Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov
Diktatúra mint népakarat

Vlagyimir Putyin ügyvezető orosz államfőt merénylet fenyegeti, s a veszély mögött most nem egy elmebeteg, hanem egy szervezet áll. Szergej Gyevjatov, az orosz állami vezetők biztonságáért felelős Szövetségi Védelmi Szolgálat szóvivője (FSZB) - a Kommerszant Daily című moszkvai napilapnak nyilatkozva - megerősítette, hogy Putyin szentpétervári látogatását „nemcsak példátlan, hanem a szabványos biztonsági intézkedésektől gyökeresen eltérő” lépések kísérik majd.


Szigorú jövőkép    Fotó: MTI

Az ügyvezető államfő, Anatolij Szobcsak volt szentpétervári polgármester temetésén vesz részt: Putyin hosszú éveken át dolgozott Szobcsak helyetteseként a Néva-parti városban. Az orosz titkosszolgálatok szerint csecsen szervezetek fenyegetik Putyint, s 2,5 millió dollár vérdíjat is kitűztek a fejére.
„Jól kiépített, nemzetközi, katonai szervezetről van szó, amely kitűnően megszervezte finanszírozását és a terroristák kiképzését”, s ezért bármi elképzelhető részéről, még az ügyvezető államfő elleni merénylet is.
A csecsen hadműveletet leszámítva Putyin személye még mindig az újságírók és a politikai szakértők figyelmének középpontjában áll. Igaz, maga a hadművelet is a nevéhez kapcsolódik. Mindezek, és annak ellenére, hogy Putyin idestova két hónapja ellátja az elnöki feladatokat, személye sokak számára mégis talányosnak tűnik.
A politikusok egyet azonban már észrevettek benne: ő egy igazán erőskezű és birodalmi gondolkodású típus.
Az „erős állam az országban”, illetve egy nagy és tisztelt birodalom újjászületésének gondolata messze megelőzi világnézetének többi eszméjét. Ez nemcsak nyilatkozataiból és tetteiből tűnik ki, hanem elismerik a Kreml fő ellenzékét képező kommunisták is. Ez utóbbi jeles képviselői egyenesen azt állítják, hogy Oroszország jelenlegi vezetése egyre jobban közelít az ő álláspontjukhoz; ők ugyanis mindig is sajátjuknak érezték az erős kéz politikát és birodalmi eszmét. Pjotr Roman, a duma helyettes szóvivője a frakció nevében azt nyilatkozta: „Készek vagyunk a keményvonal megvalósítására.”
Az ilyesfajta kijelentések azt a lehetőséget is előrevetítik, hogy a kommunisták egy része nem is Zjuganovra szavaz majd, mert esetleg sokkal vonzóbb lesz számukra a keményvonalas Putyin. Talán innen ered Zjuganov harci kedve és az a törekvése, hogy szemtől szembe kiálljon vele egy televíziós vitaműsorban. Zjuganov fő ellenlábasát látja Putyinban, aki képes lenne elragadni tőle a fő kommunista nemzeti-hazafias ideát.
Egyet lehet érteni a Nyezaviszimaja Gazeta szerkesztőjével, aki szerint a legtöbb politikus és tisztviselő jövővel kapcsolatos bizonytalanságérzete azzal magyarázható, hogy nem tudják, személy szerint mi vár rájuk március 26-a, vagyis a választások után.
A legvalószínűbb előrejelzésnek az tűnik, hogy Putyin igyekszik majd minél hamarabb megszabadulni a „Család és az oligarchák kötelékeitől”. Ez utóbbiak egyik legismertebbike, Borisz Berezovszkij ezzel kapcsolatosan úgy nyilatkozott, hogy ha Putyin úgy ítéli, hogy elnöki pozíciója érdekében őt, Berezovszkijt hűvösre tegye, akkor bizonyára meg is fogja tenni. Eközben mindenfajta hamis álszerénység nélkül magát az Oroszországban zajló politikai és gazdasági folyamatok avatott analitikusaként tünteti fel. Nos, ha előrejelzései beigazolódnak - akkor Putyin csak még népszerűbb lesz. Az orosz nép már régóta vár arra, hogy legalább egy oligarchák vagy korrupt tisztviselők ellen indított peres eljárás eljut a végrehajtásig - persze nem a felmentő ítéletre kell itt gondolni…
Mind külföldön, mind Oroszhonban egyre több szó esik a vezető pozíciókba került volt KGB-sekről. Ez megint csak Putyinra mutat vissza; tény, hogy voltak ilyesfajta, általa kezdeményezett személyi változások, amelyek várhatóan csak sűrűsödnek majd egy győztes választás után. Azonban logikus, hogy Putyin jobban bízik azokban, akikkel együtt szolgált, mint a polgári tisztviselőkben; ez főleg annak fényében érthető, mikor látni, hogy csinovnyikok tömegei vándorolnak át egyik pártból a másikba, gyakorlatilag elárulva előző vezetőiket.
Talán nem is helyes Putyint azért hibáztatni, hogy militarizálja az államigazgatást - Oroszország politikai fejlődése az utóbbi években ugyanis pontosan erre mutat. Már Jelcin érezte a titkosszolgálatok és az erőstruktúrák támogatásának szükségességét, a politikusok és a polgári bürokrácia korrumpálódása miatt. Az ő idejében iktatták be Bordjuzsa tábornokot és Sztyepasin rendőrtábornokot. No meg az FSZB vezetőjét, Putyin ezredest. Az, hogy Jelcin ráruházta az elnöki teendők végzését, nemcsak hűsége miatt történt. Az egyenruhások felbukkanásának tendenciája nemcsak apparátusbeli machinációkra alapozódik, fő oka a lakosság katonák iránti szimpátiája. Ennek bizonyítéka, hogy több régióban is rendre tábornokok nyertek a választásokon a polgári jelöltekkel szemben; így lett kormányzó, (vagy más nagyobb tisztség viselője) Krasznojarszkban Lebegy, Dagesztánban Ajusev, Kurszkban Ruckoj, a Karacsajevo
Cserkesziában Szemjonov, a moszkvai körzetben Gromov tábornok. Nem is beszélve a duma képviselői közé beválasztott tábornokokról és tisztekről…
Ezek után nem lehet nem elismerni, hogy volt titkosszolgálatosoknak kimondottan polgári tisztségre való kinevezésével Putyin csak a Jelcin idejében elkezdett folyamatot folytatja, amely pedig a liberalizmus időszakaként említhető. Ez az időszak (és talán az elnevezés is) Jelcin távozásával lezárult.
Ha lehet hinni Putyin szavainak, az ő politikája mérsékelten liberális lesz. Hogy mennyi liberalizmus marad benne és
mennyi mértékletesség, ezt ma, valószínűleg Putyin sem tudja. Lehetséges egy diktatúrába való átfordulás? Nem kizárt. Egyet lehet érteni azokkal, akik azt mondják, hogy Oroszországban még mindig nincsenek meg a diktatúrába való átmenet visszatartásához szükséges intézmények. Az orosz nép „erős kézre” és kemény államrendre vár. Ez a várakozás most erősödik az iszlám harcosok lehetséges terrorcselekményeitől való állandó félelem miatt.
Moszkvában, Péterváron, de az egész országban is az erőszervezetek fokozott tempóban dolgoznak. Putyin a terroristákkal szembeni kemény fellépést képviseli, és a lakosság főleg ezért tiszteli őt. Ezért, ha neki kedve támad Oroszországban megalapítani egy diktatúrához közelítő rendet, a többség valószínűleg megbocsát neki. Az emberek nem kis része már ma kész lemondani az utóbbi években megnyert jogairól és szabadságáról. Elsősorban a szólás- és az információval kapcsolatos szabadságáról. A legfényesebb példa erre a pétervári állami egyetem tudóstanácsának nyilatkozata, amelyben azt követelik, hogy távolítsák el a közismert Kukli (Bábuk) című adásból - amelyben ismert oroszországi politikusokat parodizálnak - a Putyint jelképező bábut. Innen már csak egy lépés egy-egy egész televízióadás vagy újság felfüggesztése. Azután megjelenhetnek az állami vezetők bölcsességére árnyékot vető anekdoták betiltásáról szóló rendeletek is…
És ami fő, a hatalom ezt megteheti, úgymond a „munkások kérésére”, ahogy azt a szovjet időkben szerették volt mondani a kommunista vezetők. A tudós férfiúk kérvénye már előrevetíti ennek a lehetőségét is. Az „erős kéz” után való vágy és a saját jogokról való lemondás készsége már önmagában elegendő arra, hogy belesodorja Putyint abba a diktatúrába, melynek veszélyeiről ma annyi szó esik. Ezért aztán, ha a régi KGB újból hatalomra jut, annak okait nemcsak a vezető személyes adottságaiban kell keresni, hanem az egész társadalom hozzáállásában is. No meg azokban a szociális-gazdasági tényezőkben, amelyek jellemzik napjaink Oroszországát.