Vissza a tartalomjegyzékhez

Szabó Ibolya Anna
Egységben a pápával

„Valami nagyon fontos dolog történik a katolikus egyházban” - kezdte híradását Giuseppe Gennarini arról az 1997-es New York-i találkozóról, ahol több mint 250 amerikai katolikus püspök jelent meg, hogy négy napon keresztül megosszák egymással tapasztalataikat. Az egyházi vezetők, akik között több bíboros és érsek is jelen volt, mindannyian a katolikus egyházban jelentős vallási megújulást hozó neokatekumené mozgalom képviselői voltak, amely a katolikus egyházhoz tartozó, de a hittől eltávolodott emberek, a hitben éretlenek és a szekták által eltérített hívek megújítására törekszik.


Spanyol zarándokok a neokatekumenátusok jelképével. Nem fáradnak     Fotó: Reuters

„Olyan emberek számára van, akik az egyházon belül vannak, de… elvesztették a hitüket. A neokatekumenén keresztül az ember megújul, és újra felfedezi magának a hitet” - fogalmaz a Jerusalem Post című izraeli napilap riporterének kérdésére Jesus (Jesse) Rojas. A 42 éves műszerész az arizonabeli Phoenix városából érkezett a Szentföldre a közelmúltban, hogy részt vegyen a pápa Boldogmondások hegyén tartott miséjén. Rojas maga is aktív tagja a mozgalomnak, melyet a lap újságírója leginkább a zsidó tesuva mozgalomhoz hasonlít, amely a vallási megújulást, a hithez való visszatérést hangsúlyozza az eltávolodottak számára.
Az öt kontinens 105 országában elterjedt mozgalom, amely mintegy 15 ezer közösséget érint, egyedül a pápa izraeli zarándoklatán 45 ezer hívővel képviseltette magát, ezzel is jelezve, hogy szorosan kapcsolódik az egyházfő személyéhez és a katolikus hit valamennyi dogmájához. A pápa szentföldi útjának fő célja - felkeresni a helyeket, ahonnét a keresztény hit elindult, és a gyökerek „megérintésével” megújulást keresni egyháza számára - egybecseng a neokatekumené alapvető törekvésével.

A mozgalom megújulást kíván hozni, hogy a szekularizációtól és materializmustól átitatott világban a híveknek ne csak ellenállóképessége, de válasza is legyen a kihívásokra. Eugene Nugent, a pápai nuncius titkárának magyarázata szerint a többnyire langyos katolikusoknak több tudásra és alapos tanításra van szüksége a hitükről. Annak ellenére, hogy felnőtt, hívő emberek, hitük megújítására intenzív programon szükséges átesniük. A mozgalom e tekintetben a korai egyház gyakorlatához nyúl vissza, innen ered a megnevezés is: mivel kezdetben az új hívek felnőttek voltak, megkeresztelésük előtt átestek a hitről való tanítás és tanulás folyamatán. Ők voltak a katekumenek, akik az egyházba beléptek. A neokatekumené mozgalma tagjai számára a tanulásnak és az imának szentelt többéves programot ír elő, melynek folyamán érett hívőkké válnak, megerősítik hitüket és az egyház iránti elkötelezettségüket.

Meghívás Jeruzsálembe

A pápa személyesen is nagyra tartja a mozgalmat mint a világ újraevangélizálásának egyik jelentős eszközét. Izraeli zarándoklatára készülve az egyházfő felhívta a mozgalom több százezer követőjét, hogy a világ minden tájáról csatlakozzanak hozzá. A Jeruzsálem utcáin sétáló zarándokok büszkén vallották, hogy a pápa személyes meghívására érkeztek a szent városba. Elismerve a pápa ezirányú törekvését, ők is fontosnak tartják az Izrael mint idősebb testvér iránti szeretet kifejezését.
II. János Pál többször is meleg hangú üdvözletekben fejezte ki egyetértését a mozgalom céljaival kapcsolatosan. 1990-ben kelt levelében, melyet a neokatekumené közösségek apostoli felügyeletével megbízott tanács elnökhelyetteséhez intézett, támogatásáról biztosította az új evangélizációra irányuló munkát, és apostoli áldását küldte a neokatekumené közösségeinek. Más leveleiben az egymilliárd katolikus hívő feje elismerte a mozgalmat a katolikus egyház részeként, amely megfelelő válaszlehetőséget nyújt napjaink társadalmi kihívásaira, a szekularizációra, a szekták terjedésére, az elhivatottság hiányára, és minden tekintetben megfelel a modern ember igényeinek.
A neokatekumené mozgalma a hatvanas években indult Spanyolországban, ahol egy Kiko Arguello nevű festő karitatív munkát kezdett a szegények között. Munkája révén hamarosan kialakult egy olyan kis csoport, amely a hit megújulását tapasztalta meg a testvéri közösségen és a szereteten keresztül, amivel az egyházon kívüli személyeket is el tudtak érni. Eredményeiknek köszönhetően hamarosan több plébániáról is meghívást kaptak tanításaik megismertetésére. Meglepetéssel látták, hogy munkájuk - az evangélium hirdetése és a tanítás - már viszonylag rövid időn belül nagy sikereket hoz a sajátjuktól erősen eltérő szociális környezetben is. Az eredményes munka felkeltette Casimiro Morcillo madridi püspök figyelmét, aki lelkes támogatója lett a kialakuló mozgalomnak, és személyesen küldte ki a csoport képviselőit azokba az egyházközségekbe, ahol meg kívánták tapasztalni a munkájuk hozta megújulást. A püspök emellett szorgalmazta a helybeli plébánosokkal való együttműködést is.

Az út Rómába vezet

1968-ban a csoport vezetői már Rómába tartottak Dell’Acqua bíboroshoz zsebükben a madridi püspök levelével. A Kanadai Mártírok egyházkerületében kezdett munkájuk rövid időn belül az egész egyházmegyét megmozgatta, majd a kialakuló új közösségek választott munkásain keresztül terjedni kezdett országok és kontinensek határain túlra is.
A neokatekumenét a hívek a saját egyházkerületük már létező közösségeiben élik meg saját vezetőik tekintélye alatt, olyan kisközösségekben, melyeket különböző korú és hátterű személyek alkotnak. Az alapító Kiko Arguello szerint olyan emberek közösségei ezek, akik együtt szeretnék felfedezni a keresztény élet teljességét és keresztségük valóságos következményeit. Feladatuknak érzik az egyházkerületen belüli példamutatást a többi hívő felé, és az evangélium hirdetésének munkáját a nem hívők felé. A mozgalom tagjai munkájukat arra szentelik, hogy kisközösségek formájában építsék újjá az egyházat, kötelességüknek tartva, hogy semmit ne romboljanak, hanem minden kialakult formát tiszteletben tartva építsenek, párhuzamos vagy konkurens egyház kialakítása nélkül. Önmagukat a megújuló egyház gyümölcseinek tekintik, és elismerik azokat a szolgálati ajándékokat, amelyeket Krisztus adott az egyháznak: az apostoli, evangélista, prófétai, pásztori szolgálatot.
Arguello vélekedése szerint a mai hívők nagy része gyermeki szinten áll a hitben, ezért szükséges a megtérés folyamatán végigmennie, hogy hite elmélyülhessen, amit a mai világban különösen fontosnak lát. Ennek kulcsa a közösséghez való visszatérésben van - állítja Arguello.

Hét év a tökéletesség felé

A mozgalom pontosan kidolgozott séma szerint működik. Amennyiben egy pap úgy dönt, hogy hívei között elkezdi a „katekumené módszerét”
- ahogy Arguello nevezi - alkalmazni, felveszi a kapcsolatot a már létező neokatekumené közösségekkel. Amikor már pontosan tisztában van vele, hogy miről van szó, és maga is hajlandónak mutatkozik a részvételre, úgynevezett „katekéták” kiküldését kéri az egyházközségébe. A küldöttek a pappal való egyetértésben elkezdik a munkát. Beszélgetnek az egyházközséghez tartozó összes pappal, és meggyőzik őket az evangélium hirdetésének szükségességéről. Ezek után meglátogatják a különböző közösségeket, végül közös vasárnapi misén megtérésre való felhívást intéznek a hívőkhöz. Minden egyes evangélizációs csoportban részt vesz egy pap, aki a munka teológiai tisztaságát és egyházi keretek között maradását biztosítja, valamint egy házaspár és egy férfi.
A megtérők számára több lépcsőfok vezet a tökéletesedés felé. Az első lépés az evangélium hirdetése, illetve elfogadása, amit a többiekkel való közösségben járás követ. A közösség itt tükörként is szolgál, hogy a hívő másokra nézve is megláthassa saját hibáit, és a közösség segítségével javíthasson azokon. Ez a szakasz egyben bevezetés a Biblia nyelvezetébe is. A csoportok ezen a szinten azt is megvitatják, hogyan befolyásolja a hit életük különböző, természetes területeit mint a munka, a családi élet, a társadalmi kapcsolatok, a szexualitás. A tanulás folyamatában - több lépcsőfokon át - egy hívő átlagosan hét év alatt jut el arra a szintre, hogy a püspök elé állva a felnőttkeresztségre alkalmasnak nyilvánítsák, azaz megújítsa ígéretét.
Kiko Arguello, a mozgalom alapítója Nikodémus Jézushoz intézett kérdésével foglalja össze a neokatekumené szellemét: „Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?” (János 3,4) A neokatekumené közösségei az egyház méhébe való visszatérést szorgalmazzák, az Anyához, a Szűzhöz való visszatérést, hogy megújíthassa a hívőket a keresztség magukban hordozott magjával, és az növekedhessen bennük. A mozgalom hívei a növekedésnek ezt az idejét tekintik a viselősség és növekedés periódusának, új-, vagy a magyar hívek által is használt szóval, neokatekumenének. Mária, az egyház és minden keresztény szimbóluma megkapta a jó hírt: tőle fog megszületni a Messiás. Miután elfogadta a hírt, a Szent Szellem beléhelyezte a magot, és elkezdte testében hordani az új életet, amely a betlehemi születésig benne formálódott. „A jó hír, a viselősség, a születés és az elrejtett élet: ezeken a szakaszokon megyünk végig magunk is, abban a meggyőződésben, hogy rajtunk keresztül az egyház is megújul, választ tud adni az új idők kihívásaira, és szolgálni tudja a modern világot” - fejti ki Arguello.