A második világháborúval kapcsolatos évfordulók mindig új tényeket, esetenként
indulatokat vetnek fel az említett háborús évekkel kapcsolatban. Ezúttal a Novosztyi
hírügynökség állt elő egy eddig ismeretlen hadászati terv archív dokumentumaival.
Az úgynevezett „titkos Zsukov-tervről” dokumentumai Lev Bezimenszkij történésztől
kerültek a Novosztyi birtokába. Az új elméletről és a kommunistáknak a nyugati
demokráciák aláaknázására vonatkozó terveiről lapunk Scharrer János nyugállományú
vezérőrnagyot, a téma egyik szakértőjét kérdezte.
A kormánypárti milícia tagjai várakoznak a támadási parancsra. Törvényen kívüli
szigetvilág Fotó: Reuters
- Tábornok úr, mi a véleménye arról a mostani felvetésről, hogy a
Szovjetunió elleni német támadás szinte csak napokkal előzte meg a Vörös Hadsereg
tervbe vett európai offenzíváját?
- Elsősorban is tudnunk kell, hogy Bezimenszkij nem egy „kutató történész”
csupán. Ő a világpolitikai események közvetlen résztvevője, ha nem is irányítója
volt. Sztálin szűkebb környezete tagjaként személyesen ismerte a kor meghatározó
politikusait és hadvezéreit. Nagyon valószínűnek tartom, hogy számára nem volt újdonság
a most közölt tény. Hogy miért pont most publikálta? Talán ez azzal magyarázható,
hogy tovább már aligha tartható a „váratlan, hitszegő német támadás” legendája.
Normális ember nem hiheti el, hogy a szovjet hírszerzés és vezérkar meglepetésként
élte meg a német támadást.
- Milyen dokumentummal támasztja ezt alá Bezimenszkij?
- A Zsukov hadseregtábornok, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke által összeállított
terv a hitleri támadás megelőzését célozza. A közzétett dokumentumon azonban nincs
dátum, és az aláírók - Tyimo-senko marsall, védelmi miniszter és Zsukov vezérkari
főnök -, valamint a jóváhagyó Sztálin nevét előregépelték, ám nincs ott a kézjegyük.
A 15 oldalas elgondoláshoz több térképet mellékeltek, a-melyek közül egyiken a május
15-i dátum szerepel. Ebből joggal feltételezhetjük, hogy az alapdokumentum még ez előtt
keletkezett.
- Hogyan képzelte Zsukov a megelőző támadást?
- A dokumentum szerint Zsukov jelentette, hogy Németország 86 gyalog, 13
harckocsi- és 12 gépesített hadosztályt vonultatott fel a szovjet határon. Zsukov,
mivel elképzelhetőnek tartja a Vörös Hadseregre mért váratlan csapást, azt
javasolja: „szükségesnek tartom, hogy semmiképpen ne adjuk át a német parancsnokságnak
a kezdeményezést, hanem előzzük meg az ellenséget a szétbontakozásban, és
rohamozzuk meg, amikor még fel-vonulófélben van. Így nem lesz képes a frontot és a
fegyvernemek együttműködését megszervezni.“
Zsukov elgondolása szerint a megelőző csapást Krakkó-Katovice irányba mérve el
lehet zárni Németországot a déli szövetségeseitől (Magyar-országtól és Romániától),
szét lehet verni a német csoportosítást a Visztulától délre, és birtokba lehet
venni Szilézia ipari körzeteit. Ezzel a német csapatok el lettek volna vágva a román
olajtól is. A terv célként jelöli még meg Lengyelország és Kelet-Poroszország
elfoglalását is.
- Mit szólt ehhez Sztálin?
- Sztálin sokáig reménykedett abban, hogy még van némi ideje az általa
is elkerülhetetlennek tartott német-szovjet összeütközésig. 1941. május 5-én, végzős
katonai akadémisták előtt tartott beszédében azonban váratlanul más hangot ütött
meg: „A békepolitika jó dolog. Mi eddig a védelemre fordítottuk a fő figyelmet.
Eddig, amíg nem fegyvereztük át a hadseregünket. Most azonban, amikor hadseregünket
feltöltöttük a korszerű harchoz szükséges technikával - át kell térnünk a védelemről
a támadásra. A védelemről a támadó tevékenységek katonapolitikájára.”
- Bezimenszkij felveti a kérdést, mi történt volna, ha Zsukov terve megvalósul?
- A támadás váratlanul érte volna a német vezérkart. Amikor 1941 áprilisában
a magyar vezérkari főnök megkérdezte német kollégájának véleményét a várható
orosz tevékenységről, azt a választ kapta Halder vezérezredestől, hogy az orosz határon
csak védelmi tevékenységgel számolnak. Valószínű, hogy Zsukov is ismerte a német
értékelést, azt azonban nem tudta, hogy a német főerők nem délen csoportosulnak,
ahogy ő értékelte, hanem középen. A von Bock tábornagy vezette „Közép”
hadseregcsoport kétszer erősebb volt a „Dél” hadseregcsoportnál. Ugyancsak hibásan
értékelte Zsukov ebben a dokumentumban a hadműveletben alkalmazható német erőket,
mert valójában a németek 153 hadosztállyal rendelkeztek ebben az irányban, és a német
hadosztályok lényegesen erősebbek voltak a szovjeteknél. Ily módon a Vörös
Hadsereget még nagyobb veszteség érte volna, mint a június 22-i támadás után.
- Bizonyára vannak, akik amiatt örülnek a dokumentumok felbukkanásának,
mivel eddig is feltételezték: a szovjet vezetők csak az alkalmat keresték, hogy
Nyugat-Európában is fegyverrel kényszerítsék ki a kommunizmus diadalát.
- Valóban létezett már korábban egy elmélet, miszerint Sztálin 1941. június
6-ra tervezte a nyugati támadás megindítását. Egy Szuvorov álnéven publikáló volt
szovjet hírszerző, Viktor Rezun is ezen a véleményen van. Rezun még idejében menedékjogot
kért és kapott Angliában, mielőtt hazájában halálra ítélték. Az ítéletet még
most sem hatálytalanították. Könyvei közül - tudomásom szerint - magyarul csak
egy, az Akvárium jelent meg. Rezun a Jégtörőhajó című, több nyelven megjelent könyvének
előszavában leírja, hogy csak publikus dokumentumokat - korabeli sajtót, párthatározatokat,
beszédeket, megjelent memoárokat használt fel, amelyeket logikai rendbe szedve bizonyítja,
hogy a bolsevik párt, majd a III. Internacionálé vezetése a lenini permanens
forradalom elméletének megfelelően mindent megtett a világforradalom kirobbantásáért.
Kezdetben támogatták a magyar, a bajor, a szlovák tanácsköztársaságot, a kieli
felkelés kirobbantását, a Spartacus-mozgalmat. Ezek bukása után a német náci pártban
és személyesen Hitlerben vélték megtalálni azt a mozgalmat és személyt, amelyik képes
lesz Európában „jégtörő hajóként” szétrombolni a demokráciákat.
- Nem féltek Moszkvában attól, hogy a palackból kiszabadított szellem
ellenük fordul?
- Szuvorov szerint a Jégtörőhajó fedőnevet az SZKP vezérei Hitlerre
alkalmazták. Úgy vélték, hogy elkerülhetetlen lesz Németország és a Nyugat közötti
háború, amelyben mindkét fél kivérzik, és akkor a Vörös Hadsereg könnyen betöltheti
„felszabadító” szerepét. Ennek érdekében segítették Hitler hatalomra jutását,
majd előnyös kereskedelmi és más szerződéssel támogatták őt. Német tiszteket képeztek
ki, közöttük a „páncélosok atyjaként” emlegetett Guderiánt is. Ezt a politikát
tükrözte a Vörös Hadsereg hadászata is. A haditevékenységek fő módjának a támadást
tartották, olyannyira, hogy a hadászati védelem fogalmát még meg sem határozták. A
hadsereg szervezete is ennek felelt meg. A fegyverzet és a felszerelés a támadó
feladatra készült, mégpedig nem az orosz földön, hanem az európai viszonyok között
folyó támadásra. Például a több ezer „BT” jelzésű harckocsit csak a fejlett úthálózattal
rendelkező területeken lehetett alkalmazni, az orosz úttalan utakon nem. A
parancsnokokat és csapatokat is kizárólag a támadásra képezték ki. A légierő például
az ellenség repülőinek a repülőtereken való megsemmisítésére készült fel, míg
a vadászrepülők nem gyakorolták a légiharcot.
- A német hadigépezet azonban 1939-ben elindult keletre. Ez sem keltett
gyanakvást?
- Szuvorov bizonyítottnak látja elméletét a háború kitörése utáni
Komintern-állásfoglalással is, amely a megtámadott országokat is vétkesnek nyilvánította,
és a kommunista pártokat a háború szabotálására szólította fel. Tételét alátámasztani
látszik a „Molotov-Ribbentrop” paktum is, amellyel - Szuvorov szerint - Németország
már akkor elvesztette a háborút, amikor még el sem kezdte. A szovjet támadó szándékot
bizonyítja az is, hogy Lengyelország felosztásával, a balti országok „önkéntes
csatlakozásával” és megszállásával, Besszarábia elfoglalásával közös határt
hozott létre Német-országgal és Romániával ahelyett, hogy a semleges országok
korridorjával fedezte volna magát. Felszámolta a régi határok védelmi létesítményeit,
újakat lényegében nem hozott létre, miközben a csapatokat az új határokon támadó
csoportosításban kezdte meg szétbontakoztatni, a hadszíntér előkészítésének munkálatai
is kifejezetten a támadást szolgálták. Úgy tűnik igaza van Szuvorovnak abban, hogy a
most publikált Zsukov-dokumentum inkább erősíti állításait, mintsem gyengítené.
- Köszönjük a beszélgetést.