Svédországban nagyszabású nemzetközi értekezlet kezdődött szerdán, melynek
során a résztvevők az európai zsidóság második világháborús tragédiájára emlékeztek.
A svéd kormány által rendezett háromnapos konferencia célja az, hogy ösztönözzék
a történelmi múlt ébrentartását az oktatásban, elősegítsék a holocaust korszakának
alapos tudományos kutatását, valamint fontos következtetések levonását napjaink
olyan veszélyes társadalmi jelenségeire vonatkozóan, mint az emberi jogok megsértése
és az elmúlt időszakban felerősödött neonácizmus, illetve az idegengyűlölet. Az
értekezleten több nemzetközi szervezet, köztük az Európa Tanács, az Európai Unió,
az EBESZ, valamint az ENSZ is képviselteti magát.
A konferencián mintegy negyvenöt ország képviselői - többek között Gerhard
Schröder német kancellár, Václav Havel cseh elnök, Ehud Barak izraeli kormányfő,
Aleksander Kwasniewski lengyel államfő - mellett részt vesznek magyar küldöttek is
Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt irányító miniszter vezetésével.
A minden eddiginél jelentősebb ilyen jellegű találkozó rendezőinek célja elsősorban
az volt, hogy a világ minden részéből ideérkező magas rangú állami képviselők
együtt vizsgálják országaik szoros együttműködésének lehetőségét a holocaustról
való iskolai oktatás és a tényeket őszintén feltáró történelmi kutatómunka területén.
Ez ugyanis jó alapot adhat arra, hogy a különböző társadalmak kellőképpen felvértezzék
magukat a fajgyűlölet és a hátrányos megkülönböztetés minden formájával, az
antiszemitizmussal és az intolerancia változatos megnyilvánulásaival szemben. A vélemények
és a tapasztalatok cseréje egyben arra is szolgálhat, hogy a jövőben megelőzhetők
legyenek az etnikai viszályok és a népirtások, s következetesen felvegyék a harcot
az emberi jogok megsértése ellen.
A fórum összehívásának apropóját az adta, hogy 1997-ben egy svéd iskolások körében
végzett felmérés során kiderült: a diákoknak csak a fele tudott a holocaust tényéről,
a 12 és 18 év közötti diákoknak majd egyharmada pedig nem hitte el, hogy Adolf Hitler
idején módszeres népirtás folyt. A felmérés eredményének hatására indította el
Göran Persson miniszterelnök Élő Történelem nevű országos felvilágosító mozgalmát,
mely később egy, az Egyesült Államokban rendezett konferencia során Bill Clinton
amerikai elnök és Tony Blair brit kormányfő érdeklődését is felkeltette. Ennek
nyomán a holocausttal kapcsolatos iskolai oktatás segítésére nemzetközi csoport
alakult, amelynek jelenlegi tagjai az Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia,
Izrael, Lengyelország, Nagy-Britannia, Németország és Olaszország. (Svédország az
iskolai oktatási anyagban hangsúlyozottan szerepeltetni kívánt holocausttal
kapcsolatban ki is adott egy könyvet a vészkorszak történetéről, amely az országban
a Biblia után a második legismertebb könyvvé vált. A kiadványt egyébként arabra is
lefordították a Svédországban élő arab bevándorlók számára.)
A konferencia programjában több előadás, kiállítás, illetve díjátadás szerepel.
Az értekezlet előestéjén, kedden adta át Edgar Bronfman, a Zsidó Világkongresszus
elnöke a szervezet alapítójáról elnevezett Nahum Goldmann-díjat a mintegy húszezer
magyar zsidót megmentő svéd diplomata, Raoul Wallenberg egyik féltestvérének a
stockholmi központi zsinagógában. Az ünnepségen bejelentették, hogy a jugoszláv
zsidó hitközség kitüntetésben részesíti Israel Singert, a Zsidó Világkongresszus
főtitkárát és Zoltai Gusztávot, a Mazsihisz ügyvezető igazgatóját annak az
emberbaráti tevékenységüknek az elismeréséül, amelyet a közelmúltbeli délszláv
háború alatt fejtettek ki: 500 fiatalt hoztak át Magyarországra a háború sújtotta
övezetből a Joint nemzetközi zsidó segélyszervezet és a magyar hitközségek költségén.
A nemzetközi fórum kimagasló eseménye olyan vészkorszakbeli diplomaták emlékének
felidézése is, akiknek embermentő munkássága a szélesebb közvélemény számára
szinte még ismeretlen. „Az igaz emberség diplomatái - az életmentés okmányai”
című dokumentumbemutató februártól a svéd nagyközönség számára is látogatható
lesz. A kiállítás azokról a diplomatákról szól, akik nemcsak az életüket kockáztatták
a menekültekért, de sok esetben kormányaiktól sem támogatást, sem elismerést nem
kaptak. Volt közöttük olyan is, akit egyenesen megfenyítettek, majd elbocsátottak, például
Aristides de Sousa Mendest, aki Bordeaux-ban volt portugál konzul, s aki 1940-ben
harmincezer vízumot adott ki zsidóknak és Hitler más üldözötteinek. Sousa Mendes,
akinek érdemeit elfeledte az utókor, 1954-ben nagy szegénységben halt meg. Egy másik
diplomata, Szugihara Csiune egykori litvániai japán konzul hazájába menekített zsidókat
- a Japánban szolgáló német diplomaták nagy megrökönyödése és tiltakozásaik
ellenére is. De rendkívüli emberséget tanúsított a megszállt Koppenhágában
1943-ban Georg Ferdinand Duckwitz, az akkori német birodalmi konzul is. A kiállítás
természetesen nagy teret szentel Raoul Wallenberg és munkatársai áldozatos mentési
akcióinak, valamint a magyarországi zsidómentés svájci vezetője, Carl Lutz bemutatásának
is, akitől hazájában szinte végig megtagadták az elismerést. A kiállítási anyagok
között szerepelnek még Angelo Rota pápai nuncius, Friedrich Born, a Nemzetközi Vöröskereszt
1944-45-ös budapesti jótevője, valamint az olasz Giorgio Perlasca mentési akcióinak
dokumentumai is.
A szerdai megnyitó alkalmával többek között Gerhard Schröder német kancellár szólt
a fórum résztvevőihez. Megállapította, hogy a mai korban, „amikor a neonáci
csoportok felhasználják a modern, világméretű hírközlés eszközeit az emberi értékeket
tagadó eszméik terjesztésére, javítanunk kell a nemzetközi együttműködést, hogy
le lehessen küzdeni a gyűlölet propagandáját és az erőszak magasztalását… Erősítenünk
kell mind a rendőri intézkedéseket, mind pedig a szellemi leszámolást a fajgyűlölettel
és az új nácizmussal” - jelentette ki. Schröder hangoztatta továbbá, hogy a történelmi
múltat nem lehet valamiféle záróvonallal befejezni, és ezt a németek túlnyomó többsége
nem is akarja. Bejelentette, hogy a német kormány éppen e napon fogadott el egy törvénytervezetet
a volt kényszermunkások javát szolgáló alapítványról. Csütörtökön pedig, a
nemzetiszocialista zsarnokság áldozatainak emléknapján Berlinben hivatalosan megkezdődött
a meggyilkolt európai zsidók központi emlékhelyének építése, amelyről a Bundestag
határozott.
Hogy az úgynevezett civilizált világban lehetséges volt a holocaust, azt mutatja, hogy
soha nem tarthatjuk magától értetődőnek a felvilágosult, szabad, békés és türelmes
társadalmat. Ezért a szabadságért évről évre, nap mint nap meg kell küzdeni -
jelentette ki a német kancellár.
A konferencián az is elhangzott, hogy a rendező Svédországnak is szembe kell néznie
azokkal a bűnökkel, illetve mulasztásokkal, amelyeket a vészkorszak idején tanúsított.
Nyilvánosságra hozták ugyanis, hogy a Waffen-SS-ben legalább 260 önkéntes svéd
szolgált, s köztük volt olyan is, aki Majdanekben, az ottani koncentrációs táborban
volt őr. A svéd hatóságok azóta sem kérdeztek tőlük semmit. A svéd miniszterelnök
bejelentette, hogy kormánya napvilágra kíván hozni minden olyan tényt, amely a náci
Németországgal való vitatott együttműködésre vonatkozik. Kijelentette, hogy Svédország
erkölcsi és politikai felelősséggel tartozik mindazért, amit a háború alatt tett,
vagy amit cselekedni elmulasztott.
A konferencia második napján, csütörtökön mondott beszédet Stumpf István, a magyar
küldöttség vezetője. Felszólalásában mindenekelőtt tolmácsolta Göncz Árpád köztársasági
elnök üdvözletét a konferencia résztvevőinek, majd felidézte, hogy ötvenöt évvel
ezelőtt ért véget az európai történelem legsötétebb időszaka, melyben Magyarországról
450 ezer zsidót szállítottak haláltáborokba, akiknek többségét meggyilkolták. A
miniszter megemlékezett Raoul Wallenberg áldozatos embermentő tevékenységéről,
amely sok ezer embernek adott biztonságot a vészkorszakban, majd elmondta: „Mi
Magyarországon kötelességünknek érezzük, hogy szembenézzünk a múlttal, bármilyen
nehéznek bizonyuljon is a feladat. Egymást követő, demokratikusan megválasztott kormányaink
az utóbbi tíz év során minden tőlük telhetőt megtettek, hogy teljesítsék ezt a
lelkiismeretükből fakadó kötelességüket.” A magyar küldöttség vezetője beszélt
a magyarországi zsidó kulturális hagyományok és értékek újjáélesztésére irányuló
tevékenységről is, melynek során többek között sor került a Dohány utcai zsinagóga
- Európa második legnagyobb zsinagógája - felújítására is.
Emlékmű-vita Berlinben
A német törvényhozás csütörtökön emlékülést tartott a náci haláltáborok
felszabadulásának 55. évfordulója alkalmából. A Bundestag elnöke beszédében a szélsőjobboldali
erőszakkal és az antiszemitizmussal való határozott szembeszállásra, a múlt tanulságainak
megszívlelésére szólította fel a németeket. A parlamenti megemlékezésen Wolfgang
Thierse kijelentette: Auschwitz olyan bűnt jelképez, amely megbocsáthatatlan. „Ha ez
a bűn nem öröklődik is, a belőle fakadó felelősség nagyon is öröklődő. Közös
felelősséget viselünk azért, hogy a múlt mint intelem állandóan jelen legyen” -
hangoztatta a parlament elnöke. Elie Wiesel Nobel-békedíjas költő, az auschwitzi haláltábor
túlélője a Bundestag szónoki emelvényén imát mondott a meggyilkoltak emlékére. Rövid
beszédében különösen fontosnak nevezte a fiatal nemzedékek felvilágosítását a náci
uralom idején történtekről. Egyúttal felhívta a Bundestagot, hogy az évforduló
alkalmából kérjen bocsánatot a zsidó néptől.
A parlamenti ünnepség után a közelben fekvő területen, a Brandenburgi Kaputól délre
jelképesen megkezdődött a központi holocaust-emlékmű építése. A náci uralom idején
elpusztított európai zsidókra emlékeztető komplexum helyén lelepleztek három nagyméretű
táblát, amelyek a tervezett emlékmű részleteiről adnak tájékoztatást. A három
legmagasabb közjogi méltóság - államfő, kancellár, parlamenti elnök - jelenlétében
végrehajtott táblaavatáson nem vett részt Berlin kormányzó polgármestere, aki
ellenzi az emlékműnek a tervezett formában való megvalósítását.
Peter Eisenman amerikai építész elképzelése szerint 2700 darab, egyenként 2-4 méter
magas betonoszlop emlékeztetne a meggyilkolt áldozatokra. A mintegy 20 hektáros területen
a holocausttal foglalkozó könyvtár, valamint dokumentációs központ is helyet kapna.
Jóllehet a Bundestag tavaly júniusban jóváhagyta az emlékmű tervét, az építkezés
a kormány és a berlini szenátus között folyó vita miatt várhatóan csak jövőre
kezdődik, s legkorábban 2003-ban fejeződik be. (MTI)