Vissza a tartalomjegyzékhez


Virtuális kapcsolatok

Érdeklődéssel olvastam május 20-i számukban Fabini Piroska tollából megjelent című kiváló cikket, amelyben a szerző az internet kiváltotta függőség veszélyeire hívta föl az olvasók figyelmét. Mint a „szakmában” dolgozó, szeretném néhány tapasztalatommal kiegészíteni az írást.

A cikk a különböző nyilvános internetes fórumok, és az internet IRC szolgáltatása közötti lényeges különbséget nem érzékeltette. Bár a függőség szempontjából szinte mindegy, de a tapasztalatom szerint, az IRC képes sokkal inkább függőséget okozni, mint a fórumok olvasása, és az azokon való szereplés.
Miről is van szó? Az IRC - vagyis Internet Relay Chat - az internet egy olyan „szolgáltatása”, amely lehetővé teszi, hogy az internetre bejelentkezett felhasználók írásos formában egymással „beszélgessenek”. Az IRC kliens-programban látszik az öszszes azonos IRC csatornához (channel) csatlakozott (join) felhasználó (user), akik magukat a becenevükön (nick) határozzák meg. Pontosabban csak a nickek látszanak, és az, hogy az adott nickhez tartozó ember mit gépelt be a számítógépe billentyűzetén. Ez nagyon tömény és hatásos kommunikációt tesz lehetővé, ráadásul úgy, hogy az egy csatornán levő felhasználóknak nemhogy egy szobában, de még egy kontinensen sem kell lenniük. Lehetőség van természetesen arra is, hogy csak két ember kommunikáljon így egy csatornán.
A fórumok ezzel szemben inkább olyan jellegű eszmecserét tesznek lehetővé, mintha egy „virtuális faliújságra” tűznék ki cetlijeiket a résztvevők hozzászólásuk szövegével. Aki ellátogat a fórumra, különböző témacsoportokban, illetve a csoportokon belül különböző témákban teheti közzé véleményét, reagálhat mások írásaira - így egyáltalán nem fontos, hogy ugyanabban az időben csatlakozzon a hálózatra, mint az, akivel vitatkozik.
Ezek a viták Magyarországon inkább állóháborúra szoktak hasonlítani, hiszen sok hozzászólás átolvasása után gyakran az látszik, hogy az embereket szinte lehetetlen meggyőzni észérvekkel előítéleteik tart-hatatlanságáról…
Egyébként az IRC és a „fórumozás” hobbinak nem rossz időtöltés - már amíg hobbi szinten meg tud maradni. Ha meg valakinek egyáltalán nincsenek barátai, meg felesége, akkor még mindig jobb, ha a virtuális térben próbál barátkozni, mintha csak „simán” lenne magányos.
Tapasztalataim szerint viszont van egy új terület, ami könnyen függőséget okozhat, mégpedig az on-line játékok. Az újonnan megjelenő számítógépes játékokat mostanában úgy írják, hogy hálózaton is lehessen azokat játszani, illetve interneten keresztül egymás ellen is. Például az autóversenyben az ellenfelek lehetnek más, az internetre csatlakozott emberek, akik ugyanakkor csatlakoznak a hálózatra.
Az autóverseny még a szolidabb szórakozások közül való, az igazi problémát az FPS játékok jelenthetik. Az FPS jelentése: first person shooter, vagyis olyan „lövöldözős” játék, amiben a főszereplő első személyben látja az eseményeket. Mintha egy fegyvert tartó Rambo feje helyére egy kamerát szereltek volna, és a kamera által közvetített képet a monitoron látnánk, miközben a billentyűzettel és az egérrel lehet irányítani a főhőst. Ráadásul ezek a játékok mostanra olyan élethű háromdimenziós látványban részesítik a szereplőket, hogy az tényleg alkalmas a „valóságos” világgal való összetévesztésre. A játékok egyetlen célja különböző csomagolásban az, hogy az „ellenséget” el kell pusztítani, le kell lőni, föl kell robbantani, meg kell késelni, agyon kell csapni.
(Egyébként nem csodálom, hogy az USA-ban nem kis részben az erőszakos filmek, és szerintem ezen játékok hatására is a tinédzsereknél rendszeresen előfordul, hogy a valóságos világban kapott sértéseket a virtuális világból tanult eszközökkel oldják meg: lelövik a tanáraikat vagy a diáktársaikat.)
Nemcsak FPS, hanem úgynevezett valós idejű (real-time) stratégiai játékok is játszhatók ezen kívül az interneten.
Az egy adott játékot az interneten „megszállotti” szinten űzők gyakran baráti társaságokat („klánokat”) hoznak létre, és az interneten azonos „skint” (a karakterek megjelenése a többi játékos számára - vagyis ahogy a többi résztvevő látja a játékost) használnak, a nickekbe beleveszik a „klán” jelölését is, hogy egyértelmű legyen az összetartozás. A játék ideje alatt telefonon - aki megengedheti magának - vagy a játékokba beépített csevegés révén, esetleg olyan segédprogrammal, amely a hang átvitelére is képes, az interneten tartják a kapcsolatot egymással. A kapcsolattartás pedig fontos a közös stratégia kialakítása miatt, amely nélkül nincs esély - mondjuk a TFT-ben (team fortress: olyan játékfajta, ahol két csapat küzd egymás ellen) - a győzelemre…
Üdvözlettel:
Kardos István, Budapest