Vissza a tartalomjegyzékhez

Papp Levente, Aszalós Sándor
Az euró kívánt gyermek Ausztriában

Az osztrákokat sokkal jobban felháborította Haider unió- és euróellenes kirohanása, mint rasszista kijelentései. Az osztrák Szabadságpárt exelnöke gyors távozásának hátterében az EU-szankciók és a nemzetközi tiltakozás mellett az a kőkemény belpolitikai konfliktus állhat, amelyet Haider az uniót és a közös pénzt becsmérlő kijelentései okoztak.


„Az euró torzszülött” - botránkoztatta meg az osztrák közvéleményt Haider. Úgy ment, hogy maradt    Fotó: MTI

„Az euró egy elvetélt valuta” - jelentette ki a mára karintiai tartományi vezetővé „degradálódott” populista expártelnök, Haider. Sokkhatásként érte az osztrákokat - és kisebb lavinát indított el - a burgenlandi FPÖ-elnök, Wolfgang Rauter beszéde, melyben elhangzott, hogy a Szabadságpárt radikalizmusa miatt Ausztria kikerülhet az Európai Unió tagjainak sorából. A nagy felháborodást nem enyhítette Wolfgang Schüssel kancellár helyreigazítása sem: „Nem szükséges térden csúszva mennünk Brüsszelbe, nincs miért szégyenkeznünk, hiszen mi vagyunk a legnagyobb nettóbefizetők (egy főre számítva), ezért szüksége van ránk Európának. De nekünk is szükségünk van az EU-ra.”
A belpolitikai enyhülést csak Haider lemondása hozta meg. A külföld, bár üdvözölte a döntést, nem veszi komolyan, s így az EU Ausztria elleni szankciói továbbra is életben maradtak.
A Szabadságpárt újdonsült pénzügyminisztere, Karl-Heinz Kassel első brüsszeli felszólalása során hangsúlyozta, hogy a közös európai valutát kívánt gyermeknek tartja, és szó sincs a Haider által említett vetélésről. A Szabadságpárt igazából nincs ellene az unió keleti bővítésének sem, csak akkor tartják aktuálisnak, ha a bérek és a környezetvédelem eléri a nyugat-európai színvonalat.
A Szabadságpárt ellentmondásai ezen az apró malőrön jóval túlmutatnak. Haider pártját igazából az osztrák munkásosztály segítette hatalomra (a Szabadságpártra szavazók 48 százaléka munkás). Ez a réteg volt a legfogékonyabb az olyan populista kampányra, miszerint a munkanélküliség és a bűnözés okozói a külföldiek. A bűnelkövetési statisztikák ennek ellentmondanak, és azt is tudni kell, hogy a külföldiek javarészt olyan munkákat végeznek, amelyet az osztrákok nem vállalnak el. Ráadásul a munkásoknak komoly érdekképviseleti szerveik vannak, amelyek elérték a kétévente kötelező béremelést. Az éves kétszázalékos infláció mellett átlagosan 7-9 százalékos a bérnövekedés, persze nem minden ágazatban. Ausztriában a legmagasabbak a szociális juttatások egész Európában. A kedvezményes üdülésektől fogva (a nagycsaládosok üdültetése szinte ingyenes) számos szociális előnyhöz juthattak a szakszervezetek tagjai. Az új kormány „hálája jeléül” ezeket a juttatásokat kívánja megnyirbálni. Ezáltal akarják a nem túl vészes, de hosszú távon mindenképpen kezelendő költségvetési hiányt kipótolni. A betegbiztosításban a dolgozók önrészesedése emelkedni fog, a szabadságolás a munkaadók javára fog változni, a túlóradíjakat és a pótlékokat szintén szeretnék megszüntetni, a tanulóinasok munkaidejét pedig megemelni. Annak ellenére, hogy zömében a kisemberek szavaztak a Szabadságpártra, az új bécsi kormány inkább a nagytőkések pártján áll.