Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársainktól
Hírbe hozta egyházát

A katolikus egyházon belüli titkos kasszára hívta fel a figyelmet Guliga György pap, volt békéscsabai plébános. Az érintett püspök elismerte a „bitangkasszáknak” nevezett számlák létét, és az adóhatóságtól vizsgálatot kért maga ellen. A legnagyobb hazai felekezet baján kárörvendők áldozatként tekintenek Guligára, míg mások egyenesen a katolikus egyház és személyesen az igen aktív főpapnak tartott Gyulay Endre megyéspüspök Júdását látják az explébánosban.


Gyulay Endre püspök. Nem lát más megoldást    Fotó: MTI

Guliga György pap 1993-ban vette át a békéscsabai plébánia vezetését, előtte Szegeden, a püspökségen dolgozott, ahol, bár felszentelt pap volt, gazdasági ügyekkel foglalkozott mint számvevő gondnok. A békési megyeszékhelyen - a bíróság elé benyújtott védekező irata szerint - sanyarú helyzetű közösséget talált. A pangó vallási élet fejlesztésének egyik módját az anyagi erőforrások megnövelésében látta. A forrásbevonás technikáját két területre osztotta: olyan hitéletet szervezni, hogy a hívők adakozási kedve növekedjék, illetve olyan vállalkozásokat beindítani, amelyek haszna a plébániát gyarapítja. Az előbbi érdekében
- általában átlagos banki kamatozású - hiteleket is vett fel a plébánia nevében, még hívőktől is. A vállalkozás pedig azt jelentette, hogy a lelkipásztor olajsajtoló üzemet hozott létre.
A menedzserszemléletű plébános 1994-ben hozzáfogott egy katolikus iskola alapításához. A kárpótlásként visszakapott romos, használaton kívüli épületet felújította. Ehhez azonban kevés pénzt kapott a püspökségtől, ezért saját forrásokból fedezte az indulás költségeit: felújításra 15 millió, szertárra, tornateremre és könyvtárra 17 millió forintot költöttek. (Békéscsabaiak visszaemlékezése szerint, mivel nem volt elég városi jelentkező, a környező községekből szállították a nebulókat az iskola kihasználtsága érdekében. Ez is tetemes költséget jelentett.)
Hasonlóképpen jelentős összegekre volt szükség szeretetotthon működtetéséhez, illetve a nagyszámú hitéleti, kulturális, sőt politikai programhoz is. Például egy konzervatív párt békéscsabai programjára 50 ezer forintot költöttek, de aktívan támogatták a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) helyi csoportjának megalakulását és működését is. Mint ismeretes, az 1998-as választásokon e szervezet a konzervatív pártok oldalán aktívan részt vett. Mindenesetre az egyházközség pénztárában nem szereplő, azaz hivatalosan nem dokumentált kiadások az 1993-1997 közötti időszakban - Guliga páter adatai szerint - mintegy 52 millió forintot emésztettek fel.
A védekező irat hivatalos bevételek mellett forrásként az úgynevezett „B-” mint „bitangkasszát” és „-hiteleket” jelölte meg. A „B-kassza” az adóhatóság és a társadalombiztosítás elől eltitkolt, hivatalos kimutatásokban nem szereplő bevételeket jelentette. A magánszemélyektől - például egy közeli rokonától - és szervezetektől felvett hitelek kamatokkal terhelt összege viszont elérte a 82 millió forintot, melynek egy részét visszafizette a plébános. Emellett Guliga bankoktól is felvett több tízmillió forint kölcsönt. A folyamatos hitelkényszer jól mutatta: a plébánia állandó likviditási gondokkal küszködik.
Amikor ezt a helyzetet Gyulay Endre püspök megtudta - az egyházi bírósági utat végigjárva -, feljelentést tett Guliga ellen csalás miatt, és később eltávolította a posztjáról. Több tízmillió forint tartozás maradt a plébánia nyakán. Guliga védekezésében elismeri ugyan, hogy vétett a könyvvezetési szabályok ellen, de adatsorokkal próbálja bizonyítani, hogy a felvett, illetve adományként kapott összegekből nem költött magára, hanem mindent az egyházközség működésére fordított. Állítja: ha nem váltják le, a plébánia visszafizette volna a tartozásokat.
A Blikk című napilap az ügyből a „bitangkasszák” létét emelte ki, hivatkozva Guliga vallomására, aki milliós tételekről beszélt ennek kapcsán. A botrányt az okozta, hogy Gyulay püspök elismerte e kassza létét, amit a Blikk megtoldott egy olyan információval, miszerint püspökkari döntés értelmében minden egyházkerületben léteznek e titkos kasszák.
Nem tartja helyesnek a plébániák által használt úgynevezett „B-kasszák” működését Szeged-Csanád egyházmegye püspöke, de nem lát más megoldást egyes problémák orvoslására. Gyulay Endre a héten kirobbant ügy kapcsán lapunknak úgy nyilatkozott: „Nem igaz például, hogy püspökkari döntés alapján született meg a »B-kassza«, és az sem, hogy felülbíráljuk azt a törvényt, amelyik nincs tekintettel a szegényekre. Ilyet nem mondtam.” Az írás egyébként főként azt taglalja, hogy a hívők adományainak egy részét hogyan kezelik a plébániákon, miután „eltitkolták” az adóhivatal elől. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a törvény szerint - amely minden egyházra vonatkozik - a stóla- és a perselypénz mentes az adó alól.
A cikk papírokra hivatkozva állítja: előfordult, hogy a „B-kasszából” költöttek pénzt milliós nagyságrendű épületfelújításra is. A püspök azt már korábban sem tagadta, hogy létezik a kassza, de hangsúlyozta, hogy az igazgatása alá tartozó egyházmegyében csupán néhány ezer forintot tartalmaz: „A kisebb plébániákon ez 4-5 ezer forintot jelent, a nagyobbakban pedig maximum 20 ezret. Milliókról nincs szó.” Amit ebből a pénzből finanszíroztak, az többek között a vízvezeték-szerelő munkája vagy a fuvaros pálinkája volt.
Burillák Attila, az APEH szóvivője mindehhez csak annyit fűzött hozzá, hogy egy munkáltatónak fizetnie kell a közterheket, azaz a munkavállaló béréből le kell vonnia a nyugdíjat, az egészségbiztosítási és munkavállalói járulékot, valamint a személyi jövedelemadó-előleget is.
Gyulay Endre úgy véli: azok a személyek, akik néha egy-egy apró munkát elvállalnak, havi 1000-1500 forintért, azok nem nevezhetők alkalmazottaknak. „Ráadásul előfordult olyan is, hogy egy település egyetlen szerelője csak számla nélkül volt hajlandó elvégezni egy sürgős, pár ezer forintos javítást, mondván: másként átlép egy magasabb jövedelemkategóriába, amiért 10-20, esetleg 50 ezer forint többletet is ki kell fizetnie adó gyanánt. Számla nélkül viszont az egyház sem tud elszámolni, ilyenkor nyúlunk a »B-kasszához«. Nem mondom, hogy ezek dicsérendő dolgok, de vállalom értük a felelősséget.”
Azt, hogy egy-egy helyen éppen mire van szükség, vagyis, hogy a pénzt mire költik, a plébánosok döntik el. „Természetesen el kell könyvelniük mindent egy füzetbe. Nem mintha nem bíznék bennük, és azt gondolnám, saját céljaikra fordítják, hanem egyszerűen így ellenőrizhető és átlátható a rendszer, amelynek sajnos lehetnek hátulütői is, ha valaki nem megfelelően jár el” - tette hozzá a püspök.