Vissza a tartalomjegyzékhez

Schmidt Barna
Összeomló legenda

Egyre inkább romba dőlni látszik egy nagy legenda Németországban. Alig néhány hete, a berlini fal leomlásának tizedik évfordulóján még milliók által ünnepelt világpolitikus volt Helmut Kohl. Ma viszont már vadászik rá a média, a politikai ellenfelek, sőt saját pártbeli barátai is. A hét elején hivatalos vizsgálat kezdődött az egykori CDU-pártelnök ellen, akivel szemben pártja terhére elkövetett hűtlen vagyonkezelés gyanúja merült fel. Azzal ugyanis, hogy az államférfi a befolyt pénzügyi támogatások egy részét az általa létrehozott különleges bankszámlákra juttatta, a CDU elesett az állami kincstártól bevételezhető jó néhány millió márkától. A nem oly rég még népszerű kancellár mára gyanúsítottá vált.


Helmut Kohl volt német kancellár. Nem erre számított   Fotó: MTI

„Egyetlen csúcspolitikus sem törődött olyan intenzíven a pénzzel, mint Helmut Kohl” - hangsúlyozza a Der Spiegel című hetilap, magyarázatot keresve a történtekre. „A kaszszának rendben kell lennie” - hangoztatta az államférfi már politikusi pályája elején is. A lap kiemeli, hogy a kancellárként eltöltött 16 esztendő alatt Kohl, a CDU és Németország egyek voltak, és ami az egyiknek használt, a másiknak sem árthatott. Minden a hazáért történt. Ez is az egyik magyarázata annak, hogy az exkancellárban - noha vállalja a felelősséget az általa elkövetett hibákért - máig nem alakult ki valódi bűntudat. Kohl rendszere akkoriban egy általa tudatosan összeválogatott csapatra épült, amelynek bizonyos kritériumoknak meg kellett felelnie: hűség, titoktartás, lojalitás, tisztelet jellemezte a tagokat. Gazdag iparmilliomosokkal alakított ki és ápolt jó kapcsolatokat, illetve invitálta őket a pártba. Ők pedig örömmel együttműködtek a problémáikat, kéréseiket kiválóan megértő politikussal. A Der Spiegel tudni véli, hogy Kohl már 1969 és 1976 között, Rajna-Pfalz tartománybeli miniszterelnöksége idején pénzmosó fantomcégeket hozott létre fantázianevekkel, amelyek a CDU számára tíz év leforgása alatt 250 millió márkát mostak tisztára. Rudolf Augstein, az újság nagy tekintélyű főszerkesztője legutóbbi írásában már merészen azt is kijelentette: „Kohl és Gorbacsov szerepét a német újraegyesítésben túlbecsülték. Egy kancellár sem járhatott volna el másképp ilyen helyzetben.”
Politikai vetélytársai is kíméletlenül támadják az egykoron hatalmas sikereket megélt volt pártelnököt, és össztüzet zúdítanak személyére, valamint a kereszténydemokrata pártra. A szövetségi parlament elnöke, Wolfgang Thierse éles bírálatának adott hangot, és követelte az eddig elhallgatott részletek nyilvánosságra hozatalát. Levélben közölte Wolfgang Schuble CDU-pártelnökkel, hogy tíz évre visszamenőleg teljeskörűen át szeretné vizsgálni a szervezet pénzügyi jelentéseit. Gerhard Schröder, jelenlegi kancellár sem megy el szó nélkül az események mellett. A kirobbant botrány kapcsán meglepő javaslattal állt elő, miszerint a jövőben korlátozni kellene a mindenkori kancellár hivatali idejét, nehogy az idő múltával a pozíciót betöltő személy pótolhatatlannak érezze magát - célozva ezzel elődje 16 évig betöltött posztjára.
A CDU/CSU körein belül megosztottság, tanácstalanság és káosz uralkodik. Ez némiképp érthető, hiszen az affér legalább annyira megrázta a két uniós pártot, mint magát Kohlt. Az 1998-as választási vereség nem okozott ilyen nagymértékű zűrzavart és megroppanást az uniónak. A választópolgárok népszerűségi listáját több mint egy esztendőnyi szünet után ismét a Bundestagban kormányzó SPD vezeti. A német egység létrehozójának korábbi sikereit felemlegetve többen óva intenek attól, hogy az általa elkövetett „bakik” miatt eltüntessék a politika térképéről és eltávolodjanak tőle. Hessen tartomány elnöke, Roland Koch meglátása szerint harminc év múlva utcák, terek százait nevezik majd el Németországban Helmut Kohlról. Egyes elnökségi tagok - többek között Michael Luther parlamenti frakcióvezető - azonban parlamenti mandátumának leadását sürgetik Kohltól, akinek egyelőre esze ágában sincs ezt megtenni. Egy dologban viszont egyetértés van a pártban: a vezetés fölszólította a volt kancellárt, nevezze meg végre azokat a titokzatos személyeket, akik 1993 és 1998 között közel két millió márka készpénzt nyomtak a kezébe. A kistestvér CSU egyelőre elhatárolta magát a botránytól, mivel ők - saját állításuk szerint - mindig is más helyre utalták párttagdíjaikat.
A közvélemény is egyre inkább Kohl ellen fordul. Egy, a héten ismertetett felmérés adatai szerint a németek 57 százaléka azon az állásponton van, hogy az exkancellárnak ki kell vonulnia a politikai életből. A többség nézete szerint a korrupciós botrány miatt le kellene mondania Bundestag-mandátumáról. Még a CDU/CSU-szimpatizánsok 40 százaléka is Kohl visszalépését tartaná a legbölcsebb döntésnek.
A rá és pártjára nehezedő nyomás miatt a kényszerű búcsú alighanem egyre inkább testközelbe kerül a politikus számára. De ha ez nem is következik be, az mindenképp valószínűnek látszik, hogy a nagy sikerek embere már nem fog meghatározó szerepet játszani a német politikában.