Vissza a tartalomjegyzékhez

Takács Gabriella
A romák és a rendszerváltás

„Sajnálatos módon mára elcsépelt, de helytálló szlogenné vált, hogy a magyarországi cigányság a rendszerváltás fő vesztese, hiszen a romák helyzete az elmúlt tíz évben nemhogy nem javult, csak mindinkább rosszabbodott” - jelentette ki Daróczi Ágnes, a Friedrich Ebert Alapítvány által rendezett esten, ahol a résztvevők a hazai roma társadalom sorsának alakulását tették mérlegre, különös tekintettel az elmúlt évtizedre.


Sorsuk alakulása elválaszthatatlan a többségétől    Fotó: Horváth M. Judith

Példának okáért, 1983-ban a munkaképes cigány férfiak mintegy 85 százaléka rendelkezett munkahellyel, annak ellenére, hogy kevésbé képzettek nem roma társaiknál. Viszont 1993-ban már ötször-hétszer több roma munkanélkülit regisztráltak, mint nem romát, ez a tény már képzettségi körülményeikkel is magyarázható. Ennek következtében a társadalom más rétegeit is érintő problémák a romákat sokkal súlyozottabban érintik. A magyarországi cigányság mindössze tíz százaléka rendelkezik szakmunkás-bizonyítvánnyal, s alig több mint ötven százalékuk fejezte be általános iskolai tanulmányait.
Daróczi Ágnes kifejezte abbéli aggodalmát, hogy a politikai akarat nem mutat túl a szózatokon, nincs pénzügyileg hatékony, cselekvőképes, következetes program konkrét elképzelésekkel és meghatározott határidőkkel. Szakértők véleménye szerint „romaügyben” a politikai pártok nem érintettek, egy roma szavazat megnyerésével ugyanis két másik szavazatot vesztenek.
Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány igazgatója pozitív változásként értékelte a különböző civil szervezetek (Gandhi Alapítvány, Autonómia Alapítvány) létrejöttét. Kiemelte, több tehetséges roma fiatal részesülhetett a Soros Alapítvány által meghirdetett ösztöndíjakban. Súlyos érvágásként érte a legújabb kisebbségi kezdeményezéseket, hogy az ORTT által meghirdetett rádiófrekvencia-pályázaton nem kapott sugárzási jogot a roma rádió, miközben a hatalom képviselői - szavakban legalábbis - rendre társadalmi aktivitásra ösztönzik a hátrányos helyzetű cigányságot. Sérelmezte viszont a roma értelmiségi körök passzív magatartását, hiszen ők vállalhatnák a cigányság széleskörű érdekképviseletét a környező társadalommal való folyamatos kommunikációban - különösen, ha félretennék egyéni sérelmeiket, és túllépnének megosztottságukon.