Vissza a tartalomjegyzékhez

Csereklyei Márta
Vagyon-szindróma

Ki ne szeretne gazdag lenni? Ki ne szeretné elérni azt, amit „amerikai álom” néven ismer a világ? A gazdagságot sokan az Egyesült Államok szinonimájaként értelmezik, ahol csak egy szűk réteg privilégiuma volt az anyagi javak élvezete. Az elmúlt évek kínálta új üzleti lehetőségek: a számítástechnikai piac, az internet, illetve a tőzsde szárnyalása azonban olyan lehetőségeket teremtett, amelyek segítségével széles tömegek számára kerültek karnyújtásnyira a kövér hasú bankók. A gazdagság David Bohnett multimilliomos megfogalmazásában „felelősség: olyan teher, amit az embernek cipelnie kell magával, és arra kell törekednie, hogy az életével és a gazdagságával a legjobbat adja”.


Darva Conger, a Ki akar milliomos férje lenni című tévéshow győztese újdonsült férjével, Rick Rockwellel. Kérészéletű románc    Fotó: Reuters

Marc Ewing a minap nyugdíjba vonult. Ebben nincs semmi különös - mondhatnánk. Az azonban mégiscsak furcsa, hogy Marc mindössze harminc éves. Ő annak a fiatal amerikai nemzedéknek a prototípusa, amelynek már nem huszonöt évébe került megkeresnie első millióját, mint a híres John Rockefellernek.
Marcot nemrégiben vették fel a milliárdosok klubjába; nyolcmillió dollárért vásárolt magának egy 12 szobás házat a keleti parton, hétmillióért pedig egy másikat Chicago közelében. Annak ugyan csupán kilenc szobája van, de garázsában öt autó is kényelmesen elfér. Tanácsadóként bejár még az irodába, de ez már egy másfajta életstílus: nincs több átvirrasztott éjszaka, nincs több stressz. Végre nyugodtan gondolkozhat azon, hogyan segíthetne másokon. Végül is, nem költheti az egész vagyonát házakra meg autókra. „Nincs bűntudatom a pénzem miatt. A legérdekesebb dolog, amit az ember a pénzével tehet, egyáltalán nem az, hogy magára költi” - mondja.
Marc létrehozott egy non-profit alapítványt, jelenleg pedig különböző jótékonysági tervek megvalósításán fáradozik. Különösen szívesen fekteti pénzét a gyerekek oktatásába, mivel szerinte a legkifizetődőbb befektetés az ő támogatásuk. „A gyerekek olyanok, mint sok aprócska vállalat. Táplálni kell őket, hogy a jövőbeni értékük mind magasabbra szárnyaljon. Olyan ez, mint bármelyik más üzletág: ha jó helyre tesszük a pénzünket, az idő múlásával minden egyes befektetett dollárunk egyre többet ér.” Ewing egyébként nem tartja magát a gyors siker „áldozatának”: mielőtt meggazdagodott, keményen kellett dolgoznia vállalatában.

Filantrópok évszázada?

Marchoz hasonlóan a legtöbb gazdagnak esze ágában sincs, hogy adójával az állami adóhivatal számláját gyarapítsa. Nem véletlenül támogat emberbaráti tevékenységeket a Microsoft alapítója, Bill Gates, a MicroStrategy igazgatója, Michael Saylor, vagy az America Online vezetője, Steve Case. Nem véletlenül mondott le ügyvezetői tisztéről Ted Waitt, a Gateway első embere sem. A 36 éves üzletember most teljes időben jótékonysági ügyek intézésének szenteli magát.
A washingtoni Filantróp Kerekasztal nevű szervezet kutatási igazgatója, Tom Riley úgy véli: az elkövetkezendő években milliárdokat fognak emberbaráti célokra költeni. „Azt hiszem, a legtöbben elképzelni sem tudják, milyen következményei lehetnek, illetve milyen formáló hatása lehet ennek a pénznek.”
A korábbi években emberbaráti adományaikkal a jótevők pusztán földi hírnevüket igyekeztek megalapozni. Napjaink mecénásai azonban ennél jóval többet akarnak. Ők figyelemmel kísérik, hová folyik a pénzük. Egyre több gazdag jön rá arra, hogy a legújabb Porsche-modell vagy a legnagyobb, tengerre néző, kacsalábon forgó palota megvásárlásán túl a pénz másra is használható.
Úgy tűnik, mind többen kívánnak azonosulni Andrew Carnegie acélmágnás 1889-ben elhangzott híres mondatával, mely szerint „aki gazdagon hal meg, az szégyenben marad”.

Milliomos elmék

Thomas Stanley nemrégiben megjelent könyve, A milliomos elme szerint a tipikus milliomos évi átlagos jövedelme 436 ezer dollár, ám maximum 41 ezer dollárt költ kocsira,
4 500-at eljegyzési gyűrűre és harmincnyolcat fodrászra. Stanley szerint a milliomosok szeretik a kockázatokat: egyikük sem úgy gazdagodott meg, hogy bankban pihentette a pénzét. Minden harmadik milliomos vállalkozó vagy üzletember, aki folyamatosan visszaforgatja pénzét; sokan közülük tőzsdéznek is. Az új üzleti lehetőségek kiválasztásánál leginkább ösztöneikre hallgatnak. Szeretik a munkájukat, és jól kijönnek az emberekkel. Általában tartós és jó házasságban élnek, házastársuk pedig nemcsak a magánéletben, hanem az üzleti világban is partnerük.
Stanley szociológiai tanulmánynak is felérő könyve szerint az iskolai teljesítmény az esetek többségében egyáltalán nem befolyásolta az embereket abban, hogy képesek-e milliomossá válni.

Ki akar milliomos lenni?

Vannak, akik a gazdagsághoz vezető legrövidebb utat szeretnék választani: ékes bizonyíték erre az új amerikai televíziós őrület, a „Ki akar milliomos lenni?” című vetélkedőműsor, amely egyébként időközben Magyarországon is egyre népszerűbbé válik. Nem csoda tehát, hogy a műsor szülőhazájában, az Egyesült Államokban a hirtelen gazdagodni vágyó honpolgárok szó szerint ostrom alatt tartják az ötletgazdákat, hogy szereplőként bejuthassanak az adásba. A telefonvonalakra napi 240 ezer hívás fut be: a műsorban szerepelni vágyók között a társadalom szinte valamennyi rétege képviselteti magát.
A 34 éves James Richford, aki szintén szívesen ringbe szállna a maga milliójáért, úgy véli: „a jelenség szociológiai szempontból azt mutatja, hogy az emberek minél gyorsabban szeretnének meggazdagodni. A semmiért akarnak minél többet kapni. Hol van már manapság a régi mun-kamorál?”
Az Egyesült Államokban a hetvenes évek óta rendkívüli mértékben felgyorsult az anyagi jólét emelkedése. Az egy főre jutó lakóterület a duplájára, mintegy 75 négyzetméterre nőtt. A két vagy több gépkocsival rendelkező háztartások száma 29 százalékról 62 százalékra emelkedett, a légi utazások száma pedig megnégyszereződött. „A történelem során most első ízben történik az, hogy egyszerre nagy számú embercsoport szabadul fel az anyagi terhek alól” - mondja Paul Schervish, a bostoni Szociális Jóléti Kutatóintézet igazgatója.
A milliomos háztartások száma 1983 óta kétszeresére nőtt, a legalább 10 millió dollárral rendelkezők száma pedig az 1983-as 48 ezerről 1998-ra 274 ezerre, vagyis tizenöt év alatt ötszörösére emelkedett. A hihetetlenül felgyorsuló gazdagodási folyamatok láttán sokan attól tartanak, hogy a gazdagok egyre inkább „elhúznak” a többi társadalmi rétegtől, s ezáltal egyre inkább elszigetelődnek.
Napjainkra szinte teljesen sikerült kiirtani azt a tipikusan amerikainak tartott jelenséget, amely az 1800-as években, sőt még a századfordulón is anynyira lenyűgözte a kontinensre érkező utazókat. Az Újvilág sajátos jellemzője akkoriban ugyanis az „én is ugyanolyan jó vagyok, mint te” volt. 1979-ben azonban történt valami, amit a közgazdászok nem tudnak megmagyarázni. A társadalmi rétegek közti szakadék oly nagymértékben kezdett kiszélesedni, hogy 1999-re az egy átlagcsaládra eső bevétel tekintetében a listavezetők tizenkilencszer kerestek többet, mint a lista végén állók.
A gazdagság koncentrációja szempontjából az Egyesült Államok szintén első helyen áll: a háztartások vagyonának 40 százaléka a lakosság mindöszsze egy százalékának a kezében van.
1995 és 1999 között egymillió új név került fel a milliomosok listájára. Egy amerikai felmérés alapján a 400 leggazdagabb ember vagyona 1000 milliárd dollárt tesz ki. A Newsweek magazin tavaly év végi száma szerint a világ három leggazdagabbja, Bill Gates, Alwaleed Bin Talal Bin Abdulaziz Alsaud herceg és Philip F. Anschutz vagyona a 26 legszegényebb ország nemzeti jövedelmével egyezik meg.
A Forbes magazin által készített listára felkerülő „újoncok” legtöbbje a számítógépek, illetve az internet térhódításának köszönheti vagyonát. A listán szereplőknek csupán 40 százaléka született gazdag családban, a többiek maguk tettek szert milliárdjaikra. A tavalyi listavezető ismét Bill Gates volt, akinek vagyona az egy évvel korábbi 59 milliárdról 85 milliárd dollárra emelkedett. (Hetek, 2000. március 11, )
A brit Sunday Times című lap szerint a milliomosok átlagéletkora soha nem volt még ennyire alacsony. „Ők olyan, a harmincas éveikben járó fiatalok, akik lehettek volna ügyvédek vagy könyvelők is, de most már nem akarnak visszamenni semmiféle unalmas foglalkozáshoz, hiszen jobban szeretik saját üzleti vállalkozásukat vezetni” - mondja Mr. Beresford, a lista összeállítója. Nagy-Britanniában a leggazdagabb ember egyébként annak a Hans Rausingnek a fia, aki feltalálta a kartonpapírból készült tejes dobozt, pályára bocsátva ezáltal a Tetra Pack céget: a Rausingek vagyona 3,4 milliárd angol fontra rúg.
A brit listán a harmadik helyet a magyar származású Soros György foglalja el, aki az egy évvel korábbi 29. helyről ugrott előre erre az előkelő helyre. A vagyonosok között egyébként hölgyek is szép számban képviseltetik magukat: a világ leggazdagabb aszszonya az amerikai Alice Walton, a Wal-Mart szupermarket hálózat tulajdonosának, Sam Waltonnak a lánya. Vagyona 16 milliárd dollárt tesz ki. A „második helyezett” a magyar olvasók előtt talán jobban ismert angol királynő, II. Erzsébet a maga 450 milliójával (vagyona a királyi birtokokkal, a híres koronázási ékszerekkel együtt szintén 16 milliárd dollár értékű). II. Erzsébet amúgy tavaly egy másik listára is felkerült: beválasztották a világ tíz legízléstelenebbül öltözködő híres asszonya közé.

Ki akar milliomos felesége lenni?

Aki gazdag, mindent megvehet magának - vélik sokan. A „Ki akar milliomos felesége lenni?” című amerikai showműsor egyik riportere szerint szeretetet ugyan nem lehet pénzzel vásárolni, menyasszonyt viszont igen. A Fox tévétársaság legújabb műsorában a 42 éves Rick Rockwell - ő „a” milliomos - karosszékében ücsörögve szemlézhette az előtte utcai viseletben, majd az „előselejtezőt” követően fürdőruhában felvonuló hölgykoszorút, amelyből kiválasztotta a kedvére való feleséget - anélkül, hogy az illető hölgyek akár csak egy pillanatra is láthatták volna őt.
A leginkább katalógus-áruházból történő vásárlásra emlékeztető választás a 34 éves Darva Congerre esett, aki a műsor végén 23 millió néző szeme láttára mondott igent a hősszerelmesnek túlzással sem nevezhető milliomos férjjelöltnek. A műsor nyertese férjen kívül egy kéthetes nyaralást (vagyis a nászutat), egy terepjárót és egy 350 ezer dollár értékű gyémántgyűrűt is kapott.
A románc sajnálatos módon meglehetősen tiszavirág életűre sikeredett: a nászút után az újdonsült feleség közölte: azonnal válni akar, mivel tudomására jutott, hogy 8 millió dollárt érő férje korábban fizikailag megfenyegette egyik barátnőjét. A Fox azóta levette a műsort a programjáról, a show legnagyobb vesztese azonban valószínűleg mégiscsak maga a „szerencsés” nyertes, azaz Conger lett, aki a műsor óta elveszítette ápolónői állását, betegeskedő bátyját és jó hírét is. „Egész életemben azért dolgoztam, hogy hitelre méltó és tisztességes ember legyek. Most két óra alatt sikerült mindent teljesen lerombolnom” - nyilatkozta magáról Darva.
A műsor egyébként óriási visszhangot váltott ki világszerte: magánszemélyek, civil szervezetek egész sora véli úgy, hogy a show nem más, mint a házasság intézményének a meggyalázása, mások pedig úgy vélik, hogy a tévétársaság ezzel az ötlettel gyakorlatilag a nyilvános prostitúciót támogatja.

Bizonytalan krőzusok

Az őrült ötletek kitalálásán túl a gazdagok számára más is okozhat fejfájást. A Wealth Conservancy nevű szervezet konferenciáján elhangzottak alapján az öröklött vagyon komoly kihívásokat jelenthet. A szervezet elnöke, Salzer úr úgy véli, a gazdag családba születőknek bizonyos „mellékhatásokkal” kell számolniuk, mint például a késői felnőtté válás, az alacsony önértékelés, a bizonytalanság, illetve a depresszió.
Salzer szerint „a pénz birtoklása megbilincseli őket”. Akik pedig önerőből szerzik vagyonukat - kiváltképpen, ha gyorsan -, általában súlyos érzelmi megpróbáltatásokon mennek keresztül. A gazdagság kezdetben sokkolja őket, majd az önmegtagadás következik: többek még hoszszú évekig úgy élnek, mintha egy vasuk sem lenne. A pénz birtoklása sokaknak okoz lelkiismeret-furdalást, s ez készteti őket a jótékonykodásra. Az úgynevezett „vagyon-szindróma” azonban nem is any-nyira a pénzről, mint inkább az általa okozott változásokról szól. „Ha megkérdezzük a gazdagokat, ők lesznek az elsők, akik azt fogják mondani, hogy a vagyon nem hoz boldogságot” - állítja Stephen Goldbart pszichológus. A milliók mellett folyamatosan megmarad egyfajta bizonytalanságérzés: félelem attól, hogy a gazdagság ugyanolyan hamar köddé válhat, mint amilyen hamar jött.