerint tehát mintegy hárommilliárd forintot ér jelenleg. Erről a robbanásról kérdeztük Braun Róbertet, az Index vezérigazgató-helyettesét.


Braun Róbert. Egy „tipikus” életpálya
    Fotó: Vörös Szilárd

- Ti multimilliomosokká lettetek egy év alatt. Magyar viszonylatban ez nem rossz részidő…
- Hogy multimilliomosok vagyunk-e, ez egy nehéz kérdés. Tudod, új fogalom született meg az internetes üzlet tekintetében, és ez a cyber-cash. Tehát a virtuális tulajdonunk meglehet 10 vagy 100 milliós nagyságrendű, de ebből egyelőre még a közértben nem lehet párizsit vásárolni. Ebben az üzletben a vagyontárgy nem ingatlanban, gépekben, nem épületben van, hanem abban a tudásban, illetve abban a menedzserkapacitásban, amit mi nyújtunk. Végső soron nélkülünk ez a cég sokkal kevesebbet ér, mint velünk.
- Akkor az igazi szellemi apport ti vagytok, akik csináljátok.
- Valójában igen, de ez nem olyan nagyon furcsa, mert a világban máshol is így van. Vannak, akik egyszer repülőgépgyárat vezetnek, aztán meg gyógyszeripari gyárat. Nem azért, mert olyan rettentően jól értenének a repüléshez, vagy a gyógyszeriparhoz, hanem mert bizonyították, hogy át tudnak látni egy 100, 200, 5 ezer, 10 ezer, 100 ezer főt működtető kooperációt. Ezért aztán nekik nem kell érteniük máshoz, és ez a mi esetünkben is így van. Ez a menedzsment azt mutatta meg, hogy egy év alatt össze tud hozni egy ilyen operációt, amilyen az Index.
- Mi valójában az Index?
- Az Index sok minden. Üzletileg megfogalmazva az Indexnek két fő divíziója van: az egyik egy online-szolgáltatást kínáló portál. Ezen belül van online hírszolgáltatás, ingyenes levelezés, fórum és közösségi szolgáltató rendszer, egy free web-rendszer, és még számos egyéb info-szolgáltatás. A másik a megoldás-fejlesztés, amely valójában egy internetes szoftver-fejlesztő részleg, amely különböző nagyvállalatok számára internetes megoldásokat fejleszt. Az Index új média vállalat, amelynek például internetes rádiója is van, és ezen kívül van még benne egy csomó olyan ötlet, gondolat, vágy és remény, amely ma még nem megfogalmazható, de azoknak az elvárásoknak és lehetőségeknek a megvalósítására törekszik, amelyeket belülről nézve az internet kínál.
- A ti jelenlegi tudásotokat nyugodtan nevezhetjük kompatibilis tudásnak, azaz a világ bármelyik pontján el tudnátok helyezkedni ebben a szakmában?
- De nem biztos, hogy ugyanilyen jók lennénk máshol, hiszen mi ezt a kultúrát ismerjük, ezek között a viszonyok között értük el a sikereinket, ezekben a kapcsolati hálókban és rendszerekben éltünk és működtünk, itt tanultunk, ez az anyanyelvünk. Magyarországon azt remélem, hogy nem az első százban, hanem az első ötben vagyok abban, amit csinálok, és ez jó érzéssel tölt el.
- A ti sikeretek hátterében felfedezhető-e a vissza nem térő lehetőség, a történelmi pillanat felismerése?
- A kérdés - ha jól értelmezem - arra utal, hogy afféle „gründolási” időszak-e a mostani. Igen, az. Nem hiszem, hogy sokban különbözne az ipari forradalom kezdetén létrejövő hitelintézetek alapításától, a manufaktúrák gyárakká válásától, vagy különbözik-e a századforduló nagy ipari üzemeinek a létrejöttétől. Az idő azonban mára felgyorsult, tehát sokkal gyorsabban zajlanak le ugyanazok a folyamatok. Ugyanakkor persze - tegyük hozzá - a bukások is sokkal gyorsabbak, mint korábban. Nem kétséges számomra, hogy ez egy sajátos kor.
- Kik vagytok? Hogy állt össze a csapat?
- Az Index vállalat 1999. május 17-én indult el, és mostanában volt egyéves. De a résztvevők története szakmailag is sokkal hosszabb. Sok más sikeres vállalathoz hasonlóan itt is régebbről ismerték egymást a résztvevők, mint azt esetleg a szakmai kapcsolat indokolná. Kőrösi Ákos például, az Index többségi tulajdonosa gimnáziumi osztálytársam volt. Vannak itt olyanok, akik Ákos tankörtársai voltak a műegyetemen, és persze nekem is voltak olyan barátaim, akik most itt dolgoznak. Tehát egy kulturálisan is összekapcsolódó társaságról van szó.
- Hány éves ez a csapat körülbelül?
- A vezetés, tehát a mi korosztályunk körülbelül 34-35 éves. Az újságírók és fejlesztők természetesen jóval fiatalabbak, ők a húszas éveik elején járnak. Az átlagéletkor nagyjából a húszas évek közepe lehet, ha magunkat is „ráterheljük”.
- Te mivel foglalkozol, ha éppen nem vagy „Indexen”?
- Én magam a Közgazdaságtudományi Egyetem adjunktusa vagyok, korábban foglakoztam politikával is, és kommunikációs szakembernek is tartom magam, hiszen most is kommunikációval foglalkozom, és nemrégiben egy Pepsi Sziget nevű „aprócska” fesztiválnak voltam a kommunikációs igazgatója. Az én generációmban egyébként ez egy tipikus életpálya.
- A 40-50 éves generáció szórakozásnak tartotta az internetet, aztán amikor a hírcsatornákon elhangzott, hogy mintegy 20 százaléknyi részvénycsomag több mint 800 millió forintért kelt el, azért - legalábbis a környezetemben - mindenki felkapta a fejét erre. Milyen lépcsők vezettek idáig?
- A történet nem egyéves, tehát ebben a sikerben - hogyha ezt valóban lehet ennek tekinteni - 4-5 évnyi megfeszített munka van. A szerkesztők, akik ma az Indexet készítik, korábban máshol, de valahogy ugyanilyen áldozatok árán, kevés pénzért, szerelemből csinálták ugyanezt a munkát. Az Index fő tulajdonosa a vagyonát tette erre, hogy ez a „történet” idáig jusson, amikor elzálogosította a saját házát. Egy része nyilván szaktudás, egy része szerencse, másrészt pedig kockázatvállalás. Ez bejött. Valószínűleg azokkal kevesebb interjút készítenek, akiknek nem jött be. De biztos vagyok benne, hogyha a bankárt kérdezitek, aki a történet másik oldalán áll, és aki ráteszi a jelzálogot a házakra, ő tudna olyan eseteket is mesélni, amikor valakiknek el is vitték a házát a feje fölül, mert kockázatot mert vállalni, de nem sikerült neki. Az biztos, hogy történelmileg szerencsénk volt. Az, hogy jó időben jó helyen voltunk, az csak utólag derült ki.
Nyilván ahhoz, hogy sokat lehessen keresni, sokat kell kockáztatni. Ennek a történetnek is volt számos olyan pontja, ahol nagy kockázatú döntéseket kellett hozni. Olyanok vagyunk, mint az angoltanárrá átképzett orosztanárok. Két évvel ezelőtt még egy kis kft.-t csináltunk, amelyben öten voltunk, mindenki csinált mindent, szerettük egymást, és most itt ülünk egy hetvenfős vállalat élén, és mindeközben tényleg csak egy év telt el. És esténként azért elgondolkozik az ember, hogy ezért a 70 emberért jelentős felelősséggel tartozunk. Amikor öten-tízen voltunk, és nem volt fizetés, akkor hátba veregettük egymást, és azt mondtuk, hogy a jövő hónapban biztos jobb lesz. Ezt most már nem lehet megtenni. Nem nagyon szeretnék soha úgy végigmenni a nagytermen, hogy azt jelentettem be tíz perccel korábban, hogy sajnos lehúzzuk a redőnyt, és jövő héten nem lesz itt semmi. Mert voltak ilyen pillanatok, amikor nem álltunk nagyon messze ettől a helyzettől. Mindnyájan pörgős életet éltünk korábban is, de egészen mások lettek a felelősségi viszonyok. Hogyha az ember kilép a nyilvánosság elé és vállalja a sikereit, akkor onnantól kezdve sérthetőbbé válik, mert a kisebb kudarcokat is nagy kudarcként fogja megélni, hiszen tőle már csak a sikert fogadják el. És ez így egy elég bonyolult játék.
- Az elszegényedés és a meggazdagodás közötti különbséget hogy dolgozzátok fel?
- Normális ember látja, hogy mi történik körülötte. Három dolog nagyon fontos: az ember ne gondolja azt, hogy amit elért, az neki jár, és mindig legyen benne kellő alázat ahhoz, hogy tudja, hogy szerencsés volt, jó időben, jó helyen volt, nyilván valamit hozzá is tett, de ez nem az ő fantasztikus kivételezettségének és kivételességének a következménye. A másik, hogy pénzt, paripát, posztót az ember csak bizonyos menynyiségben tud elkölteni, meglovagolni és magára venni. Egyébként hiszek abban, hogy van egy csomó olyan cél, amelyre érdemes adni, és vannak olyan szervezetek, amelyek ezeket összegyűjtve sokkal hatékonyabban tudják elkölteni. Szeretnék hinni abban, hogy amikor majd az anyagi lehetőségeim már nem lesznek korlátozottak, akkor sem fogom ezt elfelejteni. A harmadik dolog pedig: az, hogy valakinek több pénze van vagy nagyobb befolyása, az nem jelenti azt, hogy ő szebb, jobb és okosabb lett.
- Bölcsészként, mérnökként indultatok útnak egy meghatározott gondolkodásmóddal, célokkal, tervekkel. Mennyire lettek mások az Index-fiúk?
- Ezt nem tőlem kellene megkérdezni, hanem a tanítványaimtól, ők láttak pár évvel ezelőtt, és látnak most. Az öltözködésemet tekintve az talán látszik, hogy nem nagyon változtam meg, és nem váltottam le a barátaimat sem, ugyanazokkal járok össze. Az életkörülményeimet tekintve sem különösebben, minthogy nem váltható készpénzre az a siker, amit elértünk. Nem lakom más helyen, nem vezetek nagyobb autót, nyilván nincsenek napi anyagi gondjaim, de ezek már az elmúlt pár évben így voltak más munkahelyeimen.
Számomra mindig is fontos volt, hogy egyrészt fiatalokkal, másrészt valamilyen formában a gondolkodással, a tudással is foglalkozzam. Nyilvánvalóan sokat tanultam, hiszen azok a dolgok, amelyeket itt nap mint nap megél az ember, remélem, formálják a világlátást. Úgy látom, „megmondó” emberből sokkal inkább „megcsináló” emberré válunk. Az viszont mindenképpen sajátos tapasztalat, hogy ezt a kettőt hogy tudja az ember összehangolni.
- Magyarországon már alakulóban van az az új generáció, amely új stílust képvisel?
- Nem tudom, hogy kialakult-e, de sok ilyen ember van, akik az élet nagyon különböző területein mozognak. Az egyiknek reklámügynöksége van, a másik egyetemen tanít, van bróker, van, aki banknál dolgozik, van, aki vezető az egyik kereskedelmi televíziónál. Ezeket az embereket én kedvelem, ezekkel az emberekkel én együtt szoktam járni vacsorázni, és együtt szoktunk beszélgetni az élet dolgairól. Ezek az emberek hasonlóan látják a világot, mint én.
- Milyennek látod a generációdat?
- Mi végigcsináltuk a rendszerváltást felnőttként, magunk is részt vettünk benne, többen többféleképpen. Ugyanakkor volt, de nem elkötelező jellegű élettapasztalatunk az előző rendszerben is, hiszen mi még akkor jártunk iskolába. Akkor nem kompromittálódtunk, ami azért érdekes, mert kimaradt az életünkből az a tapasztalat, hogyha bármilyen szempontból szélsőséges elköteleződésre kényszerített volna valaki, akkor megtettük volna-e vagy nem. Azért ne hazudjunk egymásnak, a 80-as évek második felében a veszélyek és az erőszak a tekintetben, hogy akár a pártba belépjen az ember, akár más elkötelező jellegű dolgot csináljon, sokkal kisebb volt, mint korábban. Tehát mi nem vagyunk hősök. De mindenesetre van egy rendszerváltó tapasztalatunk, van egy új-kor tapasztalatunk, még mindig fiatalok vagyunk, tehát ebben az új korszakban is erős cselekvőképességgel rendelkezünk.
- A te generációd milyen Magyarországot szeretne?
- Ez nehéz kérdés. „Békénhagyós” Magyarországot. Nyilván az a társaság, akihez én is tartozom, és sikereket ér el, az azt szeretné, hogy ezek a sikerek megmaradjanak neki. Ez az egyik része. A másik oldala, hogy részben azért, mert többen a politika felől jöttünk, némi közfelelősséget is érzünk magunkban, ugyanakkor sem a vagyonunk, sem a befolyásunk nem elegendő önmagában ahhoz, hogy jelentős kontribúciókat tegyünk. Tehát valószínűleg olyan Magyarországot szeretnénk, ahol nekünk, akiknek van lehetőségünk adni másoknak, az valahogy hasznosul. Én azt gondolom, hogy ez az ország demokratikusan deficites, deficites volt mindig is a rendszerváltás óta, mert a demokratikus fejlődésnek egy nagyon fontos eleme nem alakult ki, ezt úgy hívják: közbizalom. Azt gondolom, hogy az embereket nem zavarná a szerencsével és tisztes munkával elért anyagi siker, illetve azok, akik anyagi sikert érnek el, nyugodtabban és bátrabban adnának másoknak, ha biztosak lehetnének abban, hogy az jó helyre kerül. Én egy olyan országot szeretnék, ahol a közbizalom egymás iránt és az ország iránt megvan, illetve amely fogadókész a sikerekre és fogadókész arra is, hogy ezekből a sikerekből valaki átadjon másnak.
- Hova akartok eljutni?
- Mint cég mindenképpen azt szeretnénk, hogy meghatározó új médiavállalata legyünk Magyarországnak, és lehetőség szerint Kelet-Európának is. Egy olyan vállalatot szeretnénk építeni, amely tíz év múlva is áll, és nélkülünk is áll. Én sok mindent csináltam már az életemben, és akkor tulajdonítok magamnak igazi sikert, hogyha visszanézve immáron nélkülem is ugyanolyan sikeres, mint velem volt. Szeretném, hogy amikor én már nem vagyok itt, akkor az Index legalább olyan sikeres, ha nem sikeresebb legyen, mint velem.