Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
MiZo: az utolsó mohikán

Meghozta első érett „gyümölcsét” az egyszámjegyű infláció. A mezőgazdasági termelők képviselői tavaly többször is jelezték, hogy az egyszámjegyű inflációt lehetővé tevő alacsony élelmiszeráraknak nincs gazdasági alapja (lásd Hetek 1999. május 8. számát). Az élelmiszerpiacon kialakult nyomott árak veszélyt jelentenek mind az élelmiszeriparra, mind a mezőgazdasági termelőkre, mert saját tőkéjük fedezi az előállítási és az értékesítési ár közötti különbözetet. A Mizo-Baranyatej Rt. esetében ennek a gazdaságpolitikának súlyos következményei vannak. Az olcsó tej a mezőgazdasági termelők egy részének csőd-
jéhez, családok kilátástalan helyzetéhez vezetett, és sajnos érik a következő „gyümölcs” is, ugyanis a szolnoki SOLAMI Húsfeldolgozó Rt. február 1-én csődöt jelentett maga ellen.

A Baranya Megyei Tejipari Rt.-t 486 millió forintos jegyzett tőkével 1993-ban alakította az Állami Vagyonügynökség. A többségi részvénycsomagot 1994 nyarán szerezte meg Bajczi Zoltán és Jederán Miklós nevével fémjelzett Első Hazai Tőkebefektetési Társaság Kft. Az új tulajdonosok 1995 szeptemberében a társaság jegyzett tőkéjét 716 millió forintra emelték. A Baranyatej Rt. még ugyanezen évben 75 százalékos tulajdonrészt szerzett a Bácstej Rt.-ben, a következő évben megszerezte a Claastej Rt.-t, majd 1997 márciusában bekebelezte a Győrtej Rt.-t is. A négy tejipari vállalkozás összeolvadásával 1998-ban jött létre a Mizo-Baranyatej Rt., amely a tulajdonosok keresztneve első két betűjének összevonásából kapta fantázianevét.
A Mizo a hazai 1,7 milliárd literes tejpiacból 230-250 millió litert tudhatott magáénak. A terjeszkedés ideje alatt a tulajdonosok a céget racionalizálták, a 2200 dolgozó felét elbocsátották, több mint 2 milliárd forintot költöttek fejlesztésre, és félmilliárdot fizettek azért, hogy ismert legyen a cég neve.
A fejlesztések mellett nagyon agresszív piacszerzési politikát is folytattak. A többi tejipari vállalatnál olcsóbban kínálták portékájukat, hogy kiszorítsák a konkurenciát, valamint drágábban vásárolták fel a tejet, mint a többi cég. A piacszerzés és terjeszkedés költségeinek fedezésére kénytelenek voltak egyre több hitelt felvenni. Így már alakulásuk évében 636 millió forint üzemi és 884 millió forint adózás előtti veszteséget könyveltek el, hitelállományuk 6,4 milliárd forint volt. 1999-ben az üzemi veszteség 52,7 százalékkal, az adózás előtti veszteség pedig 34,16 százalékkal nőtt. 1999-ben a Mizo-t a tőzsdére is bevezették, ám ez sem hozott jelentős új tőkét a vállalatba.
A Mizo részvényeinek 33 százaléka egyébként a holland Friesland Coberco Dairy Foods N.V. leányvállalatának tulajdonában van. A Friesland azonban nem sietett a magyar vállalkozás segítségére, valószínűleg azért, mert a részvénycsomaghoz a Cobercóval való egyesülése révén jutott hozzá.
A Mizo-t finanszírozó bankok határozott lépésre szánták el magukat, amikor 1999. év végén beszüntették a hitelek folyósítását, és 1 milliárd forintot kivontak a cégből, így a cég nem tudott a termelőknek fizetni. Mára a Mizo 3 milliárddal tartozik a gazdáknak, amelyből 1,8 milliárd lejárt követelés.
Az elégedetlen gazdálkodók konzorciumot alapítottak, és egy ideig úgy látszott, sikerül megállapodniuk a Mizo-val. Elképzelésük szerint állami garanciával felvettek volna 2 milliárd forint hitelt, amiből kifizették volna a gazdákat. Ezután a termelők úgy törlesztették volna a hitelt, hogy olcsóbban adták volna a tejet a Mizo-nak, cserébe viszont hozzájutottak volna a tejipari cég részvényeinek 37 százalékához. Néhány termelő eközben felszámolási kérelmet nyújtott be a bírósághoz, így a Baranya Megyei Bíróság február elején elrendelte a Mizo felszámolását. Lassan a politika is bekapcsolódott az eseményekbe, és a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárának vezetésével tárcaközi bizottság alakult a helyzet kezelésére. Ekkor egy eddig megmagyarázhatatlan esemény történt. Február 11-én a bankok felmondták a Mizo hiteleit, így utolsó mohikánként az egyedüli magyar tulajdonban levő élelmiszeripari cég fizetésképtelenné és állami segítség nélkül menthetetlenné vált.
A keddi kormányülésen döntés született arról, hogy a tulajdonosok állami segítséget nem kaphatnak, és a termelők közül is csak a kistermelők részesedhetnek abból az 500 millió forint kedvezményes, visszatérítendő hitelből, amelyet az FVM helyezett kilátásba. A Mizo-nak azonban a tej 87 százalékát a nagyüzemek szállították, a 60-80 nagyüzemre eső tartozás pedig több mint 2,6 milliárd forint. Amennyiben nem sikerül hozzájutniuk kintlévőségeikhez, 25 cég végleg bezárhatja kapuit, ami egyes térségekben akár 100 százalékos munkanélküliséget is eredményezhet.