Hetek - IV. évfolyam, 13. szám, 2000. március 25

„Mi van akkor, ha lefoglalok egy lovat, de az árverés előtt megdöglik? Kié a kár? Mert, ha újra foglalok, az adós duplán rosszul jár, ha nem, miből hajtom be az adósságot?” A kérdéseket Merényi Ferenc önálló bírósági végrehajtó teszi fel a Jaguár Kft. Teréz körúti irodájában. A választ senki nem tudja, de Merényi urat ez nem zavarja: a feladványnyal igazából csak az időt akarja múlatni, mert az árverezést pontosan a közzétett időpontban, azaz fél tizenegykor kell megkezdeni.

Legutolsó megoldás, amikor viszik már a szekrényt. Elkerülendő példa Fotó: MTI

A végrehajtó a konyhaasztalnál ül. Hárman várakozunk körülötte: egy bőrkabátos férfi, egy bajszos és én. Előbbi kettő és Merényi úr korábbról ismerhetik egymást, ezt abból gondolom, hogy tegeződnek. Együtt jöttünk fel a lifttel, és amikor kiderült, hogy én is az árverésre tartok, a bajszos szépen megkért, hogy lehetőleg ne szóljak egy szót sem. Ha korábban akartam is, az irodába belépve már nem, ugyanis az adósban egy régi iskolatársamat fedezem fel. Ő nem ismer meg, de azért nem nagyon keresem a tekintetét. Ő a cégtulajdonos, nyilván kellemetlen számára, hogy az árverezés a saját irodájában a saját beosztottjai előtt zajlik. Ennek ellenére higgadtnak látszik. A végrehajtó viszont bosszús, mert kiderült: az adós - vélhetően időnyerés céljából - elvitte a helyszínről az egyik lefoglalt tárgyat, egy félmilliót érő fénymásolót. Mivel a másik, árverésre kiírt ingóság ára biztosan nem fogja fedezni a 160 ezer forint körüli adósságot, a végrehajtó közli az adóssal, hogy az árverés után újabb tárgyakat foglal le, a zártörés miatt pedig feljelentést tesz. Az adós rezzenéstelen arccal hallgatja, pedig zártörésért - a lefoglalt tárgyak elszállításáért - akár börtönbüntetés is kiszabható.
Fél tizenegy, kezdünk. „Samsung F 4 telefax, a kikiáltási ár 80 ezer forint” - mondja a végrehajtó. A bőrkabátos súg valamit a bajszos fülébe, egyébként csend honol. „40 ezer.” Csend. „20 ezer”. ,,Tartom” - tartja a bőrkabátos. Naná, hogy tartja, a kikiáltási ár negyedénél nem lehet lejjebb menni, ha annyiért sem kell, jöhet az ismételt árverés - ki tudja, mikor. „20 ezer először, 20 ezer másodszor, senki többet, harmadszor” - állapítja meg a végrehajtó. „Harmincért én is megvettem volna” - mondja az adós, aki ebben a pillanatban értesül az árverés eredményéről, mert a licitálás alatt a szobában telefonált. A végrehajtó tájékoztatja, hogy az árverésbe sem az adós, sem annak hozzátartozója nem kapcsolódhat be, de a fiatalembert már nem ez érdekli: „Szerintem árverésre kellene járnom, nem könyvkiadással foglalkozni” - mondja ingerülten, és látszik rajta, hogy rájött: a licitálók együtt vannak, és nem érte. Az árverés mindenesetre törvényesen zajlott, úgyhogy a bőrkabátos fizet, aláír és viszi a faxot.
„Ötvenet minimum megér” - mondja búcsúzóul a bajszos.

Nem oszt, nem szoroz

Magyarországon - az adóhátralékból fakadó ügyeket leszámítva - évente körülbelül 250 ezer végrehajtás indul. Ebből azonban 60-70 ezer azok száma, melyeket nem előlegez meg a per-nyertes, így ezek az ügyek „elmúlnak”. A foganatosított ítéletek felében - mintegy 90 ezer esetben - a végrehajtó megjelenése és a foglalás jobb belátásra bírja az adóst: kifizeti tartozását.
A megítélt követelések 15-20 százaléka behajthatatlan. A maradék 60-70 ezer ügyben történik árverés, melyek összbevétele tavaly mintegy 15 milliárd forint volt. A végrehajtásra kerülő összegek 80 százaléka 100 ezer forint nagyságrendű - jellemzőek a közüzemi díjtartozásból, közös költség nem fizetéséből adódó eljárások -, a több tízmilliós ügyek aránya néhány százalék, a százmilliós meg afelettiek pedig ritkák, mint a fehér holló: egy-kettő fordul elő évente.
Ingó- vagy ingatlanárverésre akkor kerülhet sor, ha az adósnak nincs letiltható jövedelme, illetve amennyiben ez az összeg - mely a fizetés 33 százalékáig terjedhet - nem fedezi az adósságot. Tehát ha van fizetés, nincs árverés, ha nincs, van. A végrehajtókkal kapcsolatban egyébként több téves információ is napvilágot látott már: az egyik szerint például a foglalásról előzetesen értesíteni kell az adóst. Hát nem. A végrehajtó akkor foglal, amikor akar. A siker egyik záloga éppen a rajtaütésszerű megjelenés - bár teljes garanciát ez sem jelent. Hozzáértők szerint nincs Magyarországon olyan végrehajtó, akit ne fogadtak volna már baltával, kapával, kaszával, vagy egyéb elrettentő eszközzel az adósok. Okos végrehajtó ilyenkor visszavonul, és a későbbiekben rendőri segítséggel tér vissza. Esetleg lakatossal kiegészülve, amennyiben az adós nem hajlandó ajtót nyitni.
A foglalásnál mentességi szabályok kötik a végrehajtó kezét, nem foglalhat le bármit: személyenként egy ágyat, egy széket, három váltás felsőruházatot és egy télikabátot az adós birtokában kell hagynia. „Mentes” még családonként maximum két asztal, egy hűtőszekrény, és legfeljebb három szekrény. Gyermekbútorokat és gyermekruhákat még az adós kérésére sem lehet lefoglalni. Vannak azután olyan ingóságok, melyek ugyan nem élveznek mentességet, de becsértékük oly csekély, hogy nincs értelme lefoglalni őket. Egy számológép például ebből a szempontból nem oszt, nem szoroz.
Bár az árverés a végrehajtó munkájának fontos szakasza, valójában minden ezer követelésből egy hajtható be teljes egészében ezzel a módszerrel. A foglalástól számított 15 napon belül az adós kiegyenlítheti tartozását, vagy megegyezhet hitelezőjével - ha tud.
A végrehajtók 1995 óta egyéni vállalkozókként hajtanak végre. Végre ebben a szakmában is felütötte fejét a kapitalizmus, minek következtében talán csökken a fluktuáció és bővülni fog a 217-es összlétszám. Mert jelenleg ennyi ember jár el a fentebb említett 180-190 ezer ügyben évente. Illetékességi területük általában megegyezik egy-egy helyi bíróságéval, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a végrehajtó hetente ellátogat a bíróságra, ott felveszi a hozzá rendelt ügyek dokumentációját, majd dolga végeztével leadja az iratokat.
A végrehajtó díjazása három részből tevődik össze: az első a munkadíj, ami mindenképpen megilleti egy ügyben, akkor is, ha nem sikerül a behajtás. A második a költségátalány, és végül a behajtott összeg alapján kiszámolt jutalék. Egy 50 ezer forintos ügy esetén kétezer forint a munkadíj, ezer forint a költségátalány, négyezer a jutalék, summa summárum 7000 forint. Az így befolyt összegekből kell a végrehajtónak fenntartani az irodát, és fizetni az alkalmazottakat.
Az árverésen bárki részt vehet - a komoly vételi szándék jeléül ingatlanárverésen le kell tenni a becsérték 10 százalékát -, de blöffölni nem érdemes: amennyiben ugyanis valaki megnyeri a licitálást, köteles megvenni az árverezett tárgyat. Ha nem teszi, rossz esetben az ígért pénz erejéig adóssá válik, az összeg pedig végrehajthatóvá lesz.
A rossz nyelvek szerint a végrehajtói szakmában „ott van a maffia elásva”, hogy a legjobb árveréseket nem teszik közzé az Árverési Hírekben, hanem egy bizonyos körön belül tartják az információkat. Egy árverésekre régóta járó illető szerint egyes végrehajtók „trükköznek” is: a meghirdetett árverésre megérkeznek az árverési vevők, de a végrehajtó bejelenti, hogy elmarad az árverés, mert az adós és a hitelező megegyezett. Erre mindenki elmegy, kivéve egy valakit: ő a végrehajtó embere. Mivel ténylegesen nem született megegyezés a felek között, az árverést megtartják - immár konkurencia nélkül. Így a végrehajtó embere veszi meg az árut, igen-igen nyomott áron.
Na ezek azok a dolgok, amiket nehéz bizonyítani.

Az utolsó esély

Csatlakozzunk most ismét Merényi úrhoz, aki a mai napra nyolc árverezést hirdetett meg. A Podmaniczky utcai bérházban szerencsére nem ütközünk ellenállásba. Sőt, a hölgy szinte könyörög, hogy ne az ajtó előtt álldogáljunk, hanem menjük be a lakásba. Bemegyünk, nem fokozzuk tovább a gangon álldogáló szomszédok kíváncsiságát.
A hölgy az OTP adósa. Egykor számlatulajdonos volt, de kedvezményezett férje „túlköltekezett”, majd faképnél hagyta az asszonyt, meg a két gyereket. Persze nem vitt el mindent. A balhét például feleségére hagyta. Mert az OTP kőkemény. Nem érdekli a „sztori”, a kintlevőség érdekli. Az pedig a nő nevén van. Ezért árverez ma Merényi úr. Már amennyiben három óráig megjelenik a fizetőképes kereslet.
A hölgy mindenesetre gondosan kikészítette a lefoglalt ingóságokat: egy hifitornyot és egy fekete-fehér tévét. „A foglalás óta mintha le tetszett volna fogyni” - próbálja enyhíteni a várakozás feszültségét a végrehajtó. „Igen, húsz kilót fogytam - mondja a pongyolában álldogáló nő, és a szeme kezd könnybe lábadni -, kivették a fél vesémet, azért.” Hát ettől sem javul a hangulat. „Még két percet várunk, ha nem jön senki, pár hét múlva újra kiírom az árverést, ha akkor se jön vevő, akkor vége” - biztatja jóindulatúan a végrehajtó, s a hölgy szeme ismét könnybe lábad: ezúttal az éledező reménytől.
Ekkor azonban kopognak. A nő ijedt arccal nyomja le a kilincset: „Csókolom, Rózsika, egy kis almát hoztam a gyerekeknek” - mondja az ajtóban álló házmester, és nem sejti, hogy majdnem a szívbajt hozta Rózsikára…
Végre három óra, vevő sehol, távozunk.
„Hiába tudom sokszor, hogy az adós ártatlan, az én dolgom a jogerős ítélet végrehajtása” - mondja Merényi úr már az utcán. Ezt nevezik hatósági kényszernek. Nem túl szimpatikus munka, talán ezért van ilyen kevés végrehajtó Magyarországon. Merényi úr megérzi a ki nem mondott gondolatot: „Nézze, a végrehajtó addig ellenszenves, amíg ön az adós. Amint ön a hitelező, már szereti a végrehajtót, mert ő az utolsó esély a kintlevősége behajtására.” Törvényes úton, legalábbis.

Kalapács alá kerülhet a plébánia

Elárverezhetik a békéscsabai belvárosi katolikus plébániát bútorostól, épületestől, ha az egyházközség nem tudja kifizetni a korábbi plébános által fölvett, s mindmáig visszafizetetlen hitelek miatt a bíróság által kiszabott mintegy 55 millió forintot. A minap megjelent az egyházközség székházában a végrehajtó, és lefoglalta a plébánia 3,7 millió forint értékűre becsült bútorzatát. Ha minden kötél szakad, a viharsarki megyeszékhely 14 000 katolikust tömörítő egyházközsége arra kényszerülhet, hogy eladja a hívek elődeinek erőfeszítésével épült ingatlanokat. (MTI)

„Nem maláj harcosok vagyunk”

Interjú Császti Ferenccel, a Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara alelnökével

- Gyakorló végrehajtóként mit tud mondani, általában hogyan fogadják az adósok?
- A legkülönbözőbb reakciók fordulnak elő a kávétól a furkósbotig.
- Mondjon egy jelentősebb ügyet a saját praxisából!
- Egy tehetős illető lakását teljesen ki kellett üríteni: 400 tételt foglaltam le, három napig szállítottam, két napig árvereztem, és végül behajtottam a követelést, ami 3 és fél millió forint volt.
- A statisztikák szerint ez már nagy ügynek számít. Gondolom Ön sem járt rosszul…
- Nagy ügynek számít, de ebből is látszik, hogy a végrehajtó nem feltétlenül az árverésből él. Erre a behajtásra 8-9 napunk ment rá, aminek a költsége körülbelül 160 ezer forint, hiszen az egész iroda ezen az ügyön dolgozott, és körülbelül jutalékkal együtt volt rajta ennyi pénz. Tehát gyakorlatilag ezen a végrehajtáson nem kerestem.
- Ha egy ilyen jelentős ügy sem hoz a konyhára, akkor miből élnek?
- Azokból az ügyekből, amikor a végrehajtó fellépésének köszönhetően az adósok még az árverés előtt kifizetik a tartozást.
- Mitől függ az, hogy az adós lakásán, vagy valamelyik árverési csarnokban rendezik az árverést?
- Ezt a végrehajtó dönti el. Ha be kell szállítani az ingóságot a csarnokba, akkor plusz szállítási költség merül fel, több ideje megy el a végrehajtónak, jobban rá kell szervezni a dolgokra, mint ha a helyszínen tartja meg. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a helyszíni árverésen a vevő szembesül a valósággal. Nem biztos, hogy látnia kell, hogy az az ülőgarnitúra milyen szemétből került ki, nem biztos, hogy látnia kell, ahogy az ügyfél hadakozik a rendőrökkel, esetleg a bilincsekkel. Az árverési csarnokban ezt a vevő nem látja, oda többen el is jönnek.
- Sokak szerint a végrehajtásban is maffia van…
- Először is, az árverések nyilvánosak, másrészt szerintem ez a szakma nem volna képes maffiákat eltartani.
- Saját szememmel láttam, amikor a vevők előre megegyeztek, és alacsonyan tartották az árakat.
- Előfordul, hogy ott vannak öten, öt tételt árvereznek, és mindenki csak egyre licitál: nyilvánvaló, hogy ilyenkor azt már előre megbeszélték. Ez nem maffia, ez egyszerű spekuláció, nem lehet mit tenni. Az adósoknak mindig elmondjuk: próbálják meg rendezni a tartozást, kifizetni, vagy megegyezni a végrehajtás előtt. Mert egyébként el lesz kótyavetyélve a tulajdonuk. Számítsanak arra, hogy a kikiáltási ár csak egy becsérték, lehet, hogy negyed áron fog elkelni az ingóság. Az adós semmiképp nem fog jól járni, az árverési vevő fog jól járni.
- Hallani esetekről, amikor a hitelező plusz jutalékot ajánl a végrehajtónak a jó munka fejében. Erről mi a véleménye?
- Én még nem találkoztam ilyennel, de hadd kérdezzek vissza. Ön már adott hálapénzt orvosnak? Én nem vagyok benne biztos, hogy elítélném, hiszen számos olyan ország van, ahol a végrehajtást kérő megegyezik a végrehajtóval a sikerdíjban. Tehát nincs rendelet, ami ezt meghatározza, hanem előre megbeszélt tarifák alapján működik a dolog. Lehet, hogy előbb-utóbb mi is eljutunk oda.
- Melyek a jó végrehajtó legfontosabb tulajdonságai?
- Többek között tudnia kell, hogy mikor kell elmenni. Előfordult, hogy azt mondtam az ügyfélnek - már benn voltam a lakásban -, „Uram, ha meg akar ütni, akkor elmegyek, egyébként nem”. Nem akart megütni. De van, amikor úgy sugárzik az agresszivitás, hogy azt mondom, viszontlátásra, aztán majd rendőrrel visszajövünk. Szóval nem maláj harcosok vagyunk.