Mottó: Ha igazán tudod, mit akarsz elérni az életben, hirtelen feltárulnak előtted
a lehetőségek, amelyek hozzásegítenek céljaid eléréséhez.
A tervezés a hatékonyság motorja Fotó: MTI
Vállalkozások, gazdálkodó szervezetek régóta tudják: a szervezet sikerének
fontos előfeltételei és - tegyük hozzá - mércéje is a kellő körültekintéssel
és megfontolással helyesen kitűzött célok. A célok, mint a jövőbe mutató irány-
és állapotjelzők nemcsak a szervezet lehetséges és valószínűsíthető fejlődési
irányát és pályáját jelzik, hanem egyúttal önmagáról kialakított képét is.
Saját lehetőségeit, potenciálját, s nem ritkán a fejlődésére ható veszélyforrásokat
is. Nem véletlen tehát, hogy a sikeres szervezeteknél a tervezés folyamata, s ennek végén
a konkrét célok konkrét megfogalmazása nemcsak komoly szakértelmet és tudást, de
nem kevés vezetői zsenialitást is igényel. Hiszen aki önmagát és lehetőségeit jól
ismeri, s ráadásul még a jövőbe is képes beleérezni, az a céljait is helyesen
tudja megfogalmazni.
Így az év(ezred) elején a cégek és az egyes vállalatok buzgalmát látva e kérdés
körül, felvetődik a kérdés, szükség lehet-e arra, hogy egyéni szinten, a saját
civil szféránkon belül célokat, célkitűzéseket fogalmazzunk meg magunknak. Szükséges-e
a saját életünket, pályánkat, esetleg pénzügyeinket megtervezni, avagy jobb mindezt
a véletlenre, netán Fortuna kegyeire bízni? A feltett kérdésben természetesen már a
válasz is benne foglaltatik: igen, szükséges. Cikkünk arra keresi a választ, hogy az
évezredváltás lelki-szellemi dinamikáját (lezárás-újrakezdés) kihasználva,
hogyan tudjuk saját céljainkat úgy meg- és újrafogalmazni, hogy azok egyéni hatékonyságunkat
növelve a kívánatos jövő felé tereljék életünket.
Mik is a célok?
A célok az egyik definíció szerint olyan elképzelt és kívánt állapotot jelentenek,
amelyek egy vagy több cselekvés(sorozat) megtételét követően állnak elő. A cél
tehát egy olyan állapot, ami jelenleg nincs (nem látszik), ám aminek bekövetkeztét kívánjuk,
mégpedig olyannyira, hogy azért nemegyszer komoly áldozatokat is képesek vagyunk
meghozni. Egy olyan jövőbeli állapot, amely mennél világosabban látszik, annál inkább
cselekvésre ösztönöz, motivál, és ha jól és szerencsésen van megfogalmazva,
szinte önmagát beteljesítő jóslattá is válik.
A célok - és ezt sokan tudják - a jövővel való sikeres bánásmód egyik
legfontosabb eszközei. A jövő, amely sokszor átláthatatlanul és megfoghatatlanul
fenyegető tömegként tornyosul elénk, megszelidíthető, ha céljainkkal sikerül
megfelelő összhangba hozni. Céljaink, ha vannak, oly módon motiválnak és aktiválnak
bennünket, s mozgatják meg olykor végső tartalékainkat is, hogy ezzel egy időben a jövőt
személyes erőterünkbe emelik be, és ezáltal számunkra kezelhetővé teszik azt.
A célok kitűzésének - vitathatatlan lelki-szellemi dinamikáján túlmenően - másik
fontos előnye, hogy reális önismeretre, s önmagunkra történő folyamatos reflektálásra
tanítanak. Hiszen célokat kitűzni csak a saját lehetőségeinknek és képességeinknek
- reális, de nem feltétlenül tisztán racionális - felmérése után lehet. Azért
nem pusztán racionális, mivel a jövő kapcsán - lévén az önmagában mégiscsak
irracionális - a hideg racionalitás nem a legcélravezetőbb. Itt be lehet kalkulálni
a véletlent, ad absurdum még a csodát is. Önmagunk és lehetőségeink reális és józan
megítélése viszont alapkövetelmény.
A célok egy másik „zavaró” jellemvonása, hogy amenynyiben ki vannak tűzve, rögzítve
vannak, az elért eredményekkel könnyedén összevethetők. Ez utóbbi pedig alighanem
tovább fokozza dinamikájukat. Hiszen a legtöbben kudarcokat nem nagyon szeretünk átélni.
A célok ezért úgy (is) motiválnak, hogy egyúttal enyhe fenyegetést hordoznak önmagukban,
s a célok kitűzőjére viszszafelé is hatnak. Nem hagyják békén az embert, s újból
cselekvésre ösztönöznek. Sokak tudatosan vagy tudat alatt érzik is ezt, azért nem
szeretnek célokat kitűzni maguknak. Félnek, a „mi lesz, ha”-effektustól. Ezt
azonban le kell győzni, hiszen a célok elérése sokkal több haszonnal jár. A cél tárgyának
konkrét elérésén túl a hit és a reménység megerősödésével, az önbizalom fokozódásával
is jár. Ez utóbbi pedig kelet-közép-európai kultúránkban nem utolsó szempont.
Nem elhanyagolható ezeken túlmenően az sem, hogy a pontosan és jól megfogalmazott célok
(újra)rendezik az ember értékrendjét, valamint felállítják és megszilárdítják a
sokunk életéből oly gyakran hiányzó fontossági sorrendet. Vagyis szelektálnak bennünket:
a szemetet és az értéktelent eltüntetik. Mennél nagyobb és komolyabb céljaink
vannak, annál inkább. Hiszen mindannyian tudjuk, a nagyobb cél nagyobb áldozatot kíván.
Ez utóbbi pedig szükségszerűen szelektál bennünket.
Milyenek legyenek a céljaink?
Az életünk nagyon sok területén tűzhetünk ki célokat: munkánkban, tanulmányainkban,
pénzügyekben, személyiségünk egyes területein, de akár a házasságban és a családban
is. (Ha a célok kitűzésének szükségességét ez utóbbi területen is sokan
felismernék, az alighanem jótékony hatással lenne a válási statisztikákra is.) A célok
megfogalmazása azonban szinte minden esetben nagyon hasonlít egymásra. A következőkben
ahhoz kívánunk segítséget nyújtani, hogyan tudjuk oly módon megfogalmazni céljainkat,
hogy azok a legpozitívabban ösztönözzenek és aktiváljanak bennünket.
A) Szükséges a céljainkat minél világosabban, részletesebben és precízebben
megfogalmazni. Sokan állítják, érdemes egészen a képszerűségig elmenni. Vagyis minél
képszerűbben villan elénk az elérni kívánt jövőbeni állapot (cél), annál mélyebben
és erőteljesebben hat ránk. Annál nagyobb a vonzása személyiségünkre, és annál
inkább megmozgatja a bennünk szunynyadó pozitív tartalékokat (hit, reménység,
kitartás stb.). A jól megfogalmazott és feltárt célok ugyanis szinte rángatják az
embert, kiemelik saját magából, s olykor még a teljesítőképességét is rendkívüli
módon fokozzák.
B) Fogalmazzuk meg céljainkat minden esetben pozitívan. Tehát ne azt tűzzük ki magunk
elé, hogy mit nem, hanem azt, hogy mit kívánunk elérni. Ha például az a célunk,
hogy az év végi vizsgáinkat sikeresen letegyük, ne úgy fogalmazzunk, hogy „egy
vizsgán sem akarok megbukni”, hanem úgy, hogy „minden vizsgán át akarok menni”.
A pozitív célok ugyanis pozitív módon hatnak ránk.
C) Céljaink beteljesülése legnagyobbrészt saját erőfeszítéseinken múljék, s ne
olyan külső körülményeken, amelyek fölött nincs befolyásunk. Céljaink személyesek
legyenek, vagyis rólunk és hozzánk szóljanak. Ne az időjárás vagy a lottóhúzás
szeszélyén múljanak. Nem egyéni cél az, amiben saját hitünk, elképzelésünk, erőfeszítésünk
nincs benne. Lényeges ugyanakkor az is, hogy ne mások céljait tűzzük magunk elé. Nem
baj, ha az, ami számunkra esetlegesen erőt próbáló célkitűzés, valaki más számára
már régen elért és meghaladott állomás. Ne feledjük, a céljaink rólunk és nekünk
szólnak!
D) Mivel a célok írásba foglalva sokkal erőteljesebben hatnak, írjuk is le céljainkat.
Ha mindaz, amit elérni szeretnénk, írott formában is rögzítve (minél gyakrabban) előttünk
áll, kevésbé leszünk hajlamosak a hétköznapok forgatagában egyszerűen elfeledkezni
róluk, és más tervek, időtöltések sem szorítják ki azokat a helyükből. Ha lehet,
céljaink leírását helyezzük olyan helyre, ahol minél gyakrabban emlékeztetnek arra,
hogy még (mindig) betöltésre várnak.
E) A célok határidők nélkül még csak fél célok, ezért törekedjünk minél
pontosabban meghatározni, hogy beteljesülésüket mikorra várjuk. Ne engedjük, hogy
elképzeléseink a távoli jövő messzeségébe vesszenek. Igyekezzünk konkrét pontokat
kijelölni az időhorizonton, amikorra a célok elérését, beteljesedését várjuk, de
törekedjünk a lehető legközelebbi időpontot kijelölni. Emlékezzünk rá, hogy a célok
azért fontosak, hogy most, a jelenben aktiváljanak. Ha túl messzire toljuk őket
magunktól, épp az ellenkező hatást váltják ki.
F) Pontosan kell meghatároznunk céljaink nagyságát is. Ha túl nagyra méretezzük
azokat, elijesztenek bennünket a cselekvéstől, ellenben ha túl kicsire szabjuk őket,
nem motiválnak. Céljaink ezért jelentsenek kihívást, de ne legyenek elérhetetlenek!
A túl nagy cél éppoly használhatatlan, mint a túl kicsi.
G) Az élet különböző területein megfogalmazott céljaink mindig álljanak összhangban
egymással. Rendkívül fontos, hogy az életünk különböző területein megfogalmazott
különböző céljaink ne keresztezzék egymást. Tipikus korunkbeli feszültségforrás
például a munkahelyi és a magánéleti célok gyakori szembekerülése. Ezek vagy mások
szembenállása és ellentmondása kivétel nélkül negatívan fogja befolyásolni
cselekedeteinket. Céljaink összhangjának megteremtésén éppen ezért folyamatosan
kell fáradoznunk, a prioritásokat érdemes felállítani, és időnként újra ellenőrizni.
Végül mindezek után érdemes még egyszer hangsúlyozni: céljaink rólunk és nekünk
szólnak. Mivel ezeket mi szabtuk magunk elé, nem kőbe vésett törvények. Ha kőbe/papírra
véssük is őket, az azért van, hogy még jobban hassanak ránk és járjanak át bennünket.
Ám ne feledjük, a körülmények és más változások egyes céljainkat időszerűtlenekké,
másokat hangsúlyozottakká tehetik. Ne riadjunk éppen ezért vissza attól sem, hogy újra
és újra átgondoljuk, s ha szükséges, rugalmasan kezeljük őket.