„Sajnálatos módon mára elcsépelt, de helytálló szlogenné vált, hogy a
magyarországi cigányság a rendszerváltás fő vesztese, hiszen a romák helyzete az
elmúlt tíz évben nemhogy nem javult, csak mindinkább rosszabbodott” - jelentette
ki Daróczi Ágnes, a Friedrich Ebert Alapítvány által rendezett esten, ahol a résztvevők
a hazai roma társadalom sorsának alakulását tették mérlegre, különös tekintettel
az elmúlt évtizedre.
Sorsuk alakulása elválaszthatatlan a többségétől Fotó: Horváth
M. Judith
Példának okáért, 1983-ban a munkaképes cigány férfiak mintegy 85 százaléka
rendelkezett munkahellyel, annak ellenére, hogy kevésbé képzettek nem roma társaiknál.
Viszont 1993-ban már ötször-hétszer több roma munkanélkülit regisztráltak, mint
nem romát, ez a tény már képzettségi körülményeikkel is magyarázható. Ennek következtében
a társadalom más rétegeit is érintő problémák a romákat sokkal súlyozottabban érintik.
A magyarországi cigányság mindössze tíz százaléka rendelkezik szakmunkás-bizonyítvánnyal,
s alig több mint ötven százalékuk fejezte be általános iskolai tanulmányait.
Daróczi Ágnes kifejezte abbéli aggodalmát, hogy a politikai akarat nem mutat túl a szózatokon,
nincs pénzügyileg hatékony, cselekvőképes, következetes program konkrét elképzelésekkel
és meghatározott határidőkkel. Szakértők véleménye szerint „romaügyben” a
politikai pártok nem érintettek, egy roma szavazat megnyerésével ugyanis két másik
szavazatot vesztenek.
Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány igazgatója pozitív változásként értékelte
a különböző civil szervezetek (Gandhi Alapítvány, Autonómia Alapítvány) létrejöttét.
Kiemelte, több tehetséges roma fiatal részesülhetett a Soros Alapítvány által
meghirdetett ösztöndíjakban. Súlyos érvágásként érte a legújabb kisebbségi
kezdeményezéseket, hogy az ORTT által meghirdetett rádiófrekvencia-pályázaton nem
kapott sugárzási jogot a roma rádió, miközben a hatalom képviselői - szavakban
legalábbis - rendre társadalmi aktivitásra ösztönzik a hátrányos helyzetű cigányságot.
Sérelmezte viszont a roma értelmiségi körök passzív magatartását, hiszen ők vállalhatnák
a cigányság széleskörű érdekképviseletét a környező társadalommal való
folyamatos kommunikációban - különösen, ha félretennék egyéni sérelmeiket, és
túllépnének megosztottságukon.