A The New York Times és a CNN tévéhálózat hírszolgálatának a napokban kiadott
egybehangzó jelentése arról szólt, hogy az Egyesült Államok védelmét szolgáló,
de még kísérletek tárgyát képező rakétarendszer e hónap 18-án súlyos kudarcot
szenvedett. A csendes-óceáni Marshall-szigetekről végrehajtott próbakilövés folyamán
egy rakéta nem találta el azt a vaktöltettel ellátott robbanófejet, amelyet korábban
több ezer mérföldes távolságból, egy kaliforniai légitámaszpontról indítottak útnak.
A kísérlet döntő fontosságú volt, mivel Clinton elnök a tervek szerint a nyáron
határoz arról, vajon telepítésre kerül-e az a több milliárd dolláros rendszer,
amely megvédené az Egyesült Államokat Észak-Koreától és egyéb feltételezhető
ellenfelektől jövő korlátozott atomtámadások esetén.
Ez volt egyébként az első eset, hogy a Pentagon egy teljesen összekapcsolt
radarrendszerrel, és olyan érzékelőkkel végzett kísérletet, amelyeknek feladata az
űr felé tartó, célpontját kereső rakéta irányítása volt. Siker esetén a
Pentagon teljesítette volna azt a minimális célkitűzést, amely arra irányult, hogy tájékoztassa
az elnököt: vajon a technológia alkalmas-e a rendszer 2005-ben történő telepítésére.
Az amerikai védelmi minisztérium egyelőre nem adott magyarázatot arra, hogy törekvése
miért volt sikertelen, annál is kevésbé, mivel még április végén vagy május
folyamán lehetősége nyílik újabb kísérlet végrehajtására, hogy bizonyságát
adja a rendszer működőképességének. Richard Lehner, a légierő alezredese, a
Pentagon Ballisztikus Rakétavédelmi Szervezetének szóvivője kijelentette: „Valószínűleg
még legalább 48 óráig nem kapunk olyan tájékoztatást, amely tudatná velünk, miért
nem jártunk sikerrel. Sok ember vett részt a dologban, és még azt sem tudjuk, milyen
messze álltunk a sikertől. A válaszadás esetleg két hetet is igénybe vehet.”
A kísérlet balsikere azonban csak elmélyíti a szakadékot a politikusok és az
atomellenes aktivisták között, akik szembehelyezkednek a 12,5 milliárdos védelmi
rendszer megépítésével. „Ez újabb jele annak, hogy az elnök a nyáron rossz tanácsot
fog kapni a rendszer telepítését illetően - mondta Tom Z. Collina fegyverkorlátozási
szakértő. - Csodálkozom a kísérlet sikertelenségén, hiszen annyiféle ellenőrzés
alatt állt, hogy szinte rejtélynek tekinthető a kudarc ilyen körülmények között.”
A védelmi rendszer kísérletei még Ronald Reagan elnök hivatali időszaka alatt kezdődtek
a Star Wars program keretében. Ennek a sokkal szerényebb jelenlegi elhárító pajzsnak
a célja, hogy védelmet nyújtson mind az 50 államnak egy olyan feltételezhető ellenfél
korlátozott atomcsapásai ellen, mint Észak-Korea. Ezzel szemben nem lenne alkalmas egy
átfogó, Kína vagy Oroszország felől érkező támadás kivédésére. Persze még így
is az eddigi legbonyolultabb fegyverrendszer lenne, ha megépülne. A dolognak azonban van
egy hátulütője: megsértené azokat a feltételeket, amelyeket a ballisztikus rakéták
elleni védelemről 1972-ben kötött és Moszkva, illetve Washington által aláírt, úgynevezett
ABM-szerződés elbír. Az egyezmény ugyanis mindkét félnek megtiltja olyan rakétavédelmi
rendszer kiépítését, amely megóvná országa egész területét az esetleges támadások
ellen.
Érdemes itt megjegyezni, hogy a Republikánus Párt elnökjelöltségéért küzdő két
éllovas, George W. Bush texasi kormányzó és John McCain arizonai szenátor azt
hangoztatta, hogy kész lenne megépíteni a védőpajzsot abban az esetben is, ha
Oroszország nem hajlandó megváltoztatni az ABM-szerződést. „Az egyezmény célja az
volt, hogy megakadályozza a védelmi fegyverek kikísérletezését, mivel a másik fél
kénytelen lenne olyan támadó rendszert kidolgozni, amely túlszárnyalja azokat. Ez az
egész nézet persze eltűnt a Szovjetunióval együtt. Ha az ember valóban hisz abban,
hogy a hidegháborúnak vége, akkor erre az egyezményre nincs többé szükség” -
mondotta Richard Perle, Bush kormányzó tanácsadója, aki részt vett Reagan elnök rakétavédelmi
rendszerének kidolgozásában. Az ellenzék szerint ennek a rendszernek a telepítése
nemcsak az ABM-szerződést ásná alá, de a fegyverkorlátozási egyezmények egész
rendszerét, beleértve az atomcsendegyezményt, amely megakadályozza a nukleáris
fegyverek elterjedését. Clinton elnök tavaly a rakétatechnológia elterjedése fölötti
aggodalom nyomására a törvénybe iktatta az 1999-es Nemzeti Rakétavédelmi Törvényt,
amely előírja egy védelmi rendszer telepítését arra alkalmas időben. Az államfő
ígéretet tett, hogy a nyáron döntést hoz a rendszer telepítéséről, hozzávetőleg
abban az időpontban, amikor a két párt elnökjelölő nagygyűléseit tartja. Clinton
természetesen fontolóra veszi majd a fenyegetéseket olyan államok részéről, mint Észak-Korea
vagy Irak, nem kevésbé a rendszer hatását a fegyverkorlátozásra, és természetesen
a vele járó költségeket.
Török rakétatervek
A török katonai szakértők véleménye megoszlik afelől, milyen ballisztikus rakétarendszert
kell vásárolnia az országnak ahhoz, hogy megtarthassa meghatározó katonai szerepét a
térségben. A előrehaladott szíriai, iraki és iráni rakétaprogramokról szóló híradások
indokolttá teszik ezeket a terveket. Bár az USA elismeri, hogy Törökországnak jogos
az igénye egy saját ballisztikus rakétarendszerre, mivel az USA egyik kulcsfontosságú
szövetségese a térségben, Ankarának mégsem sikerült csatlakoznia az amerikai-izraeli
közös fejlesztésű Arrow (Nyílvessző) ballisztikus rakétaprogramhoz. E tapasztalatok
birtokában egyes radikális katonai vezetők támadó jellegű rakétarendszer beszerzése
mellett törtek lándzsát.
A harcias állásponton túllépve azonban a katonai vezetésnek sikerült elfogadtatnia,
hogy Törökországnak szüksége van antiballisztikus légvédelmi fegyverek mielőbbi
beszerzésére. Január végén az egyesült államokbeli Baltimore-ban török
katonatisztek szimulációs gyakorlaton vesznek részt, melynek során a korszerű rakétarendszereket
mutatják be a Pentagon szakértői. A tervek szerint az amerikai illetékesek ismertetik
a rakétarendszerek jelentette esetleges fenyegetéseket, és növelni szeretnék a török
tisztek ismereteit a piacon elérhető ilyen fegyverzeteket illetően. (Burik Géza)