Vissza a tartalomjegyzékhez

Bohács Zoltán
Célok: utak a jövőbe

Mottó: Ha igazán tudod, mit akarsz elérni az életben, hirtelen feltárulnak előtted a lehetőségek, amelyek hozzásegítenek céljaid eléréséhez.


A tervezés a hatékonyság motorja    Fotó: MTI

Vállalkozások, gazdálkodó szervezetek régóta tudják: a szervezet sikerének fontos előfeltételei és - tegyük hozzá - mércéje is a kellő körültekintéssel és megfontolással helyesen kitűzött célok. A célok, mint a jövőbe mutató irány- és állapotjelzők nemcsak a szervezet lehetséges és valószínűsíthető fejlődési irányát és pályáját jelzik, hanem egyúttal önmagáról kialakított képét is. Saját lehetőségeit, potenciálját, s nem ritkán a fejlődésére ható veszélyforrásokat is. Nem véletlen tehát, hogy a sikeres szervezeteknél a tervezés folyamata, s ennek végén a konkrét célok konkrét megfogalmazása nemcsak komoly szakértelmet és tudást, de nem kevés vezetői zsenialitást is igényel. Hiszen aki önmagát és lehetőségeit jól ismeri, s ráadásul még a jövőbe is képes beleérezni, az a céljait is helyesen tudja megfogalmazni.
Így az év(ezred) elején a cégek és az egyes vállalatok buzgalmát látva e kérdés körül, felvetődik a kérdés, szükség lehet-e arra, hogy egyéni szinten, a saját civil szféránkon belül célokat, célkitűzéseket fogalmazzunk meg magunknak. Szükséges-e a saját életünket, pályánkat, esetleg pénzügyeinket megtervezni, avagy jobb mindezt a véletlenre, netán Fortuna kegyeire bízni? A feltett kérdésben természetesen már a válasz is benne foglaltatik: igen, szükséges. Cikkünk arra keresi a választ, hogy az évezredváltás lelki-szellemi dinamikáját (lezárás-újrakezdés) kihasználva, hogyan tudjuk saját céljainkat úgy meg- és újrafogalmazni, hogy azok egyéni hatékonyságunkat növelve a kívánatos jövő felé tereljék életünket.

Mik is a célok?

A célok az egyik definíció szerint olyan elképzelt és kívánt állapotot jelentenek, amelyek egy vagy több cselekvés(sorozat) megtételét követően állnak elő. A cél tehát egy olyan állapot, ami jelenleg nincs (nem látszik), ám aminek bekövetkeztét kívánjuk, mégpedig olyannyira, hogy azért nemegyszer komoly áldozatokat is képesek vagyunk meghozni. Egy olyan jövőbeli állapot, amely mennél világosabban látszik, annál inkább cselekvésre ösztönöz, motivál, és ha jól és szerencsésen van megfogalmazva, szinte önmagát beteljesítő jóslattá is válik.
A célok - és ezt sokan tudják - a jövővel való sikeres bánásmód egyik legfontosabb eszközei. A jövő, amely sokszor átláthatatlanul és megfoghatatlanul fenyegető tömegként tornyosul elénk, megszelidíthető, ha céljainkkal sikerül megfelelő összhangba hozni. Céljaink, ha vannak, oly módon motiválnak és aktiválnak bennünket, s mozgatják meg olykor végső tartalékainkat is, hogy ezzel egy időben a jövőt személyes erőterünkbe emelik be, és ezáltal számunkra kezelhetővé teszik azt.
A célok kitűzésének - vitathatatlan lelki-szellemi dinamikáján túlmenően - másik fontos előnye, hogy reális önismeretre, s önmagunkra történő folyamatos reflektálásra tanítanak. Hiszen célokat kitűzni csak a saját lehetőségeinknek és képességeinknek
- reális, de nem feltétlenül tisztán racionális - felmérése után lehet. Azért nem pusztán racionális, mivel a jövő kapcsán - lévén az önmagában mégiscsak irracionális - a hideg racionalitás nem a legcélravezetőbb. Itt be lehet kalkulálni a véletlent, ad absurdum még a csodát is. Önmagunk és lehetőségeink reális és józan megítélése viszont alapkövetelmény.
A célok egy másik „zavaró” jellemvonása, hogy amenynyiben ki vannak tűzve, rögzítve vannak, az elért eredményekkel könnyedén összevethetők. Ez utóbbi pedig alighanem tovább fokozza dinamikájukat. Hiszen a legtöbben kudarcokat nem nagyon szeretünk átélni. A célok ezért úgy (is) motiválnak, hogy egyúttal enyhe fenyegetést hordoznak önmagukban, s a célok kitűzőjére viszszafelé is hatnak. Nem hagyják békén az embert, s újból cselekvésre ösztönöznek. Sokak tudatosan vagy tudat alatt érzik is ezt, azért nem szeretnek célokat kitűzni maguknak. Félnek, a „mi lesz, ha”-effektustól. Ezt azonban le kell győzni, hiszen a célok elérése sokkal több haszonnal jár. A cél tárgyának konkrét elérésén túl a hit és a reménység megerősödésével, az önbizalom fokozódásával is jár. Ez utóbbi pedig kelet-közép-európai kultúránkban nem utolsó szempont.
Nem elhanyagolható ezeken túlmenően az sem, hogy a pontosan és jól megfogalmazott célok (újra)rendezik az ember értékrendjét, valamint felállítják és megszilárdítják a sokunk életéből oly gyakran hiányzó fontossági sorrendet. Vagyis szelektálnak bennünket: a szemetet és az értéktelent eltüntetik. Mennél nagyobb és komolyabb céljaink vannak, annál inkább. Hiszen mindannyian tudjuk, a nagyobb cél nagyobb áldozatot kíván. Ez utóbbi pedig szükségszerűen szelektál bennünket.

Milyenek legyenek a céljaink?

Az életünk nagyon sok területén tűzhetünk ki célokat: munkánkban, tanulmányainkban, pénzügyekben, személyiségünk egyes területein, de akár a házasságban és a családban is. (Ha a célok kitűzésének szükségességét ez utóbbi területen is sokan felismernék, az alighanem jótékony hatással lenne a válási statisztikákra is.) A célok megfogalmazása azonban szinte minden esetben nagyon hasonlít egymásra. A következőkben ahhoz kívánunk segítséget nyújtani, hogyan tudjuk oly módon megfogalmazni céljainkat, hogy azok a legpozitívabban ösztönözzenek és aktiváljanak bennünket.
A) Szükséges a céljainkat minél világosabban, részletesebben és precízebben megfogalmazni. Sokan állítják, érdemes egészen a képszerűségig elmenni. Vagyis minél képszerűbben villan elénk az elérni kívánt jövőbeni állapot (cél), annál mélyebben és erőteljesebben hat ránk. Annál nagyobb a vonzása személyiségünkre, és annál inkább megmozgatja a bennünk szunynyadó pozitív tartalékokat (hit, reménység, kitartás stb.). A jól megfogalmazott és feltárt célok ugyanis szinte rángatják az embert, kiemelik saját magából, s olykor még a teljesítőképességét is rendkívüli módon fokozzák.
B) Fogalmazzuk meg céljainkat minden esetben pozitívan. Tehát ne azt tűzzük ki magunk elé, hogy mit nem, hanem azt, hogy mit kívánunk elérni. Ha például az a célunk, hogy az év végi vizsgáinkat sikeresen letegyük, ne úgy fogalmazzunk, hogy „egy vizsgán sem akarok megbukni”, hanem úgy, hogy „minden vizsgán át akarok menni”. A pozitív célok ugyanis pozitív módon hatnak ránk.
C) Céljaink beteljesülése legnagyobbrészt saját erőfeszítéseinken múljék, s ne olyan külső körülményeken, amelyek fölött nincs befolyásunk. Céljaink személyesek legyenek, vagyis rólunk és hozzánk szóljanak. Ne az időjárás vagy a lottóhúzás szeszélyén múljanak. Nem egyéni cél az, amiben saját hitünk, elképzelésünk, erőfeszítésünk nincs benne. Lényeges ugyanakkor az is, hogy ne mások céljait tűzzük magunk elé. Nem baj, ha az, ami számunkra esetlegesen erőt próbáló célkitűzés, valaki más számára már régen elért és meghaladott állomás. Ne feledjük, a céljaink rólunk és nekünk szólnak!
D) Mivel a célok írásba foglalva sokkal erőteljesebben hatnak, írjuk is le céljainkat. Ha mindaz, amit elérni szeretnénk, írott formában is rögzítve (minél gyakrabban) előttünk áll, kevésbé leszünk hajlamosak a hétköznapok forgatagában egyszerűen elfeledkezni róluk, és más tervek, időtöltések sem szorítják ki azokat a helyükből. Ha lehet, céljaink leírását helyezzük olyan helyre, ahol minél gyakrabban emlékeztetnek arra, hogy még (mindig) betöltésre várnak.
E) A célok határidők nélkül még csak fél célok, ezért törekedjünk minél pontosabban meghatározni, hogy beteljesülésüket mikorra várjuk. Ne engedjük, hogy elképzeléseink a távoli jövő messzeségébe vesszenek. Igyekezzünk konkrét pontokat kijelölni az időhorizonton, amikorra a célok elérését, beteljesedését várjuk, de törekedjünk a lehető legközelebbi időpontot kijelölni. Emlékezzünk rá, hogy a célok azért fontosak, hogy most, a jelenben aktiváljanak. Ha túl messzire toljuk őket magunktól, épp az ellenkező hatást váltják ki.
F) Pontosan kell meghatároznunk céljaink nagyságát is. Ha túl nagyra méretezzük azokat, elijesztenek bennünket a cselekvéstől, ellenben ha túl kicsire szabjuk őket, nem motiválnak. Céljaink ezért jelentsenek kihívást, de ne legyenek elérhetetlenek! A túl nagy cél éppoly használhatatlan, mint a túl kicsi.
G) Az élet különböző területein megfogalmazott céljaink mindig álljanak összhangban egymással. Rendkívül fontos, hogy az életünk különböző területein megfogalmazott különböző céljaink ne keresztezzék egymást. Tipikus korunkbeli feszültségforrás például a munkahelyi és a magánéleti célok gyakori szembekerülése. Ezek vagy mások szembenállása és ellentmondása kivétel nélkül negatívan fogja befolyásolni cselekedeteinket. Céljaink összhangjának megteremtésén éppen ezért folyamatosan kell fáradoznunk, a prioritásokat érdemes felállítani, és időnként újra ellenőrizni.
Végül mindezek után érdemes még egyszer hangsúlyozni: céljaink rólunk és nekünk szólnak. Mivel ezeket mi szabtuk magunk elé, nem kőbe vésett törvények. Ha kőbe/papírra véssük is őket, az azért van, hogy még jobban hassanak ránk és járjanak át bennünket. Ám ne feledjük, a körülmények és más változások egyes céljainkat időszerűtlenekké, másokat hangsúlyozottakká tehetik. Ne riadjunk éppen ezért vissza attól sem, hogy újra és újra átgondoljuk, s ha szükséges, rugalmasan kezeljük őket.